−Előd
ĀTragédiájuk, hogy mindenképpen ki kell kacsintaniuk a szerepükből. Jelezniük kell, hogy ők valójában vájt fülű entellektüelek, csak le kell „egyszerűsödniük”. Ilyenkor fogalmazzák meg mélységes lenézésüket a nemzet egy részével vagy egészével szemben
ĀA nagy kérdés az, hogy folytatódik-e az építkezés, marad-e a béke, és legalább a legalapvetőbb közjogi kérdésekben a közmegegyezésen alapuló jogállam
ĀMár régóta újra a csónakban ülök. Velem van az aurora borealis fényeiben lebegő szerelmem, s velem vannak mind az én halottaim. Egyre többen. Fekete a lobogóm, de érzem, hogy velem van a Megváltó is
ĀVajon a múlt melyik pillanata kél velem útra? Melyik lesz az a titokzatos történelmi helyzet, amely elkísér? A Fórum tüzeinek füstjét érzem-e majd az orromban?
ĀNincs életellenes szabadság. Amelyik szabadság az élet ellen szól, az már a káosz, de leginkább a háború szava. És mindazok után, amin az emberiség átment, nincs már mentség a háborúra
ĀKádár-diktatúra volt. A magyarországi kommunista diktatúra egy szakasza. Visszahozni már nem lehet. Mást persze lehet csinálni
ĀTudomásul kell vennünk, hogy Révai József szelleme itt kísért. A szélsőséges forradalmárok csoportja keményen dolgozik
ĀA tiszta lelkiismeret óriási kincs. Nem enged félni. Mérlegelni. Segít természetes egyszerűséggel átélni a legszentebb emberi harmóniát: nő és férfi szerelmét, a gyermekáldást. Ezért ne féljünk!
ĀJól látható, hogy a tudomány, a művészet és a politika egyes művelői szemfényvesztő sikerre pályáznak már régóta
ĀVajon mi ez? Egy ködkép? Befogad s kitaszít a világ? A forradalom miből születik? Szúrós égő érzésből, jajszóból és dühből
ĀA gyermekkel sokasodik az Isten, és földöntúli értelemmel csillog a természet. Minden gyermek halálával csonkább lesz a természet, és meghal egy kicsit az Isten
ĀEzek megragadtak, és az íróasztal előtti székbe nyomtak. Hornnal nem törődtek, ő kirohant a nyitott ajtón Szófiát keresni
ĀÉrdekes az Egyesült Államok afganisztáni kudarca. Az nem lehet kétséges, hogy a technikai fölény ma is elsöprő. Mi is ingott hát meg? Csak nem a kulturális fölénybe vetett hit?
ĀVisszagondolva az elmúlt bő öt évre, felrémlik, hogy gyakran írtam a Lánchídról, meg arról is, hogy azért tartok minden ilyen nagyobb felújítástól, építkezéstől, mert nem vagyok biztos benne, hogy megélem az elkészültét
ĀEzért óriási felelősség, miként is élünk abban a rövid kis időben, amíg test és lélek egybeforr itt, e világon. Aki ezt érti, már érti a keresztény erkölcs lényegét is
ĀFel kell ismerni a bűnt és az erényt. S amiről napnál világosabban bizonyosodott be, hogy bűnben fogant, s mérhetetlenül sok szenvedést okozott, még egyszer nem szabad engedni érvényesülni
ĀMi itt, Közép-Európában még hiszünk abban, hogy elkerülhető a „nyílt társadalom” nyílt diktatúrája
ĀMennyi gyötrelmes kérdés kínozza hiába az embert. De mégis fel kell tennünk ezeket a kérdéseket, s jó, ha a választ is megtaláljuk, mert senkit nem szerethet igazán, ki magát sem tudja szeretni
Ā„A nemzet néha csak egy-két emberben él, míg az utcán ezrek ordítoznak… A nemzet lélek, a tömeg csak test.” Húsz szóban mennyi tévedés és mennyi igazság! Nem, soha nem „egy-két emberben” élt a nemzet
ĀOtt lehetünk Hendrixszel 1969-ben Stockholmban. Mintha unná a koncertet, de a hangok! Innen is, onnan is simogatnak, csípnek, csókolnak. Indiánok, honfoglalók (akik megvetették lábukat ezen a csodálatos földön), rabszolgák utódai
ĀMiért térdelnek, nem tudják, de így kell. A stadionban. Miért pont ott? Mintha nem tudnánk, ki vitte a stadionokba a politikát. A nemzetiszocialisták és a kommunisták
ĀMintha valakik ma is úgy éreznék az Európai ban, hogy ők tulajdonképpen egy teljhatalmú Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetői. Mi pedig legyőzöttek vagyunk
ĀMúzeum és semmi se legyen. Leginkább liget ne legyen. Sivatag kell, az illik hozzánk. Maradjanak a romok a várban, az illik hozzánk
ĀKellemes csütörtök délután volt, sokan épp hogy csak elfogyasztották ebédjüket. Volt, aki lepihent, jólesik ilyenkor egy kicsit szunyókálni