László Tamás

Vélemény és vita

A vétó ma számunkra korparancs

A belülről vezérelt emberekből álló közösség nem hallgathat, mert akkor feladja az alapvető karakterét, és könnyen válik kívülről vezéreltté, könnyen kerülhet a balliberális médiahenger áldozatává

A balliberális oldal az Egyesült Államokban és Európában, kiemelten Magyarországra és Lengyelországra kihegyezve – megmondó emberei, civilnek álcázott NGO-i, politikusai, hálózatba szervezett médiabirodalma által – felkarol, sőt teremt számtalan kisebbséget politikai céljai elérése érdekében. Ilyenek az etnikai kisebbségek, ami Amerikában a Black Lives Matter-randalírozásban öltött testet (de ugyanők elutasítják a határon túlra került saját nemzettársainkat, akik ott valóban intézményesített formában elnyomott, leszorított kisebbségek). Itthon is próbálkoztak a cigányság feltüzelésével, többé-kevésbé sikertelenül (kivéve talán a gyöngyöspatai kísérletet, amelyet sorosista NGO-k szerveztek).

Ilyenek a számtalan formát „felfedező” nemi identitásbeli kisebbségek (LMBTQI+ genderpropaganda), ami a természetben, a Teremtésben gyökeredző alapvető, férfinak és nőnek teremtett emberi identitást kérdőjelezi meg. Ilyenek a különböző, egymással szembefordított társadalmi csoportok – fiatalok az öregek ellen (75 éves kor felett már ne gyógyítsuk az időseket, mert haszontalanok), és a sor hosszan folytatható, mindennap, minden órában újabbakat találnak ki. Azt sugallják, hogy mindannyian kisebbség vagyunk, végső soron az önmagukkal elégedetlenek örök és egyre táguló kisebbsége. Ebből jön létre az atomizált társadalom, a „magányos tömeg”.

Ma ezeket az eszméket kívánják alapjogi, jogállamisági normává emelni Európában. A koronavírus-járvány és a muszlim terrortámadások közepette a legújabb „trükk” az, hogy az előzőekben felsorolt témákat, megspékelve a migránsok elosztásának kötelezővé tételét tartalmazó jogállamisági normákkal, összekapcsolják az EU következő hétéves költségvetésével és a hatalmas hitelcsomaggal. Miért csak Magyarország és Lengyelország emelt vétót az álságos feltételekhez kötött költségvetéssel szemben. Ehhez mélyebben meg kell érteni a nyugati és a kelet-közép-európai társadalmi karaktert!

David Riesman 1961-ben megjelent A magányos tömeg című könyvében háromféle társadalmi karaktert különböztet meg: 1. A tradíciótól irányított társadalom, amelyben a kultúrának – a gazdaságon kívül – meghatározó elemei a rituálék, rutinok és a vallás szabályozása; ez a kontroll mindenkire kiterjed, és mindenkit orientál. A karakterstruktúra alkalmazkodó, a többség összhangban áll a fennálló társadalmi intézményekkel. Az egyén nagymértékben függ a rokoni szervezettől. 2. A belülről irányított társadalmakban is fontos a viselkedési konformitás, de nem kizárólagos szerepű. A személyes választást a merev, de nagymértékben individualizált karakter végzi. Ez a karaktertípus is kötődik a tradíciókhoz, ezek korlátozzák céljait, és befolyásolják eszközválasztását. A tradí­ciók által irányított típussal szemben azonban nem determinisztikusak a hagyományok, nem automatikus a szokásoknak való engedelmeskedés. A szülők által beállított normák és értékek csak egyfajta „iránytűként” szolgálnak az egyén cselekedeteiben. A belülről irányított ember képessé válik az életcéljai és a külvilág hatásai közötti egyensúly megteremtésére. 3. A kívülről irányított társadalomban állandó a törekvés a környezettől való jelzések követésére, de az egyén konkrét célkitűzései folyamatosan változnak. A kívülről irányítottság karaktere felülreprezentált a fiatalok között, a nagyvárosokban. A kívülről irányított egyénhez az informá­ciók a tömegkommunikáció szűrőjén keresztül jutnak el. A városi családokban fellazulnak a fegyelmezés korábbi formái, a gyerek számára egyre nagyobb jelentőségűvé válik a kortárscsoport, aminek a hatásait fokozzák a tömeghírközlés és a tömegkultúra eszközei.

