−Előd
ĀTelnek a napok, emlékezések ’56-ra, természetesen, mégis: nem tudok szabadulni a mind kínzóbb hiányérzettől. Vagy ha úgy tetszik, néhány eretnek gondolattól. Uramisten, mennyi mindent nem tudunk még mindig azokról a csodás-dicsőséges napokról
ĀÉrdemes sokszor gondolni erre az immár mindörökké ifjú Zang Gi Hongra. Elképzelem, milyen lehetett, hogy festhetett itt, Budapesten honfitársai és a mieink körében, mennyire, hogyan tudhatott magyarul, miket mondhatott társainak
ĀHa máshonnan nem, hát háborús filmekből jól tudhatjuk: a hidaknak mint stratégiai pontoknak igen-igen nagy, olykor sorsdöntő jelentőségük van
ĀAzon a hat évtizeddel ezelőtti őszön az Amerikai Egyesült Államokban a korábbi elnök, Eisenhower alelnökével, bizonyos Richard Nixonnal szemben elnökké választottak egy 42 éves, ír származású, kimondottan jóvágású, Elvis Presley-frizurás férfiút
ĀNem volt túlságosan hideg 2016 novemberében a Vörös téren. A híres–hírhedt épület, a mávzoléj előtt tömegnek a világon semmi nyoma
ĀVan egy réges-régi zeneszám, még a hatvanas évekből. Egyféle nagy-nagy, a világot átfogó óriási csendről szól, szokatlanul mélyen és líraian, éppen ezért igen-igen emlékezetesen
ĀAz oroszok nagyszerű, emlékezetes, tízrészes filmsorozatot készítettek Bulgakov ma már klasszikus nagyregényéből, a világhírű A Mester és Margaritából
ĀTöbb Balaton, kevesebb Adria – az új program jegyében majdhogynem körbeutaztam a Balatont vonattal, kocsival. Fölöttébb tanulságos túra volt. Helyzetjelentésre méltó
Ā…csaknem fél évszázadon át legföljebb csak beavatottak és jól tájékozott, magányos, kóbor partizánok tudhatták, ismerhették magát a kifejezést is: „második bécsi döntés”
ĀPusztaszer, az idei augusztus 20. erősen fékezett habzással. A Covid éve 2020, hogy a Fennvaló rogyassza rá az eget erre a vírusos világra – se Szent Jobb-körmenet, se Kurultáj, se Magyarok Országos Gyűlése
ĀÁlldogálunk az obeliszk előtt, visszanézek Branyiszkó felé. Lám, csatákat is lehet lopni. Győzelmet, dicsőséget, önfeláldozó hazaszeretetet
ĀMeghalt a vidéki nagyváros egykori tanácselnöke. A dolog nem érdemelne nyilvánosságot, ha nem tudnánk, hogy a Kádár-korabeli városi tanácselnökök közül a rendszerváltás táján egy-kettő – kevés – viselt dolgaival az akkori nyilvánosság elé került
ĀMert a történelem mindig kiszemel embereket. Lám, nyugati embereket is. Lehet őket internálni, megpróbálni félreállítani, így-amúgy – még fizikailag is, hát hogyne – kinyírni, de lám: megszületnek. És itt vannak. És pontosan tudják a dolgukat
ĀKisújszállás a Nagykunság szívében fekszik, a 4-es számú főút és a Budapest–Debrecen–Nyíregyháza-vasútvonal mellett, Szolnoktól keletre vagy negyven kilométerre
ĀA temetők is rejtenek véletleneket. Miként a halottak alighanem a legbeszédesebb élők a magyarok országában
ĀNyugati szomszédunk kerek egy évezreden át szűrőként is működött. Amit vágyottnak, irigyeltnek, valamilyen szinten követendő példának (is) tekintettünk, az napnyugatról érkezett
ĀÖsszemosni az áldozatot a gyilkossal, a védőt a támadóval, a hazát oltalmazót az agresszorral nemcsak gusztustalan és ízléstelen, de vérlázító módon hazug és hazaáruló cselekedet
ĀAz elmúlt hónapokban annyi, de annyi szó esett egészségügyről, orvosokról
ĀOlvasom, hogy Amerikában, egészen pontosan Richmond városában ledöntötték és egy parkban tóba dobták Kolumbusz szobrát az Egyesült Államokat mindinkább fenekestül felforgató Black Lives Matter nevű szervezet fajgyűlölő aktivistái
ĀArra mondják, hogy megjárta száz tű hosszát, aki hosszú utat tett meg, nagy területet járt be – de arra is, aki útjáról dolgavégezetlenül tért meg
ĀAmikor 2006 februárjának végén Moszkvában 81 éves korában elhunyt Mihail Kupcsenko, semmitmondó neve ellenére nem akárki szenderült jobblétre
ĀAzt mondják, Szegeden azóta sem volt akkora temetés: 1980. május 20-át írtunk – kereken negyven esztendeje ennek
ĀA régi – egyesek szerint 15. századi és székely – naptár szerint május hónapjának egykori magyar elnevezése: Ígéret hava
ĀKaranténiában lassan jár az óra, mint egykoron Muszkaföldön a posta. De az csak Muszkaföld volt – most Karanténia, tetszik vagy sem, az egész világot jelenti
ĀHarminc évvel ezelőtt, amikor már túl voltunk a szabad választásokon, délvidéki barátaim váratlanul és észrevehető célzatossággal kivittek Zentán a jól ismert Tisza-partra
ĀNemrégiben volt nyolcvan éve, hogy elhunyt a világnagyhatalomnak számító orosz irodalom egyik legnagyobbika, az az író, akivel talán a legjobban lehet várni a moszkvai találkozást: Mihail Afanaszjevics Bulgakov
ĀAz oroszok most már pontosan olyanok, mint amit réges-régen az első világháborút megjárt őseink meséltek, írtak róluk