Tartsunk ki!

A szólásszabadságra oly érzékeny nyugati liberális értelmiségnek, George Clooney-tól a New York Times szerkesztőiig nincs egyszerű dolga, ha el akarja olvasni ezt a cikket, hiszen a magát szerényen „A világ véleményoldalá”-nak nevező Project Syndicate nem jelentette meg a magyar kormányfő cikkét.

Ha egy pillantást vetünk a portál jellemző véleményeire, nem csodálkozunk, hogy nem merték olvasóikat kitenni egy szuverenista, konzervatív vélemény okozta traumának. A miniszterelnök ugyanis arról ír, aminek a Project Syndicate is fontos eleme: „Ma a legnagyobb veszélyt a globális nyílt társadalmat hirdető, a nemzeti kereteket felszámolni akaró Soros-hálózat jelenti.” Nyílt beavatkozással, minden korábbinál nagyobb nyomás alá akarják helyezni a nemzetállamokat.

A Soros-hálózat csápjai nagyon sok helyre elérnek, Sorost pedig nem szokta foglalkoztatni, hogy a céljai elérése felé vezető úton mekkora gazdasági vagy társadalmi káoszt okoz. Terveinek legnagyobb akadályai a független nemzetállamok, ezért is zajlik olyan ádáz harc a felszámolásukra, a család alapegységétől kezdve egészen a nemzeti szuverenitásig.

Ez a felelőtlenség és közöny látható akkor, amikor a koronavírus-járvány közepén akarják keresztülverni az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, ami a nevével ellentétben éppen hogy az önkényes politikai zsarolás eszköze lenne. Felrúgták a júliusi alkut, majd a magyarokat és a lengyeleket hibáztatják, amiért tartják a szavukat.

Soros emberei szerte az európai agytrösztökben és szerkesztőségekben azon ötletelnek, hogyan hajlítsák meg a jogot, miként tegyék félre a szabályokat annak érdekében, hogy két tagállam akaratával ellentétben hozhassanak döntést. Pedig minden józan hang figyelmeztet, hogy az ilyen erőszakosság már a kvóták esetében sem bizonyult jó ötletnek.

Apropó, kvóták! Brüsszelben ismét megmutatták, miért fontos ellenállni a nyílt társadalom lobbistáinak. Margarítisz Szkínász, az európai életmód előmozdításáért felelős uniós biztos a plenáris ülésen arról beszélt, hogy a sikeres integráció és befogadás elengedhetetlen része a jól irányított és hatékony migrációs és menekültügyi politikának. Hihetnénk ebből, hogy végre le akarják vonni Brüsszelben a tanulságot abból, hogy évtizedek elhibázott integrációs politikái nyomán párhuzamos társadalmak alakultak ki Nyugat-Európában, állandó a rettegés a terrortámadásoktól, az erőszaktól, egész kerületekbe nem mer bemenni a mentő, a rendőr.

De ekkor jött Ylva Johansson svéd belügyi biztos, és kijózanított: sok migráns van Európában, a következő években azonban még több migránsra lesz szükség, további befogadásuk és integrációjuk minden fél számára előnyös helyzetet teremt. Szerinte a migránsok már most az európai társadalom részét képezik, ami azért bátor kijelentés valakitől, aki ismerheti a svédországi állapotokat. Magára valamit adó balliberális politikus persze nem jár no-go zónába és szegénynegyedbe, de már a mainstream nyugati sajtóban is azt láthatja, hogy a migráns bűnbandák által uralt svéd városokról írnak.

Ennyit arról, mennyi felelősség és tisztánlátás van már megint Brüsszelben, ahol öt évvel a migrációs válság csúcsa után ismét Európába csábítják a bevándorlókat.

Hát ezért kell most keménynek lenni. Tartsunk ki! Ne engedjen a kormány a brüsszeli zsarolásnak, ne engedjen Sorosnak!

(A szerző főmunkatárs)