−Előd
ĀÉrtem én, hogy a nevetés segít, s még talán azt is elhiszem, hogy az immunrendszerünknek jót tesz. Értem, hogy a folytonos tevékenység, a munka, a pörgés, ahogy ma mondogatják, hasznos. Segít túlélni, talpon maradni
ĀMost sok boldog ember kellene, mert a boldogság már meggyőződés
ĀÉrthető, hogy ideges, zilált a világ, hisz rámered a ragályos halál. S még licitál is a sors, mi történik Amerikával?! Ideges is, kétségbeesett is meg kárörvendő is az ember
ĀHatvannégy évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a jelenkorunkat megelőző történelmi időszak, a szocializmus építésének Kádár-korszaka
ĀAz érintéstől félni, az érintésre vágyni! Mit művel velünk, velem ez a beteg kor! Ölelés, boldog zsibbadás, a sejtekben cikázva futó bizsergés nélkül élni
ĀGyönyörű kincs, vagy sötét átok-e az emlék, még mindig nem tudom, talán már meg sem tudom sohasem. Szép ködök, szép idők, s dühösek, bánatosak is egyszerre. Elégedett és elégedetlen is vagyok. Bizakodó és hitehagyott
ĀValami megmagyarázhatatlan nyugtalanságot érzek a levegőben, valami veszélyt, mintha ugrásra készen várnának a bokrok mögött vérszomjas, önnön ostobaságuk és mohóságuk indáiba belegabalyodott csoportok
ĀNem csodálom, hogy ezt az országot nem érti senki. Nemcsak a nyelve miatt, hanem a lelke miatt sem. Itt évszázadok óta egy időben, egyszerre mindenki úgy érzi, hatalmon is van meg ellenzékben is
ĀIdegháború zajlik a világban. Pusztítóbb, mint a hidegháború, és sötétebb jövőt mutat, mint egy nemes cél érdekében megvívott becsületes harc
ĀValahol azt olvastam, hogy Kamala Harris, az amerikai „demokraták” alelnökjelöltje arra szólította fel Joe Biden elnökjelöltet, hogy semmiképpen se ismerje el a vereségét a választások éjszakáján
ĀHová tűnt? Hová bújt ez a nyár? Forróság és zivatar tombolt, de hol maradt a ragyogás, a selymes hajnal, az ég hanyatt fekvő bámulása? Hol bujkáltak a madarak, akik engem repítettek tornyokra s fel a csillagokig?
ĀÉvekig kaptam Lengyelországból egy kis lapot, amelyen a képek és feliratok mellett egy kör alakú kitűző is volt, „August 23” felirattal és gyászszalaggal
ĀIgaza van Horatiusnak, amikor arról ír, hogy az indulat valójában rövid őrület, s aki nem képes megfékezni, rabja lesz annak
ĀSzeretném tudni mi történik túl az Óperencián. Szeretnék tájékozódni. Ez képtelenségnek tűnik. Körülbelül akkora az esélyem, mint a dédapámnak száz éve
ĀA sárospataki vár egyik bástyáján fent tanyázik egy gólyamadár. Észrevettem, örültem neki nagyon. Magas az a vár, még magasabb a toronynak is beillő bástyája
ĀNagy divat most a világban minden eddig hitt értéknek a megkérdőjelezése
ĀRögzítsük a tényeket: 1956. július 18-án összeült a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége. Ez a párt 1948. június 12-én alakult a két magyar marxista szervezet „egyesülésével”
ĀTérden állva, csak térden állhatsz. Ígéret? Komédia! Gyalog sétáltam át a Lánchídon, őszi vasárnapon
ĀElcsatolták a Békás-szorost Hargita megyétől. Most, 2020-ban. Egy Kárpát-medencén kívüli román megyéhez került, egy Neamt nevű területhez
ĀEmberekkel is beszéltem, közéjük vegyültem, s nem tudtam, ki a bűnös és ki az áldozat
ĀEllenszélben hajózni s haladni is előre nem kis teljesítmény, de nem lehetetlen, ezt üzeni nekünk a múlt, s a jelen is
ĀÖsszefognánk mi nagyon is szívesen minden jóakaratú emberrel, nemzettel, állammal ezen a világon. Nem kellemes szembemenni, mindig szembeszegülni a széllel!
ĀA teljességnek átadni magunkat egy érzésben, gondolatban, egy esemény fontosságának felismerésében, hitben, milyen elviselhetetlenül nehéz!
ĀA szemeteszsákra hajazó fólia alatt a kereszt és a pápa – 2018. június 11-én Európában, Franciaországban. Kiszolgáltatottan lógtak a láncokon, kicsit himbálództak
ĀMár egyre gyötrőbben érzem, hogy menni kéne, tovább, sokáig, a hegyeken túl
ĀHa van nemzet, amely el tud szakadni a földtől, a realitásoktól, amely az igazáért, hitéért, szabadságáért a világ fölé is kitárja a szárnyait, az a miénk