Szélsőbaloldali blokk
ĀAki újra és újra átfesti arcát, s belép a hazugság panoptikumába, ne várjon megértést
ĀAki újra és újra átfesti arcát, s belép a hazugság panoptikumába, ne várjon megértést
ĀAz már menthetetlen, aki ma csak abban reménykedik, hogy „végre együtt kezdjünk utálni”
ĀA faluba, ha visszatért tíz év múlva a meghurcolt paraszt, csak azért is a saját házát igyekezett visszavásárolni. Ebben a gesztusban benne volt az egész század összes gyötrelme
ĀAzt a kort éljük, amikor a lelkiismeret fájdalmait a lélek megtagadásával próbálják gyógyítani
ĀAz a bírálat, amely nem párosul hazafisággal, pozitív tettekkel, öncélú, pusztító és romboló
ĀValakik hurkot vetnek gondolatainkra, szívünkre, testünkre. Elkapnának, de elhajolni még van erőnk. Elfutni nincs hová. A lelkeket is csábítják, mert tudják, ott, a tűzben, szikrában dől el minden
ĀKérdezik tőlem sokan, hogy lehet az, hogy egy hatalmon lévő elnök és szövetségi kormányzat nem képes megakadályozni, hogy ellene nagyarányú választási csalást kövessenek el
ĀNagyon elfáradt az emberiség! Kisírt szemekkel rohan a végzete felé. Üldöző és üldözött egyben
ĀPanaszok és rosszkedvek helyett itt vannak nekünk az emlékek. Azoknak az időknek az emlékei, amikor még fel sem merült, hogy kifogyhatunk az időből
ĀJócskán benne járunk már az új esztendőben, amely egy kicsit olyannak látszik, mintha most fordulna egy nagyot a világ
ĀMég négy napig botladozunk. Rettenetes, hosszú négy nap lesz, de aztán véget ér. Így vagy úgy, de véget ér az esztendő, amelyben kialudtak a fények, de mégsem lett sötét egészen, csak amúgy félszegen vakult meg az ember s a világ
ĀMint mi itt és most, szemináriumi csoportok ezrei azért gyűlnek össze, hogy üssük a vasat, mert a munkásököl vasököl, a vas meleg, izzik, hát ráverünk!
ĀMicsoda idők! Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy az én generációmat elkerülték az olyan döbbenetes, egész életre meghatározó történelmi élmények, mint a világháborúk, forradalmak, szabadságharcok, tömeges fogságok, rabságok, emigráció
ĀA híres és hírhedt történelmi személyiségek élete, jelleme, tulajdonságai mindig vonzották az emberek fantáziáját
ĀÉrtem én, hogy a nevetés segít, s még talán azt is elhiszem, hogy az immunrendszerünknek jót tesz. Értem, hogy a folytonos tevékenység, a munka, a pörgés, ahogy ma mondogatják, hasznos. Segít túlélni, talpon maradni
ĀMost sok boldog ember kellene, mert a boldogság már meggyőződés
ĀÉrthető, hogy ideges, zilált a világ, hisz rámered a ragályos halál. S még licitál is a sors, mi történik Amerikával?! Ideges is, kétségbeesett is meg kárörvendő is az ember
ĀHatvannégy évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a jelenkorunkat megelőző történelmi időszak, a szocializmus építésének Kádár-korszaka
ĀAz érintéstől félni, az érintésre vágyni! Mit művel velünk, velem ez a beteg kor! Ölelés, boldog zsibbadás, a sejtekben cikázva futó bizsergés nélkül élni
ĀGyönyörű kincs, vagy sötét átok-e az emlék, még mindig nem tudom, talán már meg sem tudom sohasem. Szép ködök, szép idők, s dühösek, bánatosak is egyszerre. Elégedett és elégedetlen is vagyok. Bizakodó és hitehagyott
ĀValami megmagyarázhatatlan nyugtalanságot érzek a levegőben, valami veszélyt, mintha ugrásra készen várnának a bokrok mögött vérszomjas, önnön ostobaságuk és mohóságuk indáiba belegabalyodott csoportok
ĀNem csodálom, hogy ezt az országot nem érti senki. Nemcsak a nyelve miatt, hanem a lelke miatt sem. Itt évszázadok óta egy időben, egyszerre mindenki úgy érzi, hatalmon is van meg ellenzékben is
ĀIdegháború zajlik a világban. Pusztítóbb, mint a hidegháború, és sötétebb jövőt mutat, mint egy nemes cél érdekében megvívott becsületes harc
ĀValahol azt olvastam, hogy Kamala Harris, az amerikai „demokraták” alelnökjelöltje arra szólította fel Joe Biden elnökjelöltet, hogy semmiképpen se ismerje el a vereségét a választások éjszakáján
ĀHová tűnt? Hová bújt ez a nyár? Forróság és zivatar tombolt, de hol maradt a ragyogás, a selymes hajnal, az ég hanyatt fekvő bámulása? Hol bujkáltak a madarak, akik engem repítettek tornyokra s fel a csillagokig?
ĀÉvekig kaptam Lengyelországból egy kis lapot, amelyen a képek és feliratok mellett egy kör alakú kitűző is volt, „August 23” felirattal és gyászszalaggal
ĀIgaza van Horatiusnak, amikor arról ír, hogy az indulat valójában rövid őrület, s aki nem képes megfékezni, rabja lesz annak