Belföld

Amikor a rotorlap túléli magát a helikoptert

Sikeresen landolt hétfőn a Magyar Honvédség első két Airbus H–225M katonai helikoptere az MH Kiss József 86. Helikopterdandár szolnoki bázisán. A légi járművet csapat- és sebesültszállító valamint kutató-mentő feladatokra éppúgy használhatják, mint felderítésre vagy az ellenség megsemmisítésére.

Amikor a rotorlap túléli magát a helikoptert
Landolás Szolnokon
Fotó: MTI/Mészáros János

Jelentős lépés történt hétfőn a haderő fejlesztésében, miután az MH Kiss József 86. Helikopterdandár szolnoki bázisán földet ért a honvédség első két Airbus H–225M katonai helikoptere. Mint arról korábban többször írtunk, összesen tizenhat darab H–225M forgószárnyast rendeltünk, amelyek érkezése 2023 és 2025 között várható.

A két hajtóműves forgószárnyas a két pilótán kívül négy tonna teher vagy huszonnyolc felszerelt katona szállítására képes. Alapvetően csapat- és sebesültszállításra, kutató-mentő feladatokra vagy az ellenség közvetlen megsemmisítésére használható, de klasszikus felderítő munkára is bevethető. Viszonylag frissen szerkesztett járműről beszélünk, hiszen a prototípus első felszállására 2000 novemberében került sor.

Eddig a Magyar Honvédségen túl Franciaország, Brazília, Malajzia, Mexikó és Indonézia rendszeresítette.

A szerkezet két hajtóműve egy ötlapátos forgószárnyat és egy négyágú farokrotort mozgat. Teljesítménye 1476 kW (1980 Lóerő – LE), de ez felszálláskor pár percre akár 2100 LE-ig növelhető. Mindezt maximálisan négyezer üzemóra mellett lehet elérni. A szóban forgó erőforrások javításközi üzemideje amúgy 3500 óra, ami többszörösen jobb, mint a honvédségnél jelenleg is rendszerben lévő Mi–17-esek hasonló adata. Az szinte csak hab a tortán, hogy a kompozitból készített rotorlapátok élettartama megközelíti a húszezer órát – ami elméletileg annyit tesz, hogy soha sem kell újakra cserélni.

Külön előny, hogy a szóban forgó lapátok különösebb szerelés híján is hátra hajthatók, ami óriási előnyt jelent a tárolásnál.

A H–225M-et alapvetően két pilóta szolgálja ki, de szükség esetén egy is irányíthatja. Mint fentebb is írtuk, sebesültek fuvarozására is képes – ekkor összesen tizenegy hordágy és öt egészségügyi katona fér el benne. Belülre négy tonna terhet lehet málházni, míg a külső felfüggesztőkeretre további 750 kilogrammot.

E helikopter egyebek mellett a Magyar Honvédség kevéssé látványos fejlesztéseit bemutató sorozatunkban említett Polaris MRZR 4 könnyű deszantos jármű hordozására is képes.

A H–225M alap hatótávolsága ezerháromszáz kilométer, csúcsmagassága háromezer méter, míg utazósebessége kétszázhatvan kilométer óránként. A farokrésze alá felszerelhető egy – szükség esetén – leoldható csaknem ezer literes üzemanyagtartály is, melynek révén jelentős plusz kilométerek adódnak hozzá az akciórádiuszhoz.

Ünnepélyes fogadás a légikikötőben
Ünnepélyes fogadás a légikikötőben
Fotó: MTI/Mészáros János

A fedélzeti berendezések sorát erősíti egy radar, amely nem csak az időjárást, hanem a terep változásait is követi. A pilóták munkáját támogatja a szinte megszokottnak tekinthető speciális robotpilóta és egy úgynevezett ütközésjelző is. Utóbbi a jármű előtti ötszáz méteres sávot figyeli és rögvest jelez, ha a fennáll a talajnak vagy tereptárgynak ütközés veszélye. Ez különösen hasznos, ha a forgószárnyas a felszín közelében, az ellenséges „radarok látószöge alatt” igyekszik különleges erőket bejuttatni egy adott területre.

Természetesen jogos a felvetés, ha a minap Horvátországban balesetet szenvedett H–145M is rendelkezik ilyen lokátorral, elkerülhető lett volna-e a katasztrófa? A kérdésre csak akkor adható (esetleg) helyes válasz, ha egyrészt ismerjük a szóban forgó radar pontos specifikációit, másrészt lenne tapasztalatuk a magyar pilótáknak e berendezéssel. Ám mivel sem a gyártmány üzemi lapja, sem a tapasztalat nincs meg, így az egész a találgatások birodalmába esik.

Egy azonban biztos, a H–145M-en gyárilag található egy úgynevezett „kés”, azaz vágóél, amely a pilóták figyelmét elkerülő kisebb drótokat, sodrott antennahuzalokat képes elmetszeni – ám egy zip-line vastag acélsodronyával már nem tud megbirkózni.

Visszakanyarodva a H–225M-ekre, fontos még elmondani, a korábban említett speciális robotpilótának hála, hogy a jármű sokáig képes egy pont felett függeszkedni. A nyilvános adatok szerint e képességet a lengyel haderő tesztelte legutóbb – ekkor több mint fél órán át lebegett automatikus vezérléssel, és közben a csörlő drótkötélen leeresztett horga nem tért el jobban negyven centiméternél a kezdőponttól.

Az első két gép megérinti a szolnoki bázis betonját
Az első gép már megérintette a szolnoki bázis betonját
Fotó: MTI/Mészáros János

A könnyű lövészfegyverek ellen már eleve felhelyezett – és szükség szerint kiegészíthető – páncéllal, a rakéták ellen infracsapdák kilövésével képes védekezni. Külön szerkezet figyelmezteti a személyzetet az infra- és lézerbemérésre. Üléseit és szerkezetét egyaránt úgy tervezték, hogy egy becsapódás esetén a lehetőségekhez mérten képes legyen a benne ülők túlélését biztosítani.

Rendelkezésre állási paramétere bőven kilencven százalék fölötti, ami a szovjet eredetű járművekhez képest döbbenetes előrelépést jelent. A hazánkba érkező példányok nem egyformák: tíz általános feladatú „taktikai szállító” lesz, hat pedig a különleges alakulatok igényei szerint születik meg.

Kapcsolódó írásaink