Egy november végi nap
ĀNyolcvan éve, 1943. november 28. és december 1. között négy ülésen Churchill, Roosevelt és Sztálin Teheránban szépen sorban megállapodott igen sok dologról
ĀNyolcvan éve, 1943. november 28. és december 1. között négy ülésen Churchill, Roosevelt és Sztálin Teheránban szépen sorban megállapodott igen sok dologról
ĀTúl a futballon, vajon mennyire fogalmazott meg ez az Eb-re való kijutással fölékesített-megkoronázott év általánosítható, összmagyar társadalmi és nemzetpolitikai tanulságokat?
ĀCsurka bármelyik színpadi műve, ha valami véletlen eredményeképpen mégis a közönség elé kerül, ünneppé, demonstrációvá és rendkívüli, nagy eseménnyé válik
ĀJó érzés azt tudni, arra gondolni, hogy az én hazám volt az egyetlen, amely fegyverrel, szervezetten állt a magyarok oldalára
ĀAz újságírók, tanúsíthatom, olykor a történészeknél hatásosabban, plasztikusságában hitelesebben képesek tálalni nagy históriai eseményeket
ĀTény és való, hogy Rózsa Sándor nem tartozott a gáncs nélküli lovagok közé, enyhén szólva nem éppen törvénytisztelő életmódot folytatott
ĀAkkor is vasárnap volt, azaz október 15., és most is az. A hasonlóságok vagy éppen az egybeesések pedig olykor – gyakran – továbbgondolásra késztetnek
ĀA szó szerinti jelentés („a sziklákon”) némi képzettársításos-költői áttétellel azután a kifejezés teljesebb, közéletibb-hétköznapibb tartalmát is magyarázza: zátonyra fut(ott), megfeneklett
ĀA felismerés, a megértés örök szabadsága, a dolgok differenciáltságának, összetettségének tudomásul vétele, lássuk be, nagyon is felszabadítólag hathat az emberre
ĀNagyváradi barátom kezembe nyomott egy nagyalakú, keményfedelű zöld–fehér könyvet, amin három nagybetű díszelgett: NAC
ĀMeg kell próbálnunk ráébredni: ha ő nem lett volna köztünk, mi minden szintúgy nincs, nem történik meg, nem jön a világra, nem születik újjá
ĀAzokban a ’68 augusztus végi meg szeptemberi időkben bizony akadt néhány jelenség ott, a gömöri vagy kishonti tájakon, amelyre biza nagyon is ráillett a magyar evolúciós minősítés
ĀÍgy Szent István-nap táján az embernek eszébe juthatnak olyan régibb-újabb históriák, amelyek az ünnepet bizony képesek sajátságos megvilágításba helyezni
ĀA párisi gyújtogatók – A kommün története címmel reprint kiadásban a napokban jelentette meg a Patrióták nevű civil szervezete Rákosi Viktor 1911-ben napvilágot látott „regényes korrajzát”
ĀKülönleges ez a város, és nemcsak az Alföldön az. Nemigen kap település eredeti elnevezést egyszerre két neves embertől
ĀTöbb kiváló pályatársammal ellentétben én nem tulajdonítok akkora jelentőséget a Facebook kommentjeinek és lájkjainak
ĀA líraiesettanulmány-meghatározás jelentéstartalma voltaképpen az egész nándorfehérvári csata jelenség – mert hogy az is – legbenső és legvégső üzenetére utal, azt mutatja fel
ĀMost azért kicsit meghalt Közép-Európa is, mondja a barátom, és rögtön morózusan hozzáteszi: vagy tán nem is olyan kicsit
ĀAnnál csakugyan alig van, alig lehet iszonyúbb, ha a testvér fordul ellened, áll a szemben lévő oldalra
ĀTulajdonképpen maga a nép avatta szentté László királyt, mielőtt az egyház ezt hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját
ĀA nagyrészt romokban heverő Kelet-Berlin belvárosában 1953. június 17-én délelőtt 150 ezer ember követelt emberibb, szabad(abb) életet
ĀMegszámlálhatatlanul sokszor és már szinte időtlen idők óta mondják, írják, emlegetik, siratják, elemzik és taglalják az úgynevezett Gutenberg-galaxis halálát
ĀSzicíliában teljes egészében összefonódik lélek és külső világ, hagyományozott-ismert karakter és hétköznapi valóság, furcsa, rendkívüli egységben – de kifejezetten szeretetteljes és szeretetre méltó köntösben
ĀA mai és a közeljövőbéli magyar élethelyzetek legaktuálisabb kérdéskörét gurítja elénk – ritka szuggesztív eleganciával – egy egészen nagyszerű mesterré fejlődött rendező filmje
ĀKolozsvárról sok nagy szülöttének egyike, Cs. Szabó László, a magyar esszé ragyogó mestereinek kiválósága azt írta, főtere akármennyit változott is az idők folyamán, muzsikája a régi: andalgó
ĀEz a páratlan diadalút a látszatoknál és a legelső – szükségszerűen felszínes – következtetéseknél sokszorosan többet mond
ĀHa világosan definiálható a (jó)ízlés és ízléstelenség jelenség-együttesének kérdésköre, ugyan miért vagyunk körülvéve manapság kirívó ízléstelenséggel
ĀNéhány, valóban figyelemreméltó ifjú tehetség túl gyorsan és túl egyöntetűen, túl hamar és túlságosan nyom nélkül tűnt el soraikból
ĀIdestova két évtizede lesz már, hogy az örvénylő, hatalmas tömegben leértünk a Kálvin téri metróállomásra. Odafönn az Astoria felől áramló fehér könnygázfelhő
ĀElérkeztünk a legvégső lényegig. Húsvét előtt még lehetett könyörögni. Húsvét után már nem ezt kell folytatni. Méltónak kell lenni a fajtánkhoz