Nemzetek, tovább!
ĀA rendszer ellentmondásosságát talán Einstein is érezte. Kell-e a világkormány zsarnokságától tartani? – tette fel maga a kérdést. „Nem egészen képtelenség” – válaszolta
ĀA rendszer ellentmondásosságát talán Einstein is érezte. Kell-e a világkormány zsarnokságától tartani? – tette fel maga a kérdést. „Nem egészen képtelenség” – válaszolta
ĀA küzdelem még nem dőlt el. De nyugalom. Ha egyik-másik frusztrált entellektüel mostanában akasztana, vért látna, mi csak maradjunk nyugodtak
ĀMindig voltak ilyen energiák. Le lehetett vezetni. Erre találta fel Edison a kultúrát. Vagy a művészet volt az? Valami ilyesmi. Einstein meg a standup comedyt
ĀPersze aki időben kapcsolt, lehetett bármi. A kísértés nagy volt. Villamoskalauzból honvédelmi miniszter. Hentessegédből belügyminiszter. Parasztgyerekből miniszterelnök. A Párt emelte őket a falu, a gyár és az ország vezető tisztségeibe
ĀSzóval pénteken egyszerűen, minden ünnepélyesség nélkül kitoltam apám biciklijét az utcára, és elindultam a gyógyszertárba. A távolság nem lehet több egy kilométernél, de amíg odavergődtem, egy világ omlott össze bennem
ĀSztálin kötélnek állt, mert Hitlertől többet nem várhatott, mint amit Churchill ígért. És sokkal többet ígért, mint ami azon a cetlin szerepelt. Egész Közép-Európát Berlinig, a Balkán nagy részét és ki tudja még mit
ĀA legújabb világforradalom színe zöld, bár előszeretettel használ szivárványos drapériákat, öltözik most éppen kék–sárgába. Valódi színei: a zöld és a sárga
ĀA találkozásra Borzsomiban, egy zabrált villában, száz méterre a zabolátlan, vad Kura folyótól került sor. A Kura számtalan zubogóval tarkítva kanyargott a völgyben. Rákosi elvtárs fontos vendégnek érezte magát, mert jelen volt Sztálin teljes udvartartása
ĀPesszimistább perceimben hajlamos vagyok elfogadni, hogy az emberiség történelme nem más, mint a fennen hirdetett – mindig nemes – törekvések és a kiábrándító valóság közti eltérés
ĀIstván és utódai kemény kézzel léptek fel a pogánysággal szemben, de a magyarság lelkéből kiűzni soha nem tudták a vágyat a vándorlás, a táltostüzek misztériumai iránt. Szerencsére
ĀNegyvenkét éve ilyentájt kezdődtek a sztrájkok Gdanskban. Vásárhelyen riadó volt, ültünk a Csepel teherautó platóján, de szerencsére csak az árvízhez vezényeltek
ĀMost dől el, ezekben az években, hogy marad-e az emberhez méltó élet, vagy jön a cella-világ, a cella-korszak. A cellából kitörni pedig már nagyon nehéz. S bizony arcpirító szégyene Európának, hogy szimbolikusan és valóságosan is: lépdelünk a kripta felé
ĀA gengsztertempó – ezen belül a zsarolás – nem ismeretlen a magyar politikai életben. Úgy tűnhet, hogy leginkább kívülről zsarolják az országot – most is – , pedig ez a módszer bent sem egészen ismeretlen
ĀMindannyiunk felelőssége, hogy ezt a válságot – s ezt a háborút – tragikus áldozatok nélkül vészeljük át. Ne sodródjunk semmiféle fegyveres konfliktusba, ne dőljünk be semmiféle agresszív szélsőségnek, semmiféle önzésnek, elkeseredésnek
ĀMost a saját bőrünkön érezhetjük, milyen az, amikor versenyt futunk az idővel
ĀMindig akad, aki koncért, kis dotációért, előnyért, pozícióért, dicséretért benne ragad a sárban. És képtelen kiemelkedni onnan
ĀA keleti hódoltságban, amelynek olyan szervezetei voltak, mint a Varsói Szerződés, nem volt nekünk vétójogunk
ĀAz egyik pillanatban még a halhatatlanság elérhetőnek tűnik, terveink vannak, elméleteink, a másik pillanatban minden összeomlik
ĀItt maradt a megszállók után valami bénultság, ami sokszor higgadtságnak, bölcsességnek tűnt, pedig valójában a tehetetlenség jele volt. Itt maradt valami veszteségtudat s a menekülés kényszere
ĀParadoxon, de igaz: minél nagyobb erőfeszítést fejt ki Amerika és Európa Oroszországgal szemben, annál nagyobb a veszélye, hogy az oroszok egyre közelebb nyomulnak felénk
ĀErősebbek vagyunk a hisztérikus, szemfényvesztő érdekemberek erőszakos csoportjánál. Üzenetünk egyértelmű: értelmes béke, szabad élet, hasznos együttműködés, kölcsönös tisztelete a véleménynek, érdeknek, kultúrának
ĀA legfőbb megtévesztés, hogy azokhoz tartozhatsz, akik küldenek, s nem azokhoz, akiket küldenek
ĀHiába, nem tudok mentesülni a körülményeimtől. Pedig talán meg lehetne próbálni. Ott van az a ház. Kőből épült, nagy telekkel. Egy szoba, alighanem konyha sincs. Inkább olyan présházféle
ĀRagaszkodunk az értelemhez. A formákhoz is. A hithez is. A békéhez. Mindez egy egész
ĀMinek is tagadnám, az utóbbi hetekben engem is leginkább a háború foglalkoztatott. Azért nem írom, hogy orosz–ukrán háború, mert az napnál világosabb, hogy ez csak egy csatája a nagyobb horderejű összeütközésnek