Ave Caesar – kik köszöntenek?
ĀAz antikvitás úgy robban időről-időre elénk, hogy sokszor csak úgy vesszük észre, ha a megszokottnál jóval nagyobbat szól a képzeletbeli detonáció
ĀAz antikvitás úgy robban időről-időre elénk, hogy sokszor csak úgy vesszük észre, ha a megszokottnál jóval nagyobbat szól a képzeletbeli detonáció
ĀA társas érintkezésben, a közösségi kommunikációban közönyösen és értelmetlenül alkalmazott formák a súlyos torzulások veszélyét is magukban hordják
ĀMajdnem kilencvenhat esztendőt töltött Szalay Károly az emberi fajta körében, és majdnem egy teljes évszázad alatt nagyjából mindent meglátott és megírt, amit meglátni és megírni lehet
ĀA magyar irodalom szabadságharcos irodalom volt és maradt és lesz is mindörökké, másutt vagy éppen ott a Városligeti fasornál, a Bajza utca 18.-ban
ĀKevés izgalmasabb időszak van egy nép életében, mint amikor kollektív hitét egy másik kezdi áthódítani – de úgy, hogy a kettő egymásba olvadását, egymásra szervülését száz meg száz évek sokaságának elmúltával is nyomon lehet követni
ĀA 120 éve született József Attila, akiről maga Kosztolányi mondta, hogy „egy fejjel magasabb mindnyájunknál”, manapság – már jó ideje, egyre növekvő mértékben – a finoman szólva is elhanyagolt lírikusok sorába tartozik
ĀA szovjet hódoltság első évtizedében ÁVH-s őrnagy, a forradalmat követően karhatalmista, a több mint hírhedett szenny, ama bizonyos Októberi vihar (1958) szerzője
ĀKereken nyolcvan évvel ezelőtt, 1945 április 4-én az égvilágon semmi lényeges nem történt a világháború magyarországi menetében
ĀRájöhetünk arra az axiómára is, hogy a hazai emberiségnek, ha nem is a zöme, de tekintélyes hányada krónikus és permanens fumigálónak, lekicsinylőnek, intrikálónak-mocskolódónak, mindig-mindent-mindenütt lefitymálónak született
ĀPénteki nap volt akkor régen, éppen egyszáz és jó fél évtizednyi esztendővel ezelőtt
ĀLegfrissebb és legderekabb hónapunkban csakis és kizárólag az elszólások gazdag és mindenről pontosan tanúskodó tárházától tudhatjuk, mi mindent is hoz nekünk ez a tudat alatti márciusi érzés
ĀJó néha azért visszaemlékezni ezekre a régi jó tévés cuccokra – mondja az idősödő hölgy az ajtóban
ĀTalán furcsa és szokatlan, de nekem most Csurka kapcsán Radnóti és Radnóti Miklós kapcsán Csurka István jutott eszembe
ĀMa, közeledvén a kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja, újra megkoszorúzzák Bauer Sándor 2012 óta álló Mátyás téri mellszobrát, és gondolunk – szó is esik róluk – Palachra és Moyses Mártonra is
ĀAz utóbbi évtizedek magyar kultúrpoltikájának alighanem egyik legszerencsésebb, legjobb döntése volt, hogy immáron hét esztendeje, 2018-ban a magyar széppróza napjává tette február 18-át, Jókai Mór születésnapját
ĀElszabadul a pokol, gépfegyverropogás és puskatűz, szuronyroham. Hangzavar, vérözön, hajtóvadászat. Hét halálos áldozat
ĀAmikor megtudtuk, hogy ismét Donald Trump lesz az amerikai elnök, fellélegezve arra is gondolhattam, hogy lám, midőn a történelem – a hegeli spirál-elmélet szerint mindig magasabb szinten! – ismétli önmagát
ĀA kínai horoszkóp szerint a Kígyó éve, vagyis az idei, a 2025-ös esztendő hatalmas átalakulást jelez: sorsfordító változásokat
ĀTalán még soha nem előzött meg ekkora reménykedő várakozás, többszörösen felfokozott hangulat elnöki beiktatást
ĀHiba az lehet, ha a gyűlölködés féktelen mocskolódásában a Foster-regény ártatlanul megvádolt orvosa vagy A dzsungel könyvének Maugliék által használt köszöntése nem jut eszünkbe
ĀAzok az utasok egytől-egyig magyarok. Így január közepe táján sűrűbben jutnak eszembe, mint egyébként – főleg ama réges-régi enyedi napra emlékezve, amit persze sok-sok hasonló előzött meg, arra és másfelé is
ĀAz ünnepek körüli kavargásban vonatozni legalábbis olyan, mint hajózni: necesse est, azaz szükséges
ĀFurcsán gyönyörűséges ez az advent itt a puszta tőszomszédságában. Olyan, mint egy Sinka-vers vagy mint egy Zoltánfy-festmény a magyar szabadság utáni vágyakozásról
ĀFölavatták, fölavattuk hát a 90 éves Csurka István első, legelső szobrát Lakiteleken. Legfőbb ideje volt, szép volt, méltó és fölemelő, hely és alkalom, hangulat és eszmeiség
ĀNézzünk vissza egy kicsit, no nem az átkosba, csak 33 évvel ezelőttre: 1991 decemberének elejére. Már majdnem fél éve dúl a háború – a legelső háború, amely 1945 óta Európában kitört
ĀA hatalmas (legyőzhetetlen, dicsőséges stb.) Szovjetunió bekebelezett minigyarmataként vegetáló nyomorult Kárpátalja pokolviselt emberei meg persze hogy érzik (máig), hogy már bármi megtörténhet velük
ĀKözönséges vidéki hétköznap volt az ott, akkor, Kecskemét közelében, éppen 105 évvel ezelőtt, 1919. november 19-én
ĀEmlékszem, hűvös, barátságtalan őszi este volt, negyedikes gimnazisták voltunk, és a barátomék újszegedi lakásának parányi szobájában gubbasztottunk. Verseket olvastunk fel
ĀKeir Starmer munkáspárti miniszterelnök Margaret Thatcher és I. (Angliai) Erzsébet után a férfiakra is rávetette magát, és még magának a nagy Shakespeare-nek a portréját is eltávolíttatta a Downing Street 10-ből