Belföld

Gyilkos fegyverek: különleges mesterlövész puska és az a híres, „csúnya” sörétes

Ritka az olyan alkalom, amikor a Magyar Honvédség különleges egységeit valóban „teljes” harci díszben lehet látni. A jelenség – azaz annak hiánya – természetesen érthető, ám ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy megismerjük, miféle fegyvereket használnak katonáink a feledatok végrehajtása során.

Gyilkos fegyverek: különleges mesterlövész puska és az a híres, „csúnya” sörétes
Különleges műveleti katona valahol Szíria és Törökország határvidékén (Képünk illusztráció)
Fotó: Anadolu Agency via AFP/Ozkan Bilgin

A Magyar Honvédség „nem szem előtt” lévő technikáját leltározó sorozatunkban ezúttal négy kézifegyvert, a Remington 870 sörétes- és a Remington 700 mesterlövész puskát, az M4 gépkarabélyt továbbá az M249 könnyű géppuskát mutatjuk be.

Egy Remington 870 egy bolt kínálatában (Képünk illusztráció.)
Egy Remington 870 egy bolt kínálatában (Képünk illusztráció.)
Fotó: Getty Images via AFP/Joshua Lott

A sorban elsőként említett Remington 870 egy rendkívül népszerű vadász-, (agyag)galamb lövő és önvédelmi fegyver, amely a filmekből és a tévésorozatokból is egyaránt ismerős lehet. Az Egyesült Államokban előállított eszköz tömege 3,2 kilogramm, hossza kissé több mint 1,2 méter, melyből a cső valamivel hetven centiméter felett jár. Az ötféle űrmérettel gyártott 870-es tárkapacitása hat (hét) lőszer. Tűzgyorsasága kellő gyakorlattal (állítólag) percenként harmincig fokozható - de ennyi idő alatt egy kevéssé képzett ember is képes minimum tíz-tizenkét alkalommal megszólaltatni.

A Remington 700 mesterlövész puska egy fegyverüzlet pultján (Képünk illusztráció.)
A Remington 700 mesterlövész puska egy fegyverüzlet pultján (Képünk illusztráció.)
Fotó: Getty Images via AFP/Brian Blanco

A Remington 700 mesterlövész puska ugyancsak az Egyesült Államok hadiiparának a terméke. Nem mai csirke, hiszen az alapverziót 1962-ben kezdték el forgalmazni 700 ADL néven. Közel két tucatnyi űrméretben állítják elő, tömege négy kilogramm. Magának az eszköznek a hossza ezerötven milliméter, míg a cső ebből (verziótól függően) négyszázhúsz-hatszázhatvan millimétert tehet ki. Talán kevéssé közismert, de ennek is pont úgy létezik „balkezes” változata, mint ahogy az összes, hazánkban gyártott CZ-t is át lehet szerelni erre a módira. A Magyar Honvédség különleges erői az M24 jelű változatot alkalmazzák.

Észt katona egy hadgyakorlaton, ölében egy M4-gyel
Észt katona egy hadgyakorlaton, ölében egy M4-gyel
Fotó: NurPhoto via AFP/Jaap Arriens

A sorban harmadikként szereplő, ugyancsak az Egyesült Államokban előállított M4 Sopmod gépkarabély nem csekély részt a háborús és „kommandós” mozikból ismert M16-on alapul. Nagyjából tizenhat esztendeje jelent meg a piacon, eltérő változatai „megjárták” Afganisztánt és Irakot épp úgy, mint szinte az összes háborús konfliktust a Földön. A magyarok által választott M4 5,56x45 milliméteres űrméretű és a tárjában harminc lőszer fér el. Tömege töltve 3,2 míg üresen 2,68 kilogramm, hossza 0,838 méter, melyből a cső háromszázhatvannyolc millimétert foglal el. Elméletileg hétszáz lövést lehet vele leadni percenként – az persze más kérdés, hogy ilyen szintű igénybevétel mellett e fegyver hamarosan befejezné a pályafutását. Napjainkra eddig csaknem félszáz állam rendszeresítette a hadseregében.

Svájci katona egy hadgyakorlaton
Svájci katona egy hadgyakorlaton
Fotó: AFP/Fabrice Coffrini

A belgiumi FN Herstal Minimi golyószórójának amerikai licencváltozatát, azaz az M249 könnyű géppuskát az Egyesült Államokban készítik. Az 5,56×45 milliméteres NATO lőszert tüzelő eszközt hevederből és tárból is lehet „etetni”. Tömege 7,5 kilogramm, hossza 1,04 méter, melyből a cső több mint fél métert vesz el. A gyakorlati tűzgyorsasága meghaladja a hétszázövtvenet percenként. Optikai irányzékkal is felszerelhető, melynek révén növelhető a pontossága. Általában kisebb katonai egységekben használják. Különösen kedvelt, mert a maga kategóriájában rendkívüli tűzerőt képvisel és viszonylag könnyűnek tekinthető, s kiszolgálása sem igényel speciális ismereteket.

A Magyar Honvédség haderőfejlesztésének kevéssé látványos, ugyanakkor elengedhetetlen részéről szóló sorozatunkban korábban bemutattuk a PZH–2000 önjáró löveget, a Leguan hídvető lánctalpast, majd a Leopard 2A7+ harckocsiban fél óra alatt motort cserélni képes Bergpanzer–3 „Büffelt”, azaz Bivalyt, a légvédelmet mesterfokon űző Skyranger 30 eszközt, majd a minap sorra kerültek a rakéták, a tűzszerészrobotok, az aknavetők és az akár negyven milliméternyi páncélt átütő és a különleges katonákat szolgáló apró fegyverek. S sorra került a minap a helikopterből is kihajítható Polaris MRZR 4 deszantos jármű is, s korántsem mellékesen feltártuk, mire képes az Airbus legújabb honvédségi helikoptere, azaz a H–225M. Ezen túl pedig az izraeli gyártású Skylark drónokról is szót ejtettünk a közelmúltban.

Kapcsolódó írásaink