ĀKissé fájdalmas téma ez, de jobb, ha a lengyel vezetők brüsszeli dorombolásszerű háttérzajjal kísért bírálatai után mi, magyarok is végre kimondjuk, hogy hányadán állunk a lengyel–magyar barátsággal
ĀNálunk a valamire való alkotómunka mindig közösségi indíttatású, a nemzet, a magyarság érdekeiért, gyötrelmei ellen, ilyen-amolyan ügyeiért síkra szálló, ezekkel összefüggésben alkalmazott művészi tevékenység volt
ĀFricska. Bajban vagyunk polgártársaim! Különösen mi, konzervatív-kormánypártiak, „gombák”, „mucsaiak”, a városokban, vidéken élő értelmiségiek, középosztálybeliek, földművelők, akik elsöprő többségükben a Fideszre szavaztak
Ā„Magyarország emelkedő pályán van, és tekintélyt sugároz” – mondta Kövér László újraválasztott házelnök az Országgyűlés hétfői alakuló ülésén
ĀAz orosz Károlyi Mihály, akit Mihail Gorbacsovnak hívnak, ma is a globális véleményhatalom kedvencének számít
ĀHa egészen pontosak szeretnénk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a debreceni irodalom lépcsőfokairól beszélünk, amit most szó szerint értünk
ĀFricska. Azért ezt ízlelgessük picinykét, mint a nemes bort, amibe dugóforgácsok kerültek
ĀA választás eredményét megérteni akaró nagy baloldali nekibuzdulás az elmúlt hónapban számolatlanul szállította az okokat firtató, ilyen-olyan műfajú publikációkat
ĀTalán nincs is olyan magyar érzelmű ember a világban, aki az 1222-es évszámot és a hozzá kapcsolódó fogalmat, az Aranybullát ne ismerné
ĀJól gondoltuk. Mindahányan. Mármint azt, hogy a jobboldal esetleges győzelme után azonnal összeáll a siratókórus. Az éhes proletárok csapata. Mármint a hatalomra éhes proletároké. Össze is állt
ĀSzűk egy hónappal a parlamenti választás után és két nappal az új országgyűlés szezonnyitója előtt érdemes terepszemlét tartani az ellenzék térfelén
ĀA történet a hetvenes évek elejéhez fűződik. A televízió egyenes adásban közvetítette a Hősök teréről a május elsejei felvonulást
ĀA magyar közvélemény radarjain nemigen jelent meg az év egyik legnagyobb horderejű híre, amelyet egyesek a Brexithez vagy Donald Trump győzelméhez hasonlítottak
ĀFricska. Túl vagyunk május 1-jén. Ami ezúttal nem csupán a korábbi kötelező „munka ünnepe” volt, hanem anyák napja is
ĀMinek is tagadnám, az utóbbi hetekben engem is leginkább a háború foglalkoztatott. Azért nem írom, hogy orosz–ukrán háború, mert az napnál világosabb, hogy ez csak egy csatája a nagyobb horderejű összeütközésnek
ĀFricska. Most, hogy megtörtént az elkerülhetetlen, vagyis az MSZP-nek nevezett politikai formáció döngő léptekkel elindult az MDF és az SZDSZ megsemmisülésének dicső útján, várnám Lendvai Ildikó véleményét a jelenségről
ĀA 2010 után hivatalba lépett Orbán-kormány legjelentősebb gazdaságpolitikai tette az volt, hogy az ország ki tudott kerülni abból az adósságcsapdából, amelybe a Gyurcsány–Bajnai-kormány vitte bele az országot
ĀJ. Károly izgatottan lapozott tovább, még azt is elfelejtette, hogy legalább fél órája megszomjazott, a történet sodrása ugyanis legyőzte a test követelőzését
ĀFricska. Az elmúlt két hétben néha komolyan gondoltam arra, hogy megölik ezt a rovatot – véget érhet a Fricska, nem marad téma, az ellenzék magába száll
ĀAz ideológia érvényesítése azt jelenti, hogy a valóság nem számít. Kizárólag az általuk önkényesen „tiszta” energiának minősített zöldenergiát lesz szabad használni
Ā„Svédországra úgy tekintek, mintha az máris tagja lenne a NATO-nak” – a merész kijelentés nem mostanában, az ukrajnai háború kapcsán hangzott el, hanem jó négy évtizeddel ezelőtt
