Tudomány
Titokzatos fekete gomba Csernobilból
Zabálja a sugárzást
1997 májusában Nelli Zhdanova belépett a Föld egyik legradioaktívabb helyére – a Csernobil felrobbant atomerőmű elhagyatott romjaihoz –, és látta, hogy nincs egyedül - írja a BBCEarth.
A mennyezeten, a falakon és az elektromos kábeleket védő fém csatornákon fekete penész telepedett meg egy olyan helyen, amelyet egykor károsnak tartottak az életre.
A mezőkön és az erdőn farkasok és vaddisznók visszapattantak az emberek hiányában. De még ma is vannak olyan hotspotok, ahol megdöbbentő sugárzási szint tapasztalható a robbanáskor kidobott anyag miatt.
Akárcsak a növények napfényt keresnek, Zhdanova kutatásai is azt mutatták, hogy a fekete penész gombahypája vonzódtak az ionizáló sugárzás felé.
A penész – amely több különböző gombából állt – valami figyelemre méltó dolognak tűnt. Nem csak azért költözött be, mert a gyár dolgozói elmentek. Ehelyett Zhdanova korábbi csernobil körüli talajfelmérésein azt találta, hogy a gombák valójában a radioaktív részecskék felé növekedtek, amelyek a területet szintették. Most rájött, hogy elérték a sugárzás eredeti forrását, a felrobbant reaktorépület szobáit.
Minden felmérés közelíti el a káros sugárzást, Zhdanova munkája pedig felborította azt is az elképzeléseinket arról, hogy a sugárzás miként hat a Földön élő életre. Most a felfedezése reményt ad a radioaktív helyek megtisztítására, sőt, akár az űrhajósok védelmére is szolgál a káros sugárzástól, miközben az űrbe utaznak.
Tizenegy évvel Zhdanova látogatása előtt a Csernobili Atomerőmű negyedik reaktorának rutinszerű biztonsági tesztje gyorsan a világ legsúlyosabb nukleáris balesetévé vált. A reaktor tervezésében és működésében történt hibák sorozata hatalmas robbanáshoz vezetett 1986. április 26-án hajnalban. Az eredmény egy egyetlen, hatalmas radionuklidkibocsátás lett. A radioaktív jód volt az első napokban és hetekben a halál egyik fő oka volt, később pedig a rák kialakulásának.
A sugárzásmérgezés és a hosszú távú egészségügyi problémák kockázatának csökkentése érdekében létrehoztak egy 30 km-es kizáró zónát – más néven "elidegenedési zóna" –, hogy távol tartsa az embereket a negyedes reaktor legrosszabb radioaktív maradványaitól.
De miközben az embereket távol tartották, Zhdanova fekete penésze lassan benépesítette a területet.
Bár a kutyák, farkasok és a vaddisznók továbbra is szaporodnak a környéken, az atomerőmű közvetlen közelében viszont kiemelkedően magas sugárzás mérhető, amelyet egyik faj sem élne túl hosszú távon.
Az ott talált Cladosporium sphaerospermum gombafajt ugyanakkor nem hogy taszítja, hanem még vonzza is az ionizáló sugárzás.
A gombák – akár a növények a fény felé – aktívan a radioaktívitás felé törnek. Azonban a napfénnyel szemben az ionizáló sugárzás jóval erősebb, és rendkívüli károkat okoz a DNS-ben és fehérjékben.
Az élőlényekben található melanin kulcsfontosságú lehet a gombafaj megértéséhez. Ez a molekula határozza meg az embereknél a bőr- és hajszín sötét pigmentjeit, és a csernobili gomba fekete színét is ez okozza. Ahogy a sötétebb bőr védi sejtjeinket az UV-sugárzástól, az organizmusokban lévő melanin is pajzsként működik a radioaktivitás ellen: elnyeli azt, és hővé, illetve ártalmatlan energiává alakítja.
2007-ben pedig Jekatyerina Dadacsova, az Albert Einstein College of Medicine atomtudósa kimutatta, hogy a melanint tartalmazó gombák nemcsak a sugárzás felé törekednek, hanem gyorsabban is fejlődnek a hatására.
Ebből arra következtetnek, hogy az élőlények a káros energiát táplálékká alakítják át.
„Az ionizáló sugárzás energiája nagyjából egymilliószor nagyobb, mint a fotoszintézisben használt látható fényé” – mondta Dadacsova. „Ehhez egy rendkívül erős energiaátalakító kell, és úgy gondoljuk, a melanin képes erre” – tette hozzá.
A felfedezésnek köszönhetően a jövőben a szakértők képesek lehetnek megtisztítani a radioaktív szenyezés súlytotta területeket, és az űrhajósok kozmikus sugárzás elleni védelmén is javíthatnak. Az úgynevezett radioszintézis azonban továbbra is csak elmélet, mivel a melanin és az anyagcsere közötti kapcsolatra egyelőre nincsenek pontos biológiai bizonyítékok.
