Októberi kezdés
ĀA mellébeszélésnek, a jól neveltnek, intellektuálisnak tűnő hablatyolásnak, a több mint sokértelmű finomkodásnak legyen vége
ĀA mellébeszélésnek, a jól neveltnek, intellektuálisnak tűnő hablatyolásnak, a több mint sokértelmű finomkodásnak legyen vége
ĀKülönös, mondhatni rendkívüli írást olvastam nemrég, még a mai világban is szenzációszámba menőt
ĀHárom város, három sorsváltozat, három históriaszelet. Mintha három világrészen járt volna az ember. És mégis…
ĀNemrégiben kaptam a hírt: a Szerbiához került Délvidéken lecserélték a régi, többnyelvű helységnév- és egyéb közlekedési táblákat, helyükre nagyrészt kizárólag szerb nyelvű, ezen beül is cirill írásmóddal készült feliratok kerültek
ĀSzeptember 8-a, talán újra megszokjuk egyszer, Kisasszony (Kisboldogasszony) napja. Azt írja róla a mindentudó lexikon, ez az augusztus 15-ei Nagyboldogasszonyt követő periódus zárónapja, Magyarországon kedvelt búcsúnap
ĀHarminckét esztendő kényszerű távolléte után így hazatérni több mint diadalmenet, több mint dacos–nagyszerű győzelem az emberi gonoszság fölött
ĀMagányos férfiú üldögél 1921. augusztus 28-án délelőtt a soproni Pannónia szálló – máig nagyjából ugyanolyan képet mutató – teraszán
ĀPaul McCartney-t 1972-ben nemcsak világhírességként és nagy zenészként, de ex-Beatle-ként is számon tartották
ĀNem is tudom, mikor kezdődött. Talán már tavasszal, amikor mind sűrűbben jöttek hírek „atrocitásokról” (magyarán: összetűzésekről, összecsapásokról) a krajinákban, vagyis a szerb–horvát végvidékeken – Kninből, Borovóból, Pakracból
ĀÁrpád apánk meg talán végre nyugodtan pihenhet rejtélyes végső nyughelyén. Valószínűleg tényleg nem kell féltenie ősi nemzetét, mert nem vész az el, ha eddig el nem veszett
ĀAz alábbi történet hősét nevezzük M.-nek – nem azért, mert egykoron volt egy Illés-szám is ezzel a címmel, sőt, még csak nem is amiatt, mert a korán elhunyt kiváló prózaíró, Hajnóczy Péter is írt M. címmel egy emlékezetes novellát
ĀLátszólag csak egy átlagos júniusi nap volt. Szerda, 19-e, délután 3 óra
ĀIrodalomtörténész barátomhoz indultam Rákospalotára, az ötös buszra nem kellett sokat várni, pár perc múlva már elhagytuk a régi magyar világ tán utolsó látványos rekvizitumát, a Stefániát is
ĀPósa tanár úr docensként világirodalmat adott elő a bölcsészkaron, és Shakespeare volt a mindene
ĀA veszély és az erőszak nap mint nap nagyobb lesz. Ki mondta volna tíz évvel ezelőtt, hogy egy tanárt a saját iskolája előtt fejeznek majd le?
ĀIlyenkor májusban más fénytörése, más akusztikája, másféle zamata van sok mindennek
ĀGondoljunk csak Grósz Károly hírhedt, 1988. augusztusi találkozójára Ceausescuval
ĀÉppen félezer éve, hogy megtért őseihez Fernando Magellán, minden idők egyik legnagyobb tengerésze és felfedezője
ĀNemrégiben röppent fel a hír: a Magyar Posta májustól „kivezeti portfóliójából” a belföldi távirat-szolgáltatást – bürokrata szörnynyelvből lefordítva: megszűnik a távirat, mint olyan
ĀAz emlék immáron több mint negyvenéves: 1980 tavasza volt, éppen háromnegyed évszázada, hogy megszületett a költők költője, a legnagyobb – az a József Attila, akiről maga Kosztolányi mondta: egy fejjel magasabb mindnyájunknál
ĀSokan emlékszünk még az iskolából Babits Húsvét előtt című versére – hát hogyne, hiszen majdnem annyit nyúztak vele bennünket, mint szegény Attilától a Mondd, mit érlellel (de persze mindkettőt utcahosszal előzte Váci Mihály Nem elégje…)
ĀA megfélemlített ember elállatiasodásának folyamatáról nemzedékek óta nincs érdemi fogalmunk
ĀAz Orbán-kormány leváltását minden eszközzel és minden módon megpróbálja elérni a baloldal, nem is feltétlen Magyarországról, hanem külföldről