Három évforduló
ĀNem álltunk túl messze az Astoriától, idővel egyre több lett a mozgolódás, üzenetek jöttek-mentek, sugdolózások – mire a beszéd végén bemondták, hogy merre ne induljunk el
ĀNem álltunk túl messze az Astoriától, idővel egyre több lett a mozgolódás, üzenetek jöttek-mentek, sugdolózások – mire a beszéd végén bemondták, hogy merre ne induljunk el
ĀNyolcvan esztendeje, 1944. október 21-én foglalták el az amerikai csapatok az első, a legelső német nagyvárost, Aachent
ĀSzékelyföldre már igen régóta jár vonat, de bőszen és folyamatosan autókázós korunkban, bevallom, nem túl sokszor vettem eddig igénybe, összesen tán, ha egy kezemen meg tudnám számolni, hány alkalommal
ĀA magyar népmesékről azt mondja Féja Géza, nincs közöttük egy sem, amelyben „valami különös művészi szépség s emberi mélység ne nyilatkoznék meg”
ĀHogy le kell-e küzdenünk bizonyos kísértéseket a szerencsétlen sorsú tüdőbeteg hölgy szomorú története kapcsán: alighanem nézőpont kérdése
ĀA kilencvenes évek közepén a Duna Televízió Közép-európai Magazinjának szerkesztőségében ismertem meg személyesen azt a magas, mindig elegáns, jóvágású, középkorú-idősödő férfiút, akit csak játékosan „lendzselnek” hívtunk
ĀA jelenség ezzel a súlyos vereséggel és ezzel a furán sokatmondó döntetlennel alighanem most (is) felmutatta: ilyenek vagyunk
ĀKolozsvári Magyar Napok, immáron tizenötödszörre. Kós Károly unokái fogadnak, a Majális utcában a budapesti IdőJel Kiadó szépséges reprint kiadványát, Kós Károly Régi Kalotaszeg című csodaművét mutatják be
ĀOlvasom, hogy éppen háromnegyed évszázada, 75 esztendeje, 1949 augusztus 16-án hunyt el szülővárosában, Atlantában a Margaret Mitchell nevű írónő, a világhírű regény, az Elfújta a szél szerzője
ĀTanítani kéne, hogyan kell egy kereken 175 évvel ezelőtti helyzetképet rögzíteni. Olyan beleéléssel és olyan filmszerű plasztikussággal, ahogyan Illyés Gyula teszi
ĀA huhogók, lám, sajátos formában feltámadtak. Mondhatnánk, reneszánszukat élik. Itt és ma
ĀSziget felé haladunk. Vagy inkább szigetcsoport felé? Előbb Szinérváralja, ahol a románokkal szemben az a front húzódott, amelyet a Székely Hadosztály védett, amelynek emlékműve csodák csodájára ott áll a temetőben, az országút mellett
ĀNem hiszem, hogy túl sok ember létezne a földgolyón vagy akár itt a Kárpát-medencében, aki elmondhatná magáról, nyolcvanadik születésnapján visszarévedve: két szóért két évet kapott
ĀAmit Koszorús Ferenc vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó parancsára tett: a legnagyobb, legdöntőbb hatású, legkomolyabb következményekkel járó magyar hőstettek közé tartozik
ĀMár a két világháború közötti években sem tudták – legkiválóbbjaink sem (csak idézték) –, kitől származik a mondás: a 19. század 1914-ben ért véget
ĀA huszadik század kellős közepén, 1950. június 25-én, egy horrorisztikus nyár eleji hajnalon az észak-koreai erők meglepetésszerűen megtámadják a félsziget déli részét
ĀAz egyenleg persze mutat a felszíni jelenségeknél mélyebb, elgondolkodtatóbb és súlyosabb tényeket is
ĀA Debrecenbe menő vonat tele fiatalokkal. Kedvesek, udvariasak. És közvetlenek. Megszólítanak, és nem hiszem, hogy csak azért, mert egy szemrevaló, ifjú hölgy van a társaságomban
ĀFurán sokféle ez a május legvége, akárhogy is nézzük, ha jobban utánagondolunk: ez az ív alighanem mutatja a sorsunkat
ĀA budai Vár dicsőséges 1849-es visszafoglalásával és egész históriai, megrázóan magyar univerzumával: a magyar honvédelem, a haza megóvásának szimbóluma
ĀAz úgynevezett szakralitás ilyen-amolyan megjelenési formáit lapozzák tulajdonképpen itt, körülöttem mindenfelé. A 31. alkalommal megrendezett Szent István Könyvhét idén 29 kiadó mintegy hétezer kiadványát kínálja
ĀA napokban szemtől szemben állhattam egy szoborral, amely mozgott, beszélt, mosolygott, később velem is beszélgetett
ĀNéhány éve – hat esztendeje – néhány szakmai szervezet javallatára a magyar film napjává nyilvánították április legutolsó napját
ĀA könyv nélküli jövő nyomasztó víziója több mint ötven évvel ezelőtt – meglehet – még negatív utópiának tűnt
ĀA költészet hatalmát igenis ünnepelni kell. Nem is akárhogy, nem is akármennyire. Talán nem is tudjuk, mekkora szükségünk van rá
ĀA hír első hallásra olyan abszurdnak tűnt, mintha azt híresztelték volna, hogy lebontják a várban a Mátyás-templomot, vagy a Kossuth Lajosról elnevezett téren fölrobbantották az Országházat
ĀVagy legalábbis visszatérőben van. „Európa, vigyázz!” idézhetnénk Thomas Mann régi figyelmeztetését, ha… ha nem lenne fölösleges