Márki-Zay Péter, az elszabadult hajóágyú

Sértegeti a jobboldali szavazókat (ha éppen fáradt, akkor szövetségeseit is), kommunista ötletnek nevezi a rezsicsökkentést, és kritizálja az üzemanyagárak befagyasztását – csoda, ha az ellenzéki pártok csendben vannak, és tolják el maguktól a közös miniszterelnök-jelöltjüket?

Márki-Zay Péter egymásnak ellentmondó, sokszor önsorsrontó nyilatkozatokat tesz, vagy éppen belegabalyodik valamelyik privát, kissé homofób mániájába, az ellenzéki pártok pedig a saját ügyeikkel vannak elfoglalva, és a saját politikusaikat építgetik. Feltűnően nincs rendben közöttük valami. Nincs meg a kémia, nem állt össze a közösség. A cseppet sem szokatlan, már-már kötelező brüsszeli turnén kívül egyetlen olyan kezdeményezés sincs jelenleg napirenden, amibe bevették volna az ellenzéki pártok a közös miniszterelnök-jelöltjüket.

Érdemes egy rövid pillantást vetni az ellenzéki pártok honlapjain olvasható aktuális hírekre, eseményekre, politikai közleményekre! Sehol sem lelünk rá Márki-Zay nevére.

A finom távolságtartás nem most kezdődött. Az október 23-i rendezvény volt az első komoly jel. Miközben a Békemeneten több százezer ember emlékezett meg az ’56-os hősök szabadságszeretetéről, és biztosította támogatásáról az Orbán-kormányt, addig az ellenzéki összefogás közös rendezvényére alig kétezren voltak kíváncsiak. Ma már tudjuk, hogy a mozgósítás elmaradása mögött Gyurcsány Ferencék figyelmeztetése állt. Egyszerűen rá akartak mutatni arra, hogy a Demokratikus Koalíció a legnagyobb, legnépszerűbb és legerősebb párt, nélkülük Márki-Zay egy nagy nulla lenne csupán.

A távolságtartás azóta sem szűnt meg. Sőt! Némi üzengetés utáni feszültség is kialakult. Jakab Péter például azt fájlalta, hogy Márki-Zay mindig első szám első személyben nyilatkozik. Mindig csak „én”, sosem „mi”. Habár ez minimum két félen, ebben az esetben hat vagy hét – egészen máshonnan érkezett és ma már az is látszik, hogy
máshová tartó – szereplőn múlik…

Persze, ez még sokat változhat, de egyelőre úgy tűnik, hogy Márki-Zay Péter egy olyan elszabadult hajóágyú, akinek sem személyével, sem mondandójával nem tud mit kezdeni a baloldal. Józan ésszel nem is nagyon lehetett másra számítani. Ha egy baloldali pártok által „támogatott”, baloldali programra felesküdött, önmagát folyton „jobboldalinak” nevező miniszterelnök-jelölt sértegeti a Fidesz-szavazókat, és támadja a rezsicsökkentést, néha pedig homofób kirohanásai vannak, akkor abból csak zűrzavar lehet.

Márki-Zay Péter megérezte a problémát, és reagált. Egyrészről bejelentette, hogy országjárásba kezd, amely során minden választókerületet fel fog keresni. Kérdés az, hogy ki és hogyan fogja várni… Másrészről pedig gesztusokat tett a Demokratikus Koalíciónak és a Jobbiknak azzal, hogy megnevezett néhány személyt, akik a választási program kidolgozásáért lesznek felelősek. Bojár Gábor, Király Júlia és Fleck Zoltán mellett Steinmetz Ádám és Komáromi Zoltán kiválasztásával nyújtott baráti bal kezet a Jobbiknak és a DK-nak Márki-Zay. De mit fog ehhez szólni a Momentum? Vagy mi lesz erről az MSZP véleménye? Hol vannak az ő „szakértőik”?

Külön tehertétel lesz az is, hogy Márki-Zay Péter gyakorlatilag a választási program kidolgozásáért felelős személyek megjelölésével rúghatja fel az eredeti megállapodást, ami úgy szólt, hogy a hat párt fog programot írni. Szóval vagy mindenkit bevesz a csapatába, vagy visszaadja a programalkotás munkáját a pártoknak – ellenben új és új konfliktus fog ebből kialakulni.

A jelenlegi képlet szerint vannak az ellenzéki pártok, és van Márki-Zay. Van egy baloldali összefogás és van egy baloldali miniszterelnök-jelölt, aki mindig elmondja magáról, hogy jobboldali, majd megsérti a jobboldali szavazókat. És aki mögött sem párt, sem bármilyen komolyan vehető szervezet nincs. Ilyenre mondja a régi magyar közmondás, hogy „se hete, se hava, máris parancsol”!

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)