ĀMég mindig van néhány napja az Egyesült Államok demens elnökének és az őt bábként mozgató valódi „uralkodóknak” ahhoz, hogy az új elnök törvény szerinti beiktatásáig mindenféle „csoda” megtörténhessen
ĀFRICSKA. Megtörtént az, amire mindenki izgatottan várt, kihirdették a tavalyi szavazás eredményét. Az Év madara szoros versenyben, két csőrhosszal a böjti réce lett
ĀKÉTPERCES. Szamarakkal már mindenkinek volt dolga. Ha a beszélő papagáj a vendéget szamárnak nevezi, a vendég igyekszik mosolyogva fogadni, mert azt gondolja, hogy a papagáj csak az otthon hallottakat ismétli
ĀBudapest főpolgármestere gyakran vihog. Nemrégiben azt kaccintotta bele az éterbe, hogy más sem kellett a főváros költségvetésének elfogadásához, mint meggyőző érvek
ĀAldous Huxley a Szép új világban azt jósolta, hogy 2500-ra a gépek teljes tétlenségre kárhoztatják majd az embereket
ĀAmikor ekkora a lendület, és ilyen erős a változás, ráadásul a nyugati világnak lett érdemi kihívója, és Európa szép lassan tényleg egy múzeummá válik, ezt a sok félelemforrást sok ember nem fogja tudni kezelni
ĀA történelemben, de az egyéni életben is, vissza nem térő időablakok nyílnak ki bizonyos cselekvések megtételére, amelyeket elszalasztás esetén lehet, hogy soha többet nem lehet pótolni
ĀFRICSKA. Miközben élesen kritizálja Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke Magyar Pétert a TISZA Párt vezetőjének politikai megnyilvánulásait, alig várja, hogy valamiképpen felsorakozhasson mögé
ĀA kozmikus élet összefüggésrendszerében élünk. Legalapvetőbben, különösen, ami az életet illeti, az élet világtörvénye szabja meg a rendet, a fejlődés irányát, természetes medrét
ĀA hatalom lényege az akaratátvitel, kissé leegyszerűsítve, aki hatalmat gyakorol, az ezzel az aktussal a saját akaratát viszi át másokra
ĀHogy ki? Hát, az ember. Akiről József Attila gyönyörűséges versében, az Ars poetica címűben azt írta: „Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen”
ĀAz utódállamok utódállamai – Csehszlovákia és Jugoszlávia darabokra esett szét – ismét elérkezettnek látják az időt, hogy legalább gondolati szinten létrehozzák a kisantantot
ĀFRICSKA. Nem mindenhol volt olyan stresszes a kutyáknak a szilveszter, mint mifelénk
ĀSZOBAKATEDRA. Össze lehet-e gyűjteni az eltűnt, az ellopott-elrabolt időt vagy azt, melynek elvesztése saját hanyagságunk eredménye?
ĀTömörkény István tollából való az alábbi idézet: „A pusztákon, tanyákon élő ember különösen rá volt utalva arra, hogy a betegségére maga keressen valami orvosságot”
ĀNemzedékem elméjének nyiladozása idején nem olvastuk Németh László műveit, hogy mégis miként születhetett meg bennünk az érzés, hogy magyarnak lenni küldetés – valamiféle elithez tartozásnak számít –, nem tudom
ĀA közvélemény tudatos formálása fontos lenne. Sok észszerű javaslat fogalmazódott meg e téren
ĀDecember végén Pierre Vandier NATO-parancsnok arról beszélt, hogy az ukrajnai háború szétlőtte azt a nyugati elméletet, miszerint az erőteljes liberális érzékenyítés elhozza a demokráciát. Nem hozta el
ĀNincs éppen víg kedvében a világ, ez vitathatatlan. Ugyanakkor ebben az új esztendőben öröm hallani vagy olvasni Barki szavait, miszerint a világon semmilyen jogtalanság sem tart örökké
ĀTöbbnyelvű emberként egyre inkább úgy veszem észre, hogy a magyar anyanyelvű emberek jelentős része rosszabb formában kommunikál még élőszóban is, mint korábban
ĀTalán nincs is olyan ember Magyarországon, aki ne tett volna már élete folyamán valamilyen újévi fogadalmat, amit aztán vagy sikerült megtartania, vagy nem
