Belföld
Kidobni egy autót a repülőből + VIDEÓK

Szürreális látvány, amikor egy pár száz, esetleg ezer méter magasan suhanó óriási katonai szállítórepülőgép gyomrából kidobnak egy tankot, gyalogsági páncélost vagy bármilyen más járművet a semmibe egy látszólag gyermekjáték ejtőernyőköteggel. Számos civil szemlélő általában már eleve azt is nehezen tudja elképzelni, hogy egy ötven-akárhány tonnás lánctalpas vagy egyszerre öt-hat könnyű, speciális gépkocsi befér bármilyen raktérbe, nem hogy olyasmit, hogy azokat még útjukra is küldjék ejtőernyőkkel a légbe.
A Magyar Honvédség kelléktárában is akad olyan gépkocsi, amelyet szükség esetén ejtőernyővel is el lehet juttatni a cél közelébe. Ez az MRZR 4, az amerikai Polaris Industries terméke. A könnyű, mindössze 867 kilogrammos terepjárót a világ számos különleges alakulata tartja rendszerben. Szállítókapacitása maximum hat katona.
Hadseregünk az MRZR 4-ekből 2018-ban vásárolt tizenkét példányt.
A kétszázötven kilométeres hatótávval bíró kocsit háromhengeres, nyolcvannyolc lóerős motor gördíti tova, váltóműve automata, felépítése csővázas, meghajtása úgynevezett 4 × 4-es. A típus nevében a 4 az ülések számára utal, míg a platón további két ember fél el hátra tekintő pozícióban. Páncélzata nincs, de ez a feladatköre, azaz a felderítők gyors mozgatása miatt alapvetően nem is hiányzik róla. Célba juttatására szinte bármilyen közepes helikopter megfelel. Lehet a raktérben éppúgy, mint egy forgószárnyas hasa alá akasztva.
Az 1,8 méter magas kocsi bukócsövei nemcsak a kapaszkodást vagy a felszerelések rögzítését segítik, hanem – mint a nevük is jelzi –, egy borulás esetén megóvják a személyzetet is a biztos pusztulástól. E szerkezeti elemek amúgy lecsukhatóak, ami révén a jármű függőleges kiterjedése 1,52 méterre apasztható.
A Polaris MRZR 4 eléggé strapabíró jószág, hiszen kevés híján 0,7 tonnát képes elhordani, sőt egy hozzá tartozó utánfutóval további 450 kilogrammal lehet megterhelni. Alapesetben benzinüzemű, de dízel változata is létezik (MRZR D4).
A Magyar Honvédség haderőfejlesztésének kevéssé látványos, ugyanakkor elengedhetetlen részéről szóló sorozatunkban korábban bemutattuk a PZH–2000 önjáró löveget, a Leguan hídvető lánctalpast, majd a Leopard 2A7+ harckocsiban fél óra alatt motort cserélni képes Bergpanzer–3 „Büffelt”, azaz Bivalyt, a légvédelmet mesterfokon űző Skyranger 30 eszközt, majd a minap sorra kerültek a rakéták, a tűzszerészrobotok, az aknavetők és az akár negyven milliméternyi páncélt átütő és a különleges katonákat szolgáló apró fegyverek.