Mit lát, ha becsukja a szemét?

Csukja be a szemét, és próbáljon meg elképzelni egy piros almát. Sikerült? Látja, ahogy a fény megcsillan rajta? Ha igen, szuper, a többséghez tartozik. De ha csak egy üres feketeséget lát, és nem érti, miról beszélnek azok, akik látják a fejükben a dolgokat, akkor üdv az emberiség 5 százalékában, az afantáziaval élőknek a picinyke klubjában.

Az afantázia kifejezést alig tíz éve ismeri a világ, mégis milliók nyugodtak meg egyszerre, amikor először hallottak róla. Ez a jelenség azoknak az embereknek lehet ismerős, akiknek egész egyszerűen nem tartozik az alapképességei közé, hogy el tudjanak képzelni dolgokat. Nem arról van szó, hogy nincsen fantáziájuk, hanem arról, hogy másképp működik az agyuk.

A legtöbben, ha becsukják a szemüket, és arra gondolnak, hogy „piros elefánt”, akkor valóban megjelenik a kép a szemük előtt egy piros elefántról. De az afantáziásoknak a „látom magam előtt” szófordulat semmit nem jelent. A University of Exeter 2020-as felmérése szerint az emberek kb. 2,6 százaléka tapasztalja a teljes afantáziát. Más önbevallásos vizsgálatok akár 4–5 százalékra is teszik az arányt, ha a részleges variációit (például csak vizuális, de nem auditív hiányt) is beleszámítjuk.

Az első reakció a legtöbb embernél az, hogy a képzelőerő hiánya biztos valamilyen fogyatékosság. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének! Ahogy Bence Nanay, a Cambridge-i és az Antwerpeni Egyetem professzora is írja: az afantáziások kreativitása másképpen működik, de ugyanolyan képességes emberek, mint azok, akik vizuális típusok. Sőt, sok közöttük a tudós, a programozó, de paradox módon még a vizuális művész is.

Az afantáziának több különböző megjelenési formája van. Ami azt illeti, a skála elég széles: vannak, akik álmukban mégis látnak képeket, mások viszont nem tudnak ilyenről beszámolni. Egyeseknél csak a vizuális képzelet hiányzik, másoknál a hang, a szagok vagy tapintás elképzelése is, vagy éppen csak ezek vannak jelen. Úgy tűnik az elme vakságának is megvannak a maga árnyalatai.

A neurobiológiai eltérés ellenére érdekes módon az afantáziások gyakran mentálisan egészségesebbek. Mivel nem kell újra és újra átélniük a traumatikus élményeik képeit, kevésbé hajlamosak a poszttraumás stresszre vagy szorongásra. Ez viszont nem jelenti azt, hogy érzéketlenek – csupán más módon dolgozzák fel az információt.

Ők inkább szavakban, logikai kapcsolatokban gondolkodnak, mintsem vizuális benyomásokban. Vagyis míg a legtöbben látják maguk előtt, hogy reggel a tengerparton sétálnak, ők egyszerűen csak mormolják magukban a mondatot, hogy ott sétálnak.

Ha tehát legközelebb valaki azt mondja, hogy „vizualizáld a céljaidat”, de ettől csak idegesebb lesz, ne aggódjon. Talán pont ezért olyan ember, aki két lábbal áll a földön – írta meg a Life.