Magyar abszurd
ĀEmlékszem, egy időben azt is vitatták, létezik-e egyáltalán ilyen. (Állítson az az Örkény, amit akar.)
ĀEmlékszem, egy időben azt is vitatták, létezik-e egyáltalán ilyen. (Állítson az az Örkény, amit akar.)
ĀHetvenöt évvel ezelőtt, 1948. március 26-án lépett hatályba az 1948. évi XXV. törvény, amely kimondta a száz főnél több alkalmazottat foglalkoztató ipari üzemek államosítását
ĀA Jókai utcán elegáns boltok, a Kárpátia borház villányi meg szerémségi borokkal, ahol hungarikumkavalkádot hirdetnek a kolozsvári új sportcsarnokban
ĀMargaret Thatcher szellemes mondata, miszerint az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak mások pénzéből
ĀJókai úgy volt „mesemondó” és „romantikus”, hogy közben páratlan lélektani érzékkel és elképesztő valóságábrázoló erővel mutatta föl ezt az egész magyar univerzumot itt körülöttünk
ĀIzgalmas és roppant tanulságos elborongani kissé egy ilyen sajátságos februári kormányszóvivői olvasópróba andalító részletein
ĀKölcsey imádsága meghallgattatott: nyelvünk és kultúránk, méltón a permanens szabadságharc hőseihez, az idők végezetéig az Úr elküldött védő karja
ĀKomáromba, Sátoraljaújhely Slovenské Novo Mesto becenevet viselő túlsó részébe, Schengennek hála, legalább könnyen, gyorsan, akadálymentesen lehet közlekedni
ĀAmikor Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című könyve 1972-ben először megjelent (az a könyv, amelyet Csoóri Sándor – teljes joggal – purgatóriumosnak nevezett), forradalmas tettnek, hatalmas eseménynek érezhettük
ĀA kommentek többsége nem hemzseg a durva helyesírási hibáktól, egy-kettő a maga módján még szellemes(kedő)nek is nevezhető. Egyvalamiben páratlanul egységesek: az indulat hevességében
ĀAlkalmi és soha meg nem ismétlődő találkozásaink ismeretlen embertársainkkal a tömegközlekedésen és az utcasarkon, a boltban vagy a gyógyszertárban, ha jobban belegondolunk, mindig titkokat és izgalmas meglepetéseket rejtenek
ĀRákóczi virág- és nemzetiszínűszalag-özönben fogad, édesanyja, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós nemkülönben. Mögöttük a zászlók, ahogyan illik. Itt már a himnusznak kell következnie - VÉLEMÉNY
ĀHallom, többen sajnálkoznak, hogy az olaszok, sőt mi magyarok sem vagyunk ott Katarban, a látottak alapján pedig bőven helyünk lenne
ĀPákh Tibor történelmi – magyar nemzeti és egyetemes emberi – jelentőségét, szinte páratlan nagyságát, megkockáztatom, ma még csak nagyjából sem igen lehet felmérni
ĀAmi nyugati, azt – úgy látszik, még mindig, több mint három évtized múltán is – váltig majmolni kell, így elegáns, így menő, így „European”
ĀHihetnénk, hogy a szenzációhajhászás, az intézményesített rettegtetés, mindennek kóros-beteges felfújása, gólemmé növesztése az úgynevezett bulvársajtó sajátja. Sajnos nem ennyire szép a menyasszony
ĀAz élők sokszor megfeledkeznek róluk, de ők hűséggel fizetnek a hűtlenségért. Aggódva benéznek az ablakon, sorokat súgnak az írogatóknak, megigazgatják a félrecsúszott takarókat
ĀEgy csillag ragyog itt a fejünk fölött, magányos ugyan, de fénye nem csak hogy el nem halványuló, de az idők végezetéig ragyogó
ĀOktóber végi, novemberi rendezvényeket mondanak le remegő aggodalommal a hangjukban cidriző vidéki hölgyek szerte az országban, „ki tudja, mi lesz”, „nem kockáztathatunk”, „nem vállalhatjuk” és hasonló magyarázatok kíséretében
ĀEgy nagykövet és a New York Times munkatársa között legföljebb annyi a különbség, hogy az előbbi három-négyszer szebben vigyorogva végzi ugyanazt, mint a másik
ĀHa réges-régi barátságról, testvériségről, irántunk tanúsított segítőkészségről, önzetlen jóindulatról, rokonszenvről beszélünk: nemcsak lengyelek vannak a világon
ĀEgy kedves asszony halála csupán, sajna, mindössze jelképesen és drasztikusan felnagyította-jelezte azt, ami már elkezdődött igen régóta, és oly hosszú ideje – most ne minősítsük, milyen – folyamatként tart
ĀFiatalok, ambiciózusok, sok (egyre több) köztük a magyarul nem vagy alig beszélő, színes bőrű idegen. (Még ők a legilledelmesebbek és legszerényebbek.)
ĀÚgy lehetett érezni, igazából ő beszél, ő szólal meg utódja, Borisz Jelcin szavaival 1992 novemberében a mi gyönyörű Duna-parti Parlamentünkben, amikor ünnepélyesen megkövették a magyarságot
ĀMinden jel szerint közeleg az igazság pillanata, az országban forr a levegő, Szczecinben is már vagy száz üzem szüntette be a munkát. Gdanskban pedig egyenesen pattanásig feszültek az idegek
ĀDél-alföldi pápistának különös, sajátságosan megindító a szatmárnémeti, nevezetes láncos templom látványa, környezetével együtt különösen
ĀMagabiztosabbak, hangosabbak, önteltebbek-erőszakosabbak, mint valaha. Nyilván jó mestereik-mintáik vannak, pár éve még csak Fletó, azután újabban a többiek is
ĀA jó öreg antiszemita kártya, légyen bármennyire cinkelt és hamis (és akármennyit is emlegetett): garantáltan beválni látszik. Hiába hirdetett látványosan nulla toleranciát az antiszemitizmussal szemben az Orbán-kormány hosszú évekkel ezelőtt