Európában az első csoporttal alapvetően a muszlim térhódítás keretében találkozunk, annak borzalmas eseményekben is megnyilvánuló türelmetlenségével, kizárólagosságra törekvésével együtt. A harmadik csoporthoz tartozik a balliberális média által totálisan vezérelt, kívülről irányított – elsősorban a fogyasztást fő céljának tartó – nyugat-európai és az egyesült államokbeli társadalom nagy része. E kétféle társadalmi karakter oly mértékben távol áll egymástól, hogy törvényszerű az elkülönülés, a no-go zónák létrejötte, a brutalitásban is megnyilvánuló gyilkosságok is. Közöttük rendkívül vékony a második – a belülről irányított – társadalmi csoport, amelyik tompíthatná a kétféle társadalom közötti konfliktust.

Közép- és Kelet-Európában viszont szerintünk a belülről irányított egyénekből álló társadalmi csoportok dominálnak – egyelőre. Ezt szaggatja a hangos kisebbség – magát többségnek hazudva. A hallgatag, a csendesnek mondott többség egyelőre passzív. De vajon meddig lehet, maradhat fenn ebben a két-, sőt többirányú nyomásban? Addig, ameddig fel nem ismeri, hogy nem szabad hallgatni. A csend, a szótlanság az egyes emberek, a kisközösségek szintjén beleegyezést is kifejezhet, a balliberális nézeteknek előbb csak részbeni, majd akár teljes elfogadását. Ha nem szállunk szembe az alapvető identitásunkat, a normalitásunkat, a józan észt megkérdőjelező dolgokkal, akkor könnyen belesimulunk a másik oldalba.

A szembeszállás viszont rengeteg előnnyel jár! Az első a bátorság, amelyből erőt meríthetünk. Kihúzhatjuk magunkat, az identitásunk erősödik. A második az, hogy az érveink tudatos és sokrétű megfogalmazásával mi magunk is jobban értjük a normalitás, a józan ész által megfogalmazott, mindannyiunkra gyümölcsözően érvényes szabályait. A riesmani belülről irányított társadalom nem egy köztes társadalmi karakter, amelyik a tradicionálisból is és a kívülről irányítottból is átvesz neki tetsző elemeket, hanem szerintünk az egyén és a közösség viszonya szempontjából a lehető legegészségesebb és leginkább összeegyeztethető társadalmi karakter, hiszen ahogyan David Riesman mondja: „A belülről irányított ember képessé válik az életcéljai és a külvilág hatásai közötti egyensúly megteremtésére.” Ennek tudatában keressük minden kihívás esetén ezt az egyensúlyt, amelyhez a megismert és elfogadott tradíció adja a biztos támaszt, erre alapozva keressük korunk kihívásaira az adekvát válaszokat.

A belülről vezérelt emberekből álló közösség nem hallgathat, mert akkor feladja az alapvető karakterét, és könnyen válik kívülről vezéreltté, könnyen kerülhet a balliberális médiahenger áldozatává. Ne engedjük, ne maradjunk hallgatag, csendes tömeg! Vállaljuk önazonosságunkat, ha kell, emeljünk akár vétót a mindent legázoló túlsúllyal szemben is, ha élni akarunk és nem túlélni! A magyarság nagy harcait olykor kevesek vívták, de az igazán nehéz helyzetekben a frontvonalban lévő kevesek is bírták a túlnyomó többség támogatását.

A vétó ma számunkra korparancs. A nemzetnek teljes mellszélességgel mögé kell állni!.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Jog-ÁVH

ĀAmíg ugyanis akad bárki, akinek van saját identitása, s azt bátran vállalja is, akkor a valósággyártó művek nagy bajba kerülnek

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Hibrid világ

ĀNem mondom, szebb cím is létezik arra a jelenségre, amelyről írni szeretnék, hiszen a hibrid szó magyarul keveréket jelent, az értelmező szótár meghatározása szerint két vagy több idegen elem furcsa keverékét