Belföld
Inkább a robot hulljon, mint a tűzszerész
Lánctalpas és kerekes apróságok a biztonságunk érdekében
A katonai bemutatók elengedhetetlen kellékei a tűzszerész robotok. A lánctalpakon tovagördülő, karjukat könnyedén, már-már kecsesen mozgató szerkezetek nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek fantáziáját is megragadják. Természetesen a kezelők minden esetben elmondják, hogy a Magyar Honvédség kelléktárában szereplő könnyű TeleMax és nehéz Andros F-6A tűzszerészrobotok nem éppen a szórakozás céljait szolgálják, ám a konkrét részletekre – érthető okokból – az emberek sokkal kevéssé kíváncsiak, mint magára a 21. századot idéző ultramodern látványra.
Hadseregünk kelléktárában jelenleg a két, fentebb említett eszköz segíti a szakemberek munkáját. A TeleMax speciális kialakításának köszönhetően nemcsak a manipulátor karját, hanem a futóművét is képes önállóan – úgymond – becsomagolni. Utóbbi tulajdonság igen praktikus, ha az ember szállítani kívánja az eszközt. Az összecsukott jármű mindössze hetvenöt centiméter magas és negyven széles. A gépezet manipulátor karjai és a speciálisan emelkedő futóművei révén akár 2,3 m magasságban is képes felderítést, és ami legalább ennyire fontos, munkát végezni. Meghajtása tisztán elektromos (24 Volt) s a saját tápegysége révén egy feltöltéssel két órán át képes üzemelni. A hideget mínusz húsz, míg a hőséget plusz negyvenöt fokig tűri.
A robot egyébként öt kilogrammnyi tömeget képes megemelni. Mondjuk a sebessége nem éri el az öt kilométert óránként – de hát nem is arra tervezték, hogy a Forma–1-en felállhasson a dobogó első fokára. A lassúságot viszont számos modernitás kompenzálja – melyek közül a fejen lévő nagy felbontású színes videókamera és a kezelőpanelen fellelhető érintőképernyő szinte alapnak tekinthető. A katona a robotot vezeték nélküli kommunikációval irányítja.
A TeleMax társa az Andros F–6A nehéz tűzszerész robot, amelyet ugyancsak 24 voltos villanymotor hajt. Tömege meghaladja a két mázsát, maximális sebessége óránként hat kilométer, szélessége hetvenhárom, hossza százharminckét centiméter. Rádióval vagy rövidebb küldetésre vezetékkel is lehet irányítani. A szerkezetre két kamerát szereltek, melyek felbontása bőven elegendő a bonyolultabb feladatok ellátásához. Felülete ugyancsak érintőképernyős.
Természetesen ahogy a nagy, úgy a kistestvérre is szerelhetők különböző szenzorok, melyek akár a sugárzást vagy a gáz jelenlétét is képesek érzékelni, majd arról a kezelőnek tájékoztatást nyújtani.
A Magyar Honvédség haderőfejlesztésének kevéssé látványos, ugyanakkor elengedhetetlen részéről szóló sorozatunkban korábban bemutattuk a PZH–2000 önjáró löveget, a Leguan hídvető lánctalpast majd a Leopard 2A7+ harckocsiban fél óra alatt motort cserélni képes Bergpanzer–3 „Büffel” azaz Bivalyt és a légvédelmet mesterfokon űző Skyranger 30 eszközt, majd a minap sorra kerültek a rakéták is.
