Már mindig így lesz?
ĀJelentősnek mondható idő óta egy civil embernek az a tapasztalata, érzése, bánata, hogy mi, magyarok Don Quijote módjára küzdünk valamiféle megnevezni nehéz ellenféllel
ĀJelentősnek mondható idő óta egy civil embernek az a tapasztalata, érzése, bánata, hogy mi, magyarok Don Quijote módjára küzdünk valamiféle megnevezni nehéz ellenféllel
ĀMilyen a nem létező véletlen? Számos félretett újságomból előkerült egy huszonnyolc évvel ezelőtti napilap, mely II. János Pál pápát idézte
ĀA strasbourgi esemény ismét tudatta velünk azt, hogy normális hangnem elképzelhetetlen abban a gyülekezetben, amelyet úgy hívnak, hogy Európai Unió
ĀEmlékszem, mennyire meglepődtem, amikor ifjú koromban arról olvastam, hogy az orosz cári család az 1905-ös forradalom idején, annak kitörésekor a dán tengerparton pihent
ĀHajdanán fényes jövőt ígértek nekünk az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk idején. Na jó, bécsi cukrászdát is, de ezt most hagyjuk, maradjunk a jelen idejű gondoknál. Ugyanis megint jönnek, riogatnak!
ĀLassan ott tartunk, hogy a csahosok miatt, akik egyébként főállásban csak arra vadásznak, hol, mikor és kibe lehet belekötni, hogy közéleti ember nem tud úgy megszólalni, hogy szándékosan bele ne kössenek, mondandóját el ne ferdítsék
ĀA nyár meg eliramlott, s itt hagyott nekünk egy rejtélyt, amelyre egyelőre nincs felelet. Olvasom ugyanis a frissnek mondott hírek között a kérdést, hogy „Hová tűnt Hajnal Miklós?”
ĀNem csak az utazások, utaztatások minősége szűnt meg napjainkra, hanem életünk szinte minden szegmenséből eltűnt az elegancia
ĀNem kell filozófusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, ez a kor befordul lassan a haldoklásba
ĀMindennapos tapasztalatunk, hogy amióta az Unió tagjai vagyunk, tetszik, nem tetszik, pórázon tartanak bennünket. Avagy bennünket is
ĀElhittük a „nyithatunk cukrászdát Bécsben” mézesmadzagot, s kitalálójától nem követeltünk választ arra, hogy mégis miből telne cukrászdanyitásra egy tisztességes magyar embernek Bécsben?
ĀMegkezdődik az iskolaév, s vélhetően egy új korszak is a diákság történetében. Annyiban csak, hogy életbe lép az a törvény, miszerint nem árt, ha a tanárra is figyelnek a nebulók, ha már iskolába járnak
ĀA politika iránt érdeklődő magyar emberek aligha lepődhettek meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk minapi bejelentésén, miszerint „súlyos támadásokra kell számítania Magyarországnak szuverén külpolitikája miatt”
ĀAz is látszik, hogy jó néhány politikusnál elszaladt a ló. Mert lehet a Dunába dobni valakinek a telefonját, pusztán azért, mert ott fényképezett, ahol nem tilos
ĀA koronavírus és az ukrajnai háború után most a klíma-sokk jön? – kérdezik sokan a tisztességes tudós emberek közül is, mert bizony tudják, hogy a félelemben élő emberekkel majdnem mindent meg lehet csinálni
ĀNapjaink számos és tagadhatatlanul káros jelenségével szemben szemmel láthatóan és vitathatatlanul egyelőre tehetetlenek vagyunk
ĀNem árt tudni, hogy az emberiség ez idő tájt a tudomány eredményeinek csak nagyon kis százalékát használja arra, hogy jobbá tegye a világot
ĀItt van az olimpia, a legnemesebbnek megálmodott világraszóló sportverseny, amely máris beleütközött a teremtett rend által belénk ültetett erkölcsbe
ĀSokan egyenesen kihúzzák magukat, amikor alkalmat találnak arra, hogy a Szentírás erkölcsi törvényeiről megvetéssel szóljanak
ĀMost, amikor magyarságunkban naponta sértenek meg bennünket a magasságos Európai Unió ilyen-olyan tagjai, kockázat nélkül kimondhatjuk, hogy nehéz a dolgunk magyarként ebben a megcsonkított hazában
ĀElvileg nem volna szabad belenyugodnunk abba, hogy az élet szinte minden területén a komplett idiotizmus uralkodik, ám be kell látnunk, hogy az őrült eszmék minden szinten eluralják a világunkat
ĀNapjaink eseményeit illetően úgy gondolom, az a szerencsés, aki a riasztó és nehéz percekben képes segítségül hívni a humort
ĀVidnyánszky Attila, mióta társulatával a Kárpátaljáról betette a lábát csonka Magyarországba, a fenekedések tűzkeresztjében él
ĀMostanában szinte nem telik el nap, hogy a világ politikusainak jó részéről ne derülne ki, hogy – úgymond – háborúpárti
ĀA párt teljes nevén a Tisztelet és a Szabadság Párt Közössége. Melynek, pontosabban elsősorban a vezetőjének ez idő tájt a világon semmi köze sincs a tisztelethez meg a szabadsághoz sem
ĀVicc itt már minden! Nekünk, úgymond egyszerű választóknak el kell, mondhatni kötelezően el kell viselnünk, hogy viccbe illő figurák uralkodnak felettünk
ĀAzzal, amit mondani szándékozom, inkább a világ politikusaihoz kellene fordulnom, de ez idő tájt ilyesmi, úgy gondolom, szinte lehetetlen
ĀNaponta tapasztalhatjuk, nemcsak azt, hogy a háborúpárti politikusok egyre hangosabbak, hanem azt is, hogy bizony nem tanul az emberiség a történelmi tapasztalatokból