2017. január 23.
Egy év elmúlt
ĀKapcsolatom van a 22. századhoz. Mária és Erzsébet gyermekei évtizedeket töltenek el abban a korban. És tudják majd, ki voltam
Szerencsés Károly
2017. január 07.
Városi szonáta
ĀAmikor először bandukoltam a Baross utcán a klinika felé, már betegségem tudatában valamikor 1994-ben, minden ház fáradtnak, feketének tűnt
2016. december 31.
Foghíjas parlament
ĀA humor mély intellektuális kaland, amihez értő társ kell. Kivételes pillanat, a fényleni vágyás nehéz kenyere
2016. december 24.
Éjféli mise
ĀNem tudtam én megmondani akkoriban, miért is tölt el olyan nagy örömmel, hogy éjfél előtt százával suhannak el az autók a házunk előtt a várba menet
2016. december 10.
2016. december 03.
Körmönfont zabolás
ĀKörmönfont leigázó rend vesz körül minket, amelyről sohasem tudjuk meg, honnan irányítják, honnan vezérlik, legfeljebb sejthetjük baljós jelekből
2016. november 24.
Egy sötét kor prófétája
ĀSulyok Dezső a legfőbb veszélyek közé a párturalmat, a klikkrendszert, a nepotizmust, a protekcionizmust és a panamát sorolta
2016. november 17.
Csendes fönségesség
ĀAz ebül szerzett pénz ugyanolyan kihívóan elszabadítja, elszemteleníti gazdáit, mint az ebül szerzett hatalom...
2016. november 05.
Ezt elintéztük
ĀAz agymosásra szánt szellemi gyártmányok extrém ostoba példái. Ezek aligha voltak hatásosak. Vagy mégis?
2016. október 29.
Meddig lehet ezt húzni?
ĀKicsit hamis, kalmárkodó honvágy ez. Maradni is akar az ember a szerettei között, meg vágyakozik is a változásra...
2016. október 22.
Fütyörésző keselyűk
ĀAmelyik nemzet nem tud méltósággal emlékezni, az méltósággal élni sem tud, csak önmagával meghasonlottan.
2016. október 15.
Irodacellák szorgos népe
ĀA vágyott gyermek megszületéséről nem beszélhetik le a családokat. A többgyermekes szülő sohasem érzi, hogy elmúlóban van…
2016. október 06.
Forradalom a temetőben
ĀHa az ország hatvan évvel ezelőtti hangulatát egyetlen szóval kellene jellemezni, az talán az ingerültség lenne.
2016. október 01.
Együtt lépő nemzetek
ĀA múlt héten Prágában jártam, ahol a Cseh Köztársaság szenátusában (felsőház) megemlékeztek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójáról.
2016. szeptember 24.
2016. szeptember 16.
Mi végre vagyunk a Földön?
Ā…hogy őrizzük az őseink által ránk hagyott országot, világot, nyelvet, kultúrát, hogy gazdagítsuk, jobbítsuk az országot.
2016. szeptember 06.
Összehangzó szavak
ĀHa eljön az idő, és egy nagy információs bárkát kell építenie az emberiségnek, onnan nem hiányozhat a magyar kultúra...
2016. augusztus 30.
Nemes tétlenség
ĀAz események kérlelhetetlen egyidejűségéből fakad, hogy van, aminek nincs folytatása, de minden más tovább él és akar is élni: ez az elmúlás tragédiája.
2016. augusztus 19.
2016. augusztus 13.
Újjáépítés: szükség és érték
ĀA dolgok logikájából fakadóan újjáépíteni azt kell, amit leromboltak.
2016. augusztus 04.
Kapcsolat a mindenséggel
ĀMi, egyszerű halandók ilyen jeleket kapunk. Sem szentek, sem kiválasztottak nem vagyunk. Nem szakadnak kárpitok…
2016. július 26.
Utazás: mégis indulni kell!
ĀA legszebb utunk mégis mindig hazafelé vezet. Elindulni azért jó, mert végül hazajöhetünk. Csak legyen hová.
2016. július 19.
2016. július 09.
A Várban felejtett jaguár
ĀHa mindig a fantáziátlan, kicsinyes félemberek akarata érvényesült volna, egyetlen híd sem ívelne át a Duna felett
2016. június 30.
2016. június 27.
Jóvátételbe adott nemzettudat
ĀHogy családnak mondhassuk a családot, a legnagyobb adománynak a gyermeket és összetartó erőnek a nemzetet…
2016. június 11.
Rákosi és a krumplibogár
ĀA magyar miniszterelnökök közül 1848-tól 1988-ig, száznegyven év alatt mindössze egyetlennek sikerült találkoznia hivatalban lévő amerikai elnökkel
2016. június 04.
Dolgoznak a hídon
ĀA tulipán és a rózsa is elvirágzott. A kert méltóságteljesen beillatozza a pálkövei ház szobáit.
2016. május 30.
Kommunista harangok
ĀA kádári kor pitiánerségét mutatja a „sajtóhiba” kezelése. Még a Fővárosi Moziműsor is politikailag veszélyessé válhatott!
2016. május 13.
Amputáció és elvesztett illúziók – avagy Trianon újratöltve
Ā„Erdély határai megtámadhatatlanokká váltak, ezzel a román delegáció elérte legfőbb célját” (Tatarescu román külügyminiszter)