Várunk, egyre csak várunk
ĀAdvent van, és mint minden esztendőben, most is Jézus Krisztus megszületésére emlékezik s az Úr eljövetelére várakozik a keresztény világ

ĀAdvent van, és mint minden esztendőben, most is Jézus Krisztus megszületésére emlékezik s az Úr eljövetelére várakozik a keresztény világ
ĀBiden hirtelen úgy gondolta, hogy sebtében még kegyelmet ad a fiának. Nem más bűnelkövetőknek, á nem! A saját fiának
ĀCsurka úgymond „karakterét” neves politikusok, valamint kibicek és folyton áskálódók is próbálták meggyilkolni igencsak szorgalmasan
ĀNem telik el nap, hogy az újságok hasábjain, a rádiókban, televíziókban ne szapulnának bennünket ellenfeleink
ĀNem tudhatjuk, mit hoz a jövő ezek után nekünk, mi történik addig, amíg a megválasztott elnök hivatalba nem lép. Mi lesz a megálmodott és megígért béketervvel, mi lesz az Európai Unió csahosainak ezzel kapcsolatos elképzeléseivel?
ĀÚgy gondolom, sokan sejtették, hogy a Donald Trump megválasztása és a beiktatása, magyarán hivatalba lépése közötti időt a hivatásos provokátorok, azaz a Nyugat hiénái a legaljasabb akciók végrehajtására fogják felhasználni
ĀOlvasom, hogy a Trump-kormányzás elől menekülő amerikaiaknak kínál világ körüli utat egy floridai hajótársaság
ĀIlyenkor a világ politikai életében elkezdődnek a latolgatások, mi lesz, hogy lesz, jóslatok és cáfolatok tömege lepi el a sajtót
ĀAz utóbbi időben kijut nekünk, földlakóknak a tragédiákból. Ezekben a napokban a halottainkra emlékeztünk, ők már – reméljük – békében nyugszanak sírjaikban, ám itt fenn, a Föld felszínén nincs nyugalom
ĀIgen, az igazság órája állítólag mindig eljön. Előbb vagy utóbb. Mióta a világ világ, ezt állítják az okosok
ĀJelentősnek mondható idő óta egy civil embernek az a tapasztalata, érzése, bánata, hogy mi, magyarok Don Quijote módjára küzdünk valamiféle megnevezni nehéz ellenféllel
ĀMilyen a nem létező véletlen? Számos félretett újságomból előkerült egy huszonnyolc évvel ezelőtti napilap, mely II. János Pál pápát idézte
ĀA strasbourgi esemény ismét tudatta velünk azt, hogy normális hangnem elképzelhetetlen abban a gyülekezetben, amelyet úgy hívnak, hogy Európai Unió
ĀEmlékszem, mennyire meglepődtem, amikor ifjú koromban arról olvastam, hogy az orosz cári család az 1905-ös forradalom idején, annak kitörésekor a dán tengerparton pihent
ĀHajdanán fényes jövőt ígértek nekünk az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk idején. Na jó, bécsi cukrászdát is, de ezt most hagyjuk, maradjunk a jelen idejű gondoknál. Ugyanis megint jönnek, riogatnak!
ĀLassan ott tartunk, hogy a csahosok miatt, akik egyébként főállásban csak arra vadásznak, hol, mikor és kibe lehet belekötni, hogy közéleti ember nem tud úgy megszólalni, hogy szándékosan bele ne kössenek, mondandóját el ne ferdítsék
ĀA nyár meg eliramlott, s itt hagyott nekünk egy rejtélyt, amelyre egyelőre nincs felelet. Olvasom ugyanis a frissnek mondott hírek között a kérdést, hogy „Hová tűnt Hajnal Miklós?”
ĀNem csak az utazások, utaztatások minősége szűnt meg napjainkra, hanem életünk szinte minden szegmenséből eltűnt az elegancia
ĀNem kell filozófusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, ez a kor befordul lassan a haldoklásba
ĀMindennapos tapasztalatunk, hogy amióta az Unió tagjai vagyunk, tetszik, nem tetszik, pórázon tartanak bennünket. Avagy bennünket is
ĀElhittük a „nyithatunk cukrászdát Bécsben” mézesmadzagot, s kitalálójától nem követeltünk választ arra, hogy mégis miből telne cukrászdanyitásra egy tisztességes magyar embernek Bécsben?
ĀMegkezdődik az iskolaév, s vélhetően egy új korszak is a diákság történetében. Annyiban csak, hogy életbe lép az a törvény, miszerint nem árt, ha a tanárra is figyelnek a nebulók, ha már iskolába járnak
ĀA politika iránt érdeklődő magyar emberek aligha lepődhettek meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk minapi bejelentésén, miszerint „súlyos támadásokra kell számítania Magyarországnak szuverén külpolitikája miatt”
ĀAz is látszik, hogy jó néhány politikusnál elszaladt a ló. Mert lehet a Dunába dobni valakinek a telefonját, pusztán azért, mert ott fényképezett, ahol nem tilos
ĀA koronavírus és az ukrajnai háború után most a klíma-sokk jön? – kérdezik sokan a tisztességes tudós emberek közül is, mert bizony tudják, hogy a félelemben élő emberekkel majdnem mindent meg lehet csinálni
ĀNapjaink számos és tagadhatatlanul káros jelenségével szemben szemmel láthatóan és vitathatatlanul egyelőre tehetetlenek vagyunk
ĀNem árt tudni, hogy az emberiség ez idő tájt a tudomány eredményeinek csak nagyon kis százalékát használja arra, hogy jobbá tegye a világot
