Választott sors
ĀÜlök egy Páncélozott Szállító Harcjárműben. Negyvenhárom évvel ezelőtt, valahol Magyarországon egy nagyszabású hadgyakorlat kellős közepén. Ránk száll az est
ĀÜlök egy Páncélozott Szállító Harcjárműben. Negyvenhárom évvel ezelőtt, valahol Magyarországon egy nagyszabású hadgyakorlat kellős közepén. Ránk száll az est
ĀA harc tehát folyik. Idegen katonák most nincsenek nagy számban hazánkban, és ez jól is van így. De érzem a bőrömön, hogy jönnének. Ürügyet találni nem nagy dolog. „Segítenének”, csak éppen rámenne a hazánk
ĀMúlván a szertartás, a fájdalom lassan elszáll, eltompul. Már a Budai Ifjúsági Park felett járunk. Hosszú sorokban érkeznek a fiatalok. Nincs itt már se tánc, se sör. Fehér ing és nyakkendő végképp
ĀJó lenne tudni, mi az, ami foglalkoztatja a fiatalokat mostanság. Miről illik tudni, mit kell feltétlenül elolvasni, megnézni, ismerni ahhoz, hogy az ember ne érezze kívülállónak, urambocsá’, bunkónak magát
ĀMindenáron meg kell akadályozni az összeurópai háborút. Ez szó szerint: életkérdés. Ezért az életért küzd történelmi tapasztalatai alapján ma Magyarország
ĀVoltak sokan, akik szimpátiával tekintettek a bátor magyarokra, hiszen függetlenségünk ügye elválaszthatatlanul összekapcsolódott a szabadság eszméjével is. De a status quo fontosabb volt
ĀHanyatt dőlök a kanapén („Ő az én kanapém…”) bámulom a plafont. Nagyszombat van. Felidézem: „Nem a halottak dicsőítik az Urat, hanem az, ki leszáll a csendességbe”
ĀA hiteles emberek vonzzák egymást. Vagy csak egy srófra jár az agyuk? Mennyi hiteles ember telepedett ránk az elmúlt időszakban! Meggyőzően magyarázták, hogy most rögtön összeomlik az ország
ĀGyakran hallom és olvasom mostanában a csalhatatlan értelmiség részéről, hogy az ország népének elsöprő többsége „rendszerváltást” akar
ĀMárcius van most is. A remény, a bizakodás ideje. Mit hoz a jövő, nehéz megmondani. Mindenesetre kiábrándító, hogy ennyi történelmi tapasztalat után még mindig van táptalaja a birodalmi logikának
ĀVelünk a két világháború tudatosította: nincs olyan helyzet, ami igazolja az olyan háborúba lépést, amelyet általunk befolyásolhatatlan erők vívnak
ĀÚgy tűnik, az emberek el akarják hinni Nietzschének, hogy a történelem ismétli önmagát. Ezáltal a történelem félrevezeti őket. Így aztán következtetéseik hibás helyzetértékelésből indulnak ki
ĀIdőnként kinyitom a szemem. Csak percekre, talán annyira sem. A szemhéjam mázsás súllyal zuhan vissza. A pár perc mégis elég szembesülni a valósággal. Az intenzív osztály légkörével
ĀVajon hoz-e ez az esztendő olyan fordulatot, amilyen csak ritkán van egy ember vagy egy kontinens életében? Vajon úgy emlékeznek-e majd utódaink 2023-ra, mint egy sorsfordító pillanatra?
ĀKi ne játszott volna még el a gondolattal, hogy egy időgép segítségével kilépne a jelenidőből, amelyben él, és elkalandozik akár a múltba, akár a jövőbe?
ĀA szív és a lélek mellett az elme megnyitása is nagyon fontos. Itt van a legtöbb kísértés, tévelygés, hiszen, ha a szív legfőbb tulajdonsága a szeretet, a léleké a remény – az elméé a szabadság
ĀSzociáldemokraták a spekuláns nagytőkével kokettálnak, kereszténypártiak életellenes törvények mellett agitálnak. A környezetvédők elérik, hogy újra megnyissák a szénerőműveket, a pacifisták fegyvert exportálnak
ĀNagy dolog legyőzni a mesterségesen előidézett válságokat – háborút, inflációt, energiaínséget, demográfiai bajokat –, de még nagyobb jól kezelni az elkerülhetetlen végzetet
ĀMaradjunk együtt! Építsük újjá a megsérült közösségeinket. Először a nemzetet: finom eszközökkel: dallal, verssel, tánccal. Hagyjuk a büszkeséget, hagyjuk a sérelmeket, hagyjuk a frázisokat
ĀAz idős emlékezőket elcsendesítették. A Központban különben sem szerették ezeket a „posztkommunista” országokból jött csudabogarakat, akik teljesen életszerűtlen esetekről fantáziálnak. Ilyesmiről természetesen nem lehet szó
ĀA rendszer ellentmondásosságát talán Einstein is érezte. Kell-e a világkormány zsarnokságától tartani? – tette fel maga a kérdést. „Nem egészen képtelenség” – válaszolta
ĀA küzdelem még nem dőlt el. De nyugalom. Ha egyik-másik frusztrált entellektüel mostanában akasztana, vért látna, mi csak maradjunk nyugodtak
ĀMindig voltak ilyen energiák. Le lehetett vezetni. Erre találta fel Edison a kultúrát. Vagy a művészet volt az? Valami ilyesmi. Einstein meg a standup comedyt
ĀPersze aki időben kapcsolt, lehetett bármi. A kísértés nagy volt. Villamoskalauzból honvédelmi miniszter. Hentessegédből belügyminiszter. Parasztgyerekből miniszterelnök. A Párt emelte őket a falu, a gyár és az ország vezető tisztségeibe
ĀSzóval pénteken egyszerűen, minden ünnepélyesség nélkül kitoltam apám biciklijét az utcára, és elindultam a gyógyszertárba. A távolság nem lehet több egy kilométernél, de amíg odavergődtem, egy világ omlott össze bennem
ĀSztálin kötélnek állt, mert Hitlertől többet nem várhatott, mint amit Churchill ígért. És sokkal többet ígért, mint ami azon a cetlin szerepelt. Egész Közép-Európát Berlinig, a Balkán nagy részét és ki tudja még mit
ĀA legújabb világforradalom színe zöld, bár előszeretettel használ szivárványos drapériákat, öltözik most éppen kék–sárgába. Valódi színei: a zöld és a sárga