ĀSZOBAKATEDRA. Mára nem az európai ethoszból, az értékrend egészének alapját képező erkölcsi magatartásból ábrándultam ki, hanem azt kezdem megkérdőjelezni, hogy annak az Európának, amilyennek ma látjuk az öreg kontinenst, van-e egyáltalán ethosza
ĀSZOBAKATEDRA. Próbálok az aktualitásokhoz igazodni ezekben a kiselőadásokban – aztán az irodalmi műveket forgatva (verset, novellát, esszét, naplót, regényt vagy drámát) rá kell jönnöm, hogy minden és egyszerre aktuális, ami irodalommá vált
ĀKÉTPERCES. J. Károly ott ül a terrárium mellett a fotelben, és hangosan olvassa a teknősnek a csontszínű, vékony kartonból egyformára vágott cetlikre írott följegyzéseket
ĀSZOBAKATEDRA. Legutóbbi konzultációnkon a ChatGPT arra kényszerült, hogy beismerje a nyilvánvalót: „nem emberi értelemben” képes alkotni vagy értelmezni az irodalmat, költészetet
ĀKÉTPERCES. J. Károly gondolt egy nagyot, s úgy döntött, hogy elmegy Kínába nyaralni. Egy hétvége elég lesz hozzá, mondta a büfés Eszternek
ĀSZOBAKATEDRA. Digitális fűzfapoéta – avagy a Mesterséges Ostobaság. Eredetileg ezt a címet adtam volna az alábbi esszének, amelyben a mesterséges intelligencia (MI, angol rövidítésével AI) „költői” képességeit ismét kritika tárgyává teszem
ĀSZOBAKATEDRA. A költő nem mindig mond igazat, de mindig az „igazat” mondja. Tehát hazudik is, meg nem is? – érkezik a paradoxon keltette csönd után az értetlenséget vagy dilemmát kifejező kérdés
ĀKÉTPERCES. J. Károly azzal az elhatározással kelt ki az ágyból hétfőn reggel, hogy most már tényleg megpróbál egy kicsit másképpen élni
ĀSZOBAKATEDRA. Jó másfél évtizeddel ezelőtt fedeztem föl magamnak a református lelkész Szúdy Nándor, az „apokalipszis festőjének” is nevezett művész képeit
ĀKÉTPERCES. Ahogy öregszik – gondolta J. Károly még a hatvanon innen, de jobb esetben a lemez második felének a közepén –, úgy romlik meg a hallása
ĀSZOBAKATEDRA. Mindegyik életszakaszban eltérő módon foglalkoztatja az embert saját létezése. Vagy még nem is a létezése, csak az élete
ĀKÉTPERCES. A csontszínű, vékony kartonból egyformára vágott cetlik közepesen vaskos borítékban, a feladó megjelölése nélkül érkeztek
ĀSZOBAKATEDRA. Majdnem száz évvel ezelőtt (1926-ban) jelent meg az említett sorozat, s a Karinthy-tárcában még ma is meghökkentőnek tűnő megállapítások olvashatók
ĀÓvatosan és módszeresen kezdtem az ismerkedést az előző év novellaterméséből válogató Az év novellái 2024 antológiával
ĀSZOBAKATEDRA. Az irodalmi értelemtulajdonítás (amely a poézis igazi titka) szintén kölcsönhatás: a nyelvi anyag objektuma, és a nyelvet használó szubjektuma lép kapcsolatba egymással
ĀSZOBAKATEDRA. A kérdésre adandó válasz látszólag a filozófia (és logika) hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a kvantumfizikát és az irodalomtudományt is foglalkoztatja
ĀSZOBAKATEDRA. A jó gyermekirodalom legalább annyira szól a gyermeknek, mint a felnőttnek. Avagy: szólna a felnőttnek is, ha nem hagyta volna el a képzelete
ĀSZOBAKATEDRA. A tudatos élménykeresés ugyanúgy képes alakítani a vers születését, mint a véletlen, bár lehet látni sorsszerűséget, törvényt is abban, ha bármi történik „művészileg” az alkotóval
ĀSZOBAKATEDRA. A vers születése című meditációjában és vallomásában Weöres Sándor kiemeli, hogy a tudós az eredmény valóságáért, a művész azonban a szépségéért felelős
ĀSZOBAKATEDRA. A mindenség megragadása, az öröklét elérése lehet bár a művész célja, végül rájön: a versek („a lélek árján fénylő forró igék”) „a te múló dalodba csak vendégségbe járnak” – írta Weöres Sándor
ĀSZOBAKATEDRA. Sík Sándor születésének 135. évfordulójára idén januárban emlékeztünk, keveset hallottunk róla, pedig a magyar katolikus költészet huszadik századi megújítójaként tartjuk őt számon
