Belföld
Csúcslokátort kap idén a honvédség
Még 2020 decemberében született szerződés tizenegy darab, az izraeli ELTA által 2010 óta sorozatban készített ELM–2084 radar beszerzésére. Az akkori sajtóhírek szerint e berendezéseket a Rheinmetall Canada fogja a NATO és a honvédség igényeinek megfelelően átalakítani. Az első példányok érkezése 2023-ban, míg munkába állásuk 2024-ben várható. Ha a cégek tartják a vállalt gyártási és (át)szerelési határidőket, akkor nagyjából a jövő esztendő közepére már a világ egyik legkorszerűbb lokátora fogja erősíteni hazánk védelmét.
A lokátor légvédelmi feladatokra és a tüzérségi lövedékek pályájának bemérésére egyaránt alkalmas. A híreket figyelő közönség alapvetően a zsidó állam területét védelmező Vaskupola (Iron Dome) rendszer egyik elemeként találkozhat vele, ahol az ELM-2084 látja el az elhárító fegyvereket kezelő személyzetet és számítógépeket a cél megsemmisítéséhez szükséges információkkal.
A szóban forgó eszköz különlegessége, hogy a rendkívül aprócska - szakszóval kifejezve - radarkeresztmetszetű tárgyakat is képes kiszúrni, élesben nyomon követni s közben újabbak után kutatni. A szakirodalom szerint lefedési képessége valamivel ezer darab fölött jár - s szinte kötelező elemként a feléje tartó ellenséges eszközöknek az irányszögét valamint magasságát és az aktuális távolságát is képes detektálni.
Elméleti hatótávolsága négyszázhetven kilométer, ám a valós adat ennél kisebb, hiszen ahogy nem létezik örökké megfelelő időjárás, úgy nincsen ideális természeti környezet (esetünkben nyílt síkság) sem. A lokátor működési frekvenciatartománya 2-8 GHz közé esik.
A berendezés „tányérja” szokott módon teljesen körbeforgatható, de szükség esetén megállítható, s ilyenkor a légtérnek egy 120 fokos szegmenség tartja megfigyelés alatt. Ha a tüzérségi lövedékek „kibocsátási” és becsapódási helyét szeretnénk meghatározni, akkor kizárólag az utóbb említett, azaz fix módon kell használni. E körben egyébként példamutatóan pontos, ami annyit tesz, hogy a tévedési rátája nem több 0,3 százaléknál.
Az ELM-2084 egyébként ötféle verzióban készül. Jellemző a termékcsalád tudására, hogy a „közepes változat” (M-MMR) a rakéták esetében hatvanöt és kilencven, az aknavetőknél negyven és hatvan, míg a tüzérségnél ötven és hatvanöt kilométerre lát el - azaz ez a maximális zóna, ahol a kilövési helyet pontosan képes felfedni.
A Magyar Honvédség állományából még tavaly tavasszal utazott Izraelbe az első csoport azért, hogy elsajátítsa a rendkívül komplex készülék kezelését. Az első öt nagy hatótávolságú légtérellenőrző szerepet kap majd, míg a második csoportba a mobil és közepes hatótávolságú-, valamint a tüzérségi radarok tartoznak. Utóbbiak azok, melyek alkalmasak a drónok, aknavető gránátok és lövedékek felfedezésére, kiindulási pontjuk meghatározására.
Az elérhető információk szerint három példány kerül majd a 101. tüzérosztály állományába. Az izraeli gépek egy részét idehaza, a nagy múltú és kiválóan felszerelt nyírtelki bázison fogják összeszerelni, s nagyjavításuk is itt történik majd. Az ELM-2084-et jelenleg kilenc ország tartja hadrendben.
A Magyar Honvédség haderőfejlesztésének kevéssé látványos, ugyanakkor elengedhetetlen részéről szóló sorozatunkban korábban bemutattuk a PZH–2000 önjáró löveget, a Leguan hídvető lánctalpast, majd a Leopard 2A7+ harckocsiban fél óra alatt motort cserélni képes Bergpanzer–3 „Büffelt”, azaz Bivalyt, a légvédelmet mesterfokon űző Skyranger 30 eszközt, majd a minap sorra kerültek a rakéták, a tűzszerészrobotok, az aknavetők és az akár negyven milliméternyi páncélt átütő és a különleges katonákat szolgáló apró fegyverek. S sorra került a minap a helikopterből is kihajítható Polaris MRZR 4 deszantos jármű is, s korántsem mellékesen feltártuk, mire képes az Airbus legújabb honvédségi helikoptere, azaz a H–225M és az izraeli gyártású Skylark drón.
