ĀKomáromba, Sátoraljaújhely Slovenské Novo Mesto becenevet viselő túlsó részébe, Schengennek hála, legalább könnyen, gyorsan, akadálymentesen lehet közlekedni
ĀAmikor Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című könyve 1972-ben először megjelent (az a könyv, amelyet Csoóri Sándor – teljes joggal – purgatóriumosnak nevezett), forradalmas tettnek, hatalmas eseménynek érezhettük
ĀA kommentek többsége nem hemzseg a durva helyesírási hibáktól, egy-kettő a maga módján még szellemes(kedő)nek is nevezhető. Egyvalamiben páratlanul egységesek: az indulat hevességében
ĀAlkalmi és soha meg nem ismétlődő találkozásaink ismeretlen embertársainkkal a tömegközlekedésen és az utcasarkon, a boltban vagy a gyógyszertárban, ha jobban belegondolunk, mindig titkokat és izgalmas meglepetéseket rejtenek
ĀRákóczi virág- és nemzetiszínűszalag-özönben fogad, édesanyja, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós nemkülönben. Mögöttük a zászlók, ahogyan illik. Itt már a himnusznak kell következnie - VÉLEMÉNY
ĀPákh Tibor történelmi – magyar nemzeti és egyetemes emberi – jelentőségét, szinte páratlan nagyságát, megkockáztatom, ma még csak nagyjából sem igen lehet felmérni
ĀHihetnénk, hogy a szenzációhajhászás, az intézményesített rettegtetés, mindennek kóros-beteges felfújása, gólemmé növesztése az úgynevezett bulvársajtó sajátja. Sajnos nem ennyire szép a menyasszony
ĀAz élők sokszor megfeledkeznek róluk, de ők hűséggel fizetnek a hűtlenségért. Aggódva benéznek az ablakon, sorokat súgnak az írogatóknak, megigazgatják a félrecsúszott takarókat
ĀOktóber végi, novemberi rendezvényeket mondanak le remegő aggodalommal a hangjukban cidriző vidéki hölgyek szerte az országban, „ki tudja, mi lesz”, „nem kockáztathatunk”, „nem vállalhatjuk” és hasonló magyarázatok kíséretében
ĀEgy nagykövet és a New York Times munkatársa között legföljebb annyi a különbség, hogy az előbbi három-négyszer szebben vigyorogva végzi ugyanazt, mint a másik
ĀHa réges-régi barátságról, testvériségről, irántunk tanúsított segítőkészségről, önzetlen jóindulatról, rokonszenvről beszélünk: nemcsak lengyelek vannak a világon
ĀEgy kedves asszony halála csupán, sajna, mindössze jelképesen és drasztikusan felnagyította-jelezte azt, ami már elkezdődött igen régóta, és oly hosszú ideje – most ne minősítsük, milyen – folyamatként tart
ĀFiatalok, ambiciózusok, sok (egyre több) köztük a magyarul nem vagy alig beszélő, színes bőrű idegen. (Még ők a legilledelmesebbek és legszerényebbek.)
ĀÚgy lehetett érezni, igazából ő beszél, ő szólal meg utódja, Borisz Jelcin szavaival 1992 novemberében a mi gyönyörű Duna-parti Parlamentünkben, amikor ünnepélyesen megkövették a magyarságot
ĀMinden jel szerint közeleg az igazság pillanata, az országban forr a levegő, Szczecinben is már vagy száz üzem szüntette be a munkát. Gdanskban pedig egyenesen pattanásig feszültek az idegek
ĀMagabiztosabbak, hangosabbak, önteltebbek-erőszakosabbak, mint valaha. Nyilván jó mestereik-mintáik vannak, pár éve még csak Fletó, azután újabban a többiek is
ĀA jó öreg antiszemita kártya, légyen bármennyire cinkelt és hamis (és akármennyit is emlegetett): garantáltan beválni látszik. Hiába hirdetett látványosan nulla toleranciát az antiszemitizmussal szemben az Orbán-kormány hosszú évekkel ezelőtt
ĀNemcsak egy bűnbak kell mindig, de egy fő-fő, egy „nagy ember” bűnbak mindenképpen, sőt leginkább. Abba belerúgni a legédesebb, azt gyalázni, bábujával minden szadisztikust és gusztustalant elkövetni különleges, páratlan élvezet
ĀHuszonévesekkel – gyerekeim barátaival – beszélgettem-vitatkozgattam hosszasan a minap: alig pár nappal voltunk a máris legendás (történelminek ugyan nem, legföljebb csak sporttörténelminek nevezném) angol-magyar meccs után