Magyar tanulság
ĀA szélsőséges ideológiáknak a hatását vizsgálni az egyes nemzetekre, s ezt összehasonlítgatni, értelmetlen vállalkozás. Már csak az adott területnek az ideológia centrumához való viszonya miatt is
ĀA szélsőséges ideológiáknak a hatását vizsgálni az egyes nemzetekre, s ezt összehasonlítgatni, értelmetlen vállalkozás. Már csak az adott területnek az ideológia centrumához való viszonya miatt is
ĀJól emlékszem az érzésre, ami átjárt, amikor a helyiségben, az ajtótól a legtávolabbi asztalnál, egészen a tapétás fal mellett megláttam Pilinszky János
ĀSokat hallok mostanában a beat és rock korai időszakáról, könyvek sokasága jelenik meg, s mégis hiányzik valami nagyon
ĀBoldogtalan az az ország, ahol a politikai ellenfelek időről időre egymás fizikai leszámolásával kívánnak közelebb jutni a hatalomhoz
ĀNagy szerencsém volt, mert fiatalkoromban előnyére változott a világ. Még épp elcsíptem azt az időszakot, amikor egy nemzedék új szellemi közeget teremtett magának
ĀHa egy nemzet bekerítve érzi magát, az meglátszik szellemi, kulturális, politikai, de még gazdasági állapotán is
ĀNyolcvan éve ilyentájt nagy volt a felhajtás a Krím félszigeten, Jaltában. Ott találkozott a három szövetséges nagyhatalom vezetője, hogy immáron a győztes háború utáni helyzetről tárgyaljon
ĀNéha eszembe jut, milyen jó, hogy nem nekem kell konkrét döntéseket hozni a hazám sorsát érintő nagy kérdésekben. Az óriási felelősség biztosan agyonnyomna
ĀNem csak a hagyományos értelemben vett agyelszívásról lesz most szó, vagyis nem csak arról a folyamatról, amelynek keretében a gazdagabb országok elszívják a szellemi képességeket a kevésbé tehetősektől
ĀTragikus epizódja a magyar történelemnek az a fegyverszünet, amelyet az Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttei írtak alá Moszkvában a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok képviselőjével
ĀSzó szerint nagy lélek volt Gandhi, a „Mahátma”, aki mindenféle erőszak nélkül kívánta elérni céljait Indiában. Ma, amikor az erőszak visszatérni látszik a közéletbe, a Mahátmára alig figyel valaki
ĀNemzedékem elméjének nyiladozása idején nem olvastuk Németh László műveit, hogy mégis miként születhetett meg bennünk az érzés, hogy magyarnak lenni küldetés – valamiféle elithez tartozásnak számít –, nem tudom
ĀLeginkább az emberi egyéniség vonzza a képzeletet, az egyéniség iránt születhet rajongás. Ebből jön a szeretet, abból az élet. A tudás, tehetség, képesség, amely e mögött meghúzódik, szükséges, de nem elegendő alap
ĀAzt vetik most a szemünkre a nagyokos beszélő fejek, hogy a történelemből nem tanulunk. De bizony, éppen hogy most bizonyítjuk az ellenkezőjét. Az országot senki kedvéért, idegen érdekért háborúba nem engedjük sodródni
ĀIdeges, nyugtalan hangulatú ez a december. Nem nyugszanak a kedélyek. A politikusok lépten-nyomon a háborúról beszélnek
ĀA jelenkori emberiség legnagyobb bajának azt tartom, hogy néhány elszigetelt területtől eltekintve az ember elvesztette a képességét meglátni önmagában és másokban azt a pillanatot, amikor elveszíti a lelkét
ĀAz orosz–ukrán háború ezredik napján írom ezeket. Gyakran szerepel manapság az újságokban az oroszországi Belgorod városa
Ā„Ó, azok az oroszok!” – így fejeződött be a Boney M. együttes egykori dala, amely Raszputyinról, a cári család rossz szelleméről szólt. A dalt egy ideig nem játszhatta a magyar rádió sem
ĀKár, hogy így megváltozott a világ, de a legnagyobb kár, hogy a Nyugat sem a régi már! Vajon mi romlott el?
ĀMég trianoni keretek között is sikerült vonzó és fejlődő országot építeni. Volt honnan felkapaszkodni. Legnehezebb a falvakban volt téli vacogásban, ott is a cselédházban
ĀÖtvenhárom évvel ezelőtt éppen ezen a napon – szeptember 28-án – kényszerült elhagyni az országot a katolikus egyház magyarországi feje, Mindszenty József esztergomi érsek