Csángó tanulságok
ĀSzóba állni sem könnyű. Szabófalván egy egész álmos, napsütéses vasárnap délutánt töltünk el a faluban össze-vissza csavarogva
ĀSzóba állni sem könnyű. Szabófalván egy egész álmos, napsütéses vasárnap délutánt töltünk el a faluban össze-vissza csavarogva
ĀMost a vármegye meg az ispán miatt már megint kísért a múlt. Nem, nem úgy és nem az, amire libernyákék gondolnak és gondolnának
ĀHuszonévesekkel – gyerekeim barátaival – beszélgettem-vitatkozgattam hosszasan a minap: alig pár nappal voltunk a máris legendás (történelminek ugyan nem, legföljebb csak sporttörténelminek nevezném) angol-magyar meccs után
ĀA csokoládé az országközhelyek sorában éppúgy Svájchoz tartozik, mint Olaszországhoz a makaróni vagy Oroszországhoz a vodka
ĀIgen, itt vagyunk Vízakna s Déva közt, de itt, különösen itt tényleg minden talpalatnyi földet vér öntözött 173 évvel ezelőtt
ĀNem a vízállásjelentés jutott eszembe („a Tisza Tiszabecsig árad, lejjebb apad, Tokajnál… Szolnoknál… Szegednél…” stb.), mikor megpillantottam újra a folyót
ĀNálunk a valamire való alkotómunka mindig közösségi indíttatású, a nemzet, a magyarság érdekeiért, gyötrelmei ellen, ilyen-amolyan ügyeiért síkra szálló, ezekkel összefüggésben alkalmazott művészi tevékenység volt
ĀIdestova három éve indult a Magyar Napló kiadónál a Rejtőzködő Európa című sorozat
ĀÚgynevezett önkiszolgáló pénztár az egyik nagy-nagy, unásig ismert multicég szupermarketjében
ĀVan Csoóri Sándornak egy szép vágyakozó-szerelmes verse, 1983-ban megjelent verseskötetének címadója: Várakozás a tavaszban
Ā„Víz le nem mossa, tűz le nem perzseli. Az rajtok marad az idők végezetéig.” Fentieket a kiváló erdélyi költő, Reményik Sándor írta jó száz évvel ezelőtt, már a trianoni taglóütés után, a Pásztortűz 1921. szeptember elsejei számában
ĀHa a Himnuszt halljuk, fedetlen fővel kell vigyázzban állni, imigyen tisztelegve ezerszáz esztendőnek, a nemzetnek és hősies históriájának
ĀZuhognak a hírek, zajlik az élet így tavaszelőn, dúl a háború a szomszédban, covidvég, nincs tovább maszk (el sem hiszem…) – és közben egymás után, szinte észrevétlenül, érkeznek másféle hírek is
ĀValaha létezett ez a szóösszetétel: tánc- és illemtan. Ma már nem nagyon ismerik. Sőt, úgy lehet: egyáltalán nem
ĀValaha, kedves palóc barátomnál járva édesanyja e szavakkal mosta meg buzgón feleselő fiacskája fejét: „Olyán vágy té, Jóská fiám, mint az Ipoly. Olyán záváros”
ĀA Láthatatlanok című, távolról sem hibátlan alkotás most itt, a MOM-béli vetítésen mindenesetre több, igencsak megszívlelendő evidencia belátására készteti az embert
ĀLengyel Nagy Anna még a hetvenes évek végén indított (tíz év múlva kötetben is megjelent), anno egykori kritikámban is méltatott rádiós beszélgetéssorozatának címe jutott eszembe egy ma 57 éves pályatárs, Jezsó Ákos írásait olvasgatva
ĀEl-elnézegetem azt a képet. Valamikor a nyolcvanas évek legvégén, a kilencvenesek legelején készült, még Szegeden
ĀA „fóbia” szó elsődleges jelentéséről azt írja az idegen szavak szótára, hogy az „beteges félelem, iszony, irtózás valamitől (a kényszerképzetek egyik fajtája)”
ĀHa hisszük, ha nem, nevezetes évfordulóhoz érkeztünk: néhány napja volt kereken háromnegyed évszázada, hogy jobblétre szenderült bizonyos Alphonse Gabriel Capone, minden idők leghatalmasabb maffiafőnöke, Chicago korlátlan ura, úgy is mint Al Capone
ĀA szegedi konzervgyár, népies nevén a Lecsó egykoron nyaranta, évről évre nagy városi ifitalálkozóvá lépett elő
ĀA múlt héten a két ünnep közötti néhány nap a találkozások ideje volt. Gyakran még jóval karácsony előtt megbeszélt időpontok és helyszínek, aktuális és halaszthatatlan intéznivalók vagy éppen addig kivitelezhetetlen alkalmak
ĀEgyik réges-régi karácsonyra irodalom- és könyvrajongó keresztanyámtól Verne A makacs Keraban című könyvét kaptam meg, s a keményfejű őskonzervatív török úr egész lénye, habitusa, valója, bevallom, szinte azonnal meghódított
Ā„Varsóval megszakadt a telefon-összeköttetés”, mondta a rádió. Dermedten kezdtem figyelni a szenvtelen hangra, de elég kevés konkrétumot közölt: „az éjjel a lengyel hadsereg egységei… a televíziót is… egyes hírek szerint…”
ĀA ma körünkben tenyésző Gerébekkel kétségtelenül nincs könnyű dolgunk. Az még nem elég, ha jól odafigyelvén, kellő időben szimatot fogunk és megérezzük rajtuk mindazt, ami később rendre be is bizonyosodik
ĀAz a november mintha még mindezzel együtt is a világon mindent megbénított volna. Beszéltek (inkább csak suttogtak, az akkori divat szerint) a felnőttek is