Pünkösdi akácillat
ĀMost, hogy annyi rossz érzés vesz körül – tragédiák, rossz emlékek, félelmek –, bizony kerülöm az embereket. S mintha ők is kerülnének
ĀMost, hogy annyi rossz érzés vesz körül – tragédiák, rossz emlékek, félelmek –, bizony kerülöm az embereket. S mintha ők is kerülnének
ĀHatalmas és szép volt a város. Makacs, kellemes érzés kerített hatalmába: a jövő ígérete
ĀHogyan látszik ma Európa? Zűrzavar a lelkekben. Politikai káosz. Önfeladás, hazugság. Erkölcsi összeomlás. Dühösen feneketlen zsebű intézmények, kampányok. Ijesztően alkalmatlan és agresszív politikusok
ĀHa kitisztult a fejünk, talán megkapjuk a nagy adományt: örülni tudunk annak, ami adatott
ĀNekem is van a szobámban a könyvek között egy kis bronz mellszobrom a nagy Napóleonról. Rajongásom a kis korzikai iránt nem kopott meg a későbbi felismerések idején sem
ĀMost, hogy emésztő lángok csaptak fel Európa egyik legismertebb katedrálisából, s az emberek megdöbbentek a pusztulás látványán, mélyen meghajtom fejem az isteni akarat előtt
ĀA mozik a szabadság szigetei voltak. Hát ezért volt olyan fontos oda eljutni!
ĀNincs bizakodóbb üzenet a húsvétnál. Éppen, mert ember tervez, Isten végez. A remény itt él velünk, s jól tesszük, ha kérdéseinkkel Jézushoz fordulunk. Ő velünk van a világ végéig
ĀA Lajtán először huszonöt éves koromban léptem át, az Orient Expresszel – csak egy pillanat volt
ĀEzek a sorok már a nyomdában voltak, amikor hazafelé vettem az utam az extravagáns épületből, ahol lelkes hallgatóság előtt programot hirdetett az országot kormányzó politikai pártszövetség
ĀSzázmillió magányos harcosból közösséget teremteni valóban szép feladat ma Európában
ĀNézem a képeket. Munkásőrök 1957 nyarán. Talán egy század. Dobtáras géppisztollyal állnak a füves gyakorlótéren
ĀAz Isten nem félelmetes, a törvény megvéd (láttuk a másik arcát is, de az a törvénytelenség álcája volt), a család, a közösség átölel, és nem hagy egyedül akkor sem, ha nagy a baj
ĀNéha mosolyogva, néha bosszankodva figyeltem a közelmúltban Ady Endre körül kialakult újabb, minden korábbinál szánalmasabb perpatvart
ĀKrisztus-kép lóg a falamon, alatta lángoló fejű, vicsorító pogány arc, valahonnan az elhagyott őshaza környékéről
ĀCsak egy időbe hullt sűrű pillanat volt, olyan, amikor az ember nagy melegben fejest ugrik egy medence hűvös vizébe
ĀLátunk, néha el is szenvedünk igazságtalanságokat, de gyűlölni? Akár csak egyetlen embert?
ĀAz élet mégiscsak több. Talán a szép lemondásoktól, talán a korán kiivott méregpoharaktól
ĀAndrássy Emlékmúzeum. Helyes. De nem akarom, hogy a Bem rockpart is elillanjon
ĀNem szabad agodalmaskodni. Élet, siker, dicsőség, szép halál: amelyik jár, megkapjuk
ĀRemegéseket érzek mindenfelé a finom lelkekben, s vágyódást meleg simogatásra
ĀAz öncélú emberek tudják, a káoszban nagy lehetőségek vannak. Igaz, nagy a kockázat is
ĀRomán fiatalember tudakozódott nálam, hol találna egy boltot. Hát mégis én vagyok itthon?
ĀMennyire viszolygok a titkos háborúktól! Amelyek nem a frontvonalakon zajlanak, hanem a hátországban
ĀPontosan száz éve november 17-én furcsa csoport szállt le az egyik budapesti pályaudvaron a zsúfolt szerelvényről