
Szerencsés Károly
Szélhalmokkal növő élet
ĀNem akarom hallani a szirénákat, a locsogást, a számokat, nem akarom érezni a hideg gyűlöletet, látni a szánalmas kapálózást, nem akarok tudni a veszélyről, nem akarok kétségeket, félelmeket
Új immunitás
ĀNem, nem olvashat itt az alábbi sorokban az olvasó a vírusról, sem a lehetséges betegségről, a fenyegető halálról
Ha aludni tudnék
ĀA világ hamis utakon járt és jár, de vannak sokan, akik erre az útra nem lépnek. Ők is a világ
Álmodott kincsek
ĀHiszen semmi nincs fontosabb az életnél, s az életben a férfinak a nő, a nőnek a férfi. S kettőjüknek a szerelem és szeretet kiteljesedése. A gyermek. De mindkettőnek s mindenkinek elsősorban az édesanya
Budapest szabad?
ĀKassa, Beregszász, Kolozsvár, a Székelyföld, Bácska visszatérése. Az felszabadulás volt
Megrendülő világviszonyok
ĀA lélektan nagy tudomány, a kényszerzubbony viszont nem mindenre orvosság
Nagyot lépő jövő
ĀMikor jön el az ideje az utolsó nagy, bajvívó erőfeszítésnek, amikor ki kell állni az embernek magáért, családjáért, nemzetéért, mindazért, amiben érdemes volt hinni, ami felnevelte, dédelgette: a nyelvért, a versért, a tiszta szeretetért, az ősökért?
Közelítő igazság
ĀSok szó esett mostanában a doni katasztrófáról. Volt köztük okos szó, felületes okoskodás, bántó értetlenség is. Felszínre tört indulat is, és megint igyekezett benyálazni a múltunkat az aktuálpolitika
Ideológiai fergeteg
ĀA hatalom belőlünk fakad, s akiket kiválasztunk, azokra csak rábízzuk az ügyek intézését, mert minden kérdésben már nem foglalhatunk állást
Megjózanodás
ĀA héten arról szóltak a hírek, hogy Moszkvában megdőlt a melegrekord. Szégyenszemre január közepén is plusz három fok van
Szegett szárnyak
ĀMég együtt éreztük meg, hogy egyetlen szerelmes ölelés ezerszer többet ér minden címnél, rangnál. S a hívás, a búcsú, ha itt az idő, nem bezár, hanem tágra nyitja a lélek előtt a kaput
Ej, ráérünk arra még
ĀAz origót belül kell keresnünk a cibált, gyötört magyar világban a lelkünkben. Középen a legendáink, szép szellemeink, gyönyörű verseink, szépséges hőseink, gazdag kultúránk.
Sópára a szempillán
ĀNem kell hajszolni semmit az életben. Néha bizony jó a szegénység, az éhség, jó sírni is
A kaján Nyűg
ĀA bizonyosság szintjei nagyon különbözőek, s az ember ősi viadalainak kimenetele mindig kétséges
Hit és elvakultság
Ā„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek”
Kielevenedni a világra
ĀÉrdekes levelet kaptam a minap, amely bizonyos digitális képzés elvégzéséről szólt, de kötelezően csak ötvenöt éven aluliaknak.
Harc az együttérzésért
ĀMinél többen találják meg lelki nyugalmukat, annál boldogabb, erősebb az ország, a nemzet
Felszáradó közérzet
ĀCsak a sebeink gyógyulnának már, s ne ejtenének rajtunk ma is újabb s újabbakat
Arborétum és akadémia
ĀInnen származom én is. Nincs jogom ítélkezni – amúgy sem kenyerem – mert eljöttem én is
Éjbe kívánkozó fény
ĀAz őseink árnya elér hozzánk, ha lovon ülnék, érezhetném, ahogy új hazát teremteni vágytak
Szőke terror
ĀOlyan zaklatott, ideges mostanság mindenki – könnyek is, indulatok is -, hogy most van itt az ideje, hogy bolondozzunk egy kicsit
Halálra való várakozás
ĀOlyan lehet ez a nap, hogy elmaradoznak az ismerős mosolyok, s ha fel is rémlenek az egykori kedves arcok, a tekintetekben riadalom, iszonyodás, szánalom van
A pusztulás utópiája
ĀA pánikkeltők a legnagyobb ellenségei az értelmes életnek, mert nem érdekli őket a jövő
Felnövekvő felelősség
ĀHolnap megint elballagunk a közeli iskolába, hogy megválasszuk a helyi önkormányzat képviselőit, polgármestereket és itt, a fővárosban főpolgármestert is
Összerándult egységfront
ĀKözös lista nem lesz a mostani önkormányzati választáson Budapesten, de számos jelölt plakátján féltucatnyi párt logója szerepel támogatóként
Őrizni kincseinket
ĀEgykori gyermeki kincseink hogyan maradnak velünk a hideg reszketésben?
Visszavenni Budát
ĀBizonyos választási szereplők tudatosan ismételgetik, hogy vissza akarják venni Budapestet
A lázadás epigonjai
ĀNincsenek véres istenek. Csak tévelygő lelkek, akiknek a lába alól kicsúszik a talaj