−Előd
ĀA Karinthy Frigyes Capillária című szatirikus regényét bevezető, H. G. Wellshez címzett levél sokat idézett mottójában ez áll: „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.”
ĀA korai keresztényüldözés regénye a hitről és a reményről is szól, a dekadens világ és a vele szembeni tisztaságot hirdető vallás szembesítéséről
ĀA számos biztosítás között létezik egészség-, élet-, vagyon- és utasbiztosítás
ĀSzerb Antal halálának 75. évfordulóján azon gondolkodtam, vajon melyik könyvét olvassam újra
ĀMásképp gondolkodik és érez egy kisfiú, mint egy kislány, más „feladatai” vannak; a mesék fontos küldetése a társadalmi, benne a biológiai férfi és női szerepekre való felkészítés
ĀA kultúra számos minősítő összetétel elő- és utótagja lehet: a viselkedéskultúrától a nemzeti kultúráig, a kultúrharctól a kultúradeficitig
ĀAz ember nem tud szántszándékkal szerelmes és nem szerelmes lenni. Márpedig az irodalom az életről, a halálról meg a szerelemről szól, utóbbi magában foglalja az előző kettőt is
ĀA liberális modellben az ember kapja az állati szerepet, „éntudata” is teljes mértékben liberális demokrata, hiszen a modell szerint a szimbolikus tereket a fölöttes én helyébe lépő, mindenek fölötti állatkertfőnökség határozza meg
ĀNem tudom pontosan, mi vonzza ennyire az embert a párhuzamosokhoz. Talán a rend, a tisztánlátás, de mellette a titokzatosság is
Ā„Hortus Dei – A szobanövény is ember”. Ez a cím hívogat a Debreceni Református Hittudományi Egyetem adventi ünnepsége részeként nyílt képzőművészeti kiállításra
ĀAz adventi gyertyagyújtás még azokban a családokban is megébreszt valamilyen odatartozás-élményt, akik karácsonykor nem a Megváltó születéséért adnak hálát, inkább a pihenésért
ĀA nemzeti önvédelmi stratégiák sorában ezért indokolt egyre többet hangoztatni a kultúra megtartó erejét, de nemcsak hangoztatni, hanem tenni is az ellen, hogy elvegyék tőlünk (legyengítsék, megtámadják, átalakítsák) kultúránkat
ĀAz anyanyelv- és irodalomtudatos emberek tisztában vannak vele, mennyire árulkodó a nyelvhasználat, hogy az anyanyelv szépsége – ami Kosztolányi számára élete legnagyobb eseménye volt – kicsit szebbé teszi azt is, aki használj
ĀA kérdésre, hogy mi a Magánügyek Könyve, egyszerűnek tűnik a válasz: a levél vagy a napló
ĀA kétségekről nem lehet számot adni a bizonyosságok nélkül. Vajon ember volna-e az ember, ha nem volnának kétségei és bizonyosságai?
ĀAkár a legtömörebb tornyok falán is átszűrődik az élet eleven zsivaja és éltető levegője
Ā„Országok rongya! könyvtár a neved, / de hát hol a könyv, mely célhoz vezet?” – Vörösmarty verséből idéztük már e részt, a bábeli egymást meg nem értés vagy az irodalomba fogalmazott remény apropóján
ĀA vándor, aki nem ismerte útjának a célját, elmesélte egy másik vándornak, aki vele szemből érkezett, hogy gyakran érezte magát szerelmesnek vándorlása közben – mert szerelmes akart lenni
ĀA „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdés pusztán virtuális a történelemtudomány számára, mégis vannak, akik foglalkoznak az elveszett alternatívákkal: nemcsak a tények, de a lehetőségek vizsgálata is fontos része a mérlegelő kutatómunkának
ĀA sok szempontból felejthető 2005-ös év igazi szellemi kalandja volt a Nagy Könyv akció
ĀAz emigráns cseh íróból franciává lett Milan Kundera Azonosság című, már eredetileg is franciául megjelenő regénye végén az úgynevezett valóságba vetett hitünket ingató kérdések sora olvasható
ĀA szimbolikus hagyomány úgy tartja, hogy az emberiségnek volt valamikor egy közös nyelve. Mindenki megértette egymást, békességben éltek
ĀA labirintusban való bolyongás visszatérő, archetipikus álom. Jelenthet valamilyen problémát, amely megoldásra vár, néha még a gondolkodó elme is könnyen összezavarodik: az útvesztő képe azt jelzi, hogy elbizonytalanodtunk, nem találjuk a helyes irányt
Ā„Mire vágyakozol? – Arra, hogy ne legyen bennem vágyakozás.” El tudják képzelni, hogy ebben a paradoxonszerű kérdés–feleletben benne van az élet és létezés ellentmondása, s eltérő világnézetek csapnak össze benne?
ĀEgyáltalán nem azért emlegetjük szeptemberben a tavalyi havat, mintha nem volna miről írni, hiszen a korántsem unalmas nyarat mozgalmas őszi szezon követi
ĀA közhiedelem úgy tartja, a hét igenis fontos szám. Nemcsak jelképes volta miatt, hanem azért is, mert az ember életében minden hetedik év vízválasztó (állítólag a kapcsolatok hetedik évében történik a legtöbb szakítás)
ĀBizonyára több gyerekcipőre lesz szükségünk a közeljövőben, és bár a fogyasztói társadalom cipői már nem bírják ki addig, hogy belenőjön a testvérek lába, a családtámogatási rendszerbe a cipők ára is bele van kalkulálva
ĀUgye emlékeznek még a történetre, amikor Berzsián, a költő szakít az emberiséggel? Lázár Ervin mesefüzére, a Berzsián és Dideki éppen negyven évvel ezelőtt, 1979-ben jelent meg.