Aki nem lép egyszerre…
ĀItt van az olimpia, a legnemesebbnek megálmodott világraszóló sportverseny, amely máris beleütközött a teremtett rend által belénk ültetett erkölcsbe

ĀItt van az olimpia, a legnemesebbnek megálmodott világraszóló sportverseny, amely máris beleütközött a teremtett rend által belénk ültetett erkölcsbe
ĀSokan egyenesen kihúzzák magukat, amikor alkalmat találnak arra, hogy a Szentírás erkölcsi törvényeiről megvetéssel szóljanak
ĀMost, amikor magyarságunkban naponta sértenek meg bennünket a magasságos Európai Unió ilyen-olyan tagjai, kockázat nélkül kimondhatjuk, hogy nehéz a dolgunk magyarként ebben a megcsonkított hazában
ĀElvileg nem volna szabad belenyugodnunk abba, hogy az élet szinte minden területén a komplett idiotizmus uralkodik, ám be kell látnunk, hogy az őrült eszmék minden szinten eluralják a világunkat
ĀNapjaink eseményeit illetően úgy gondolom, az a szerencsés, aki a riasztó és nehéz percekben képes segítségül hívni a humort
ĀVidnyánszky Attila, mióta társulatával a Kárpátaljáról betette a lábát csonka Magyarországba, a fenekedések tűzkeresztjében él
ĀMostanában szinte nem telik el nap, hogy a világ politikusainak jó részéről ne derülne ki, hogy – úgymond – háborúpárti
ĀA párt teljes nevén a Tisztelet és a Szabadság Párt Közössége. Melynek, pontosabban elsősorban a vezetőjének ez idő tájt a világon semmi köze sincs a tisztelethez meg a szabadsághoz sem
ĀVicc itt már minden! Nekünk, úgymond egyszerű választóknak el kell, mondhatni kötelezően el kell viselnünk, hogy viccbe illő figurák uralkodnak felettünk
ĀAzzal, amit mondani szándékozom, inkább a világ politikusaihoz kellene fordulnom, de ez idő tájt ilyesmi, úgy gondolom, szinte lehetetlen
ĀNaponta tapasztalhatjuk, nemcsak azt, hogy a háborúpárti politikusok egyre hangosabbak, hanem azt is, hogy bizony nem tanul az emberiség a történelmi tapasztalatokból
ĀÜldöztetésünk nem szűnik. Mármint az Európai Unióban. Már régóta gyanítjuk, mostanra meg már tudjuk is, hogy a szervezetben szinte kötelező a magyarok gyalázása, büntetése, honi hazaárulóink ajnározása
ĀA civil emberek többsége bizony aligha ismeri, ismerheti az Európai Unió valós terveit, hiszen ezek előlünk igencsak erős lakatokkal vannak elzárva
ĀA fesztiválok korát éljük, mondhatjuk hozzászoktunk, hogy szinte minden nap van egy fesztivál valahol – így nálunk is
ĀBeléptünk abba az időszakba, amikor a szorongás, a félelem és sürgősen tegyük hozzá, a félelemkeltés korszaka is eljött
ĀA címben feltett kérdést nemrégiben egy olyan összejövetelen hallottam, amelyen a közönség arra várta a választ, hogy vajon tényleg fenyeget-e bennünket a harmadik világháború?
ĀA NATO bejelentette, hogy szövetségre lép az LMBTQ-emberekkel. No, tényleg már csak ez hiányzott!
ĀKarikatúrába illő alakok, zsarnoki gondolatokat rendre megvalósítani szándékozó senkiházik ülnek tort, a többség meg kénytelen tudomásul venni, hogy az anarchia itt van velünk
ĀAz agytröszt megtalálta az igazi megoldást, nosza jöjjön minden migráns a Kárpát-medencébe, de leginkább Magyarországra
ĀA történelem sajnos ezt mutatja. Mégis! Valami mégis berzenkedik az emberben, hogy mégsem kellene ezt elfogadnunk
ĀMa olyan világban élünk, amelyben naponta kerül új szemét a szemétdombra. Ebből persze egyenesen következik, hogy így mindig többet kell eltüntetni is
ĀMai életünket elnézve, talán senki sem vitatkozna Jung azon véleményével, miszerint az emberre nézve a legnagyobb veszélyt maga az ember jelenti
ĀMár nem is titkolják, hogy milyen jövőt terveznek nekünk, milyen lesz az a globalizáció, amely már ma is felháborítóan erkölcstelen tervek megvalósítására képes
ĀHogy mi elől? Ami elől minden tisztességes ember menekülne, ha tudna. A hazugságok, a gyűlölködések, a zavarosban halászók, az önjelölt világmegváltók elől
ĀEgyre inkább csak rossz hírek érkeznek hozzánk. Külföldről is, meg belföldről is, ami a közéletet illet
ĀÉn nem tudom, miképpen lehet úgy szeretni a hazát, hogy folyton ellene cselekszem. Márpedig mi, magyarok az utóbbi esztendőkben jócskán megtapasztalhattuk, hogy az úgynevezett ellenzékünk szünet nélkül ezt teszi
ĀIsmét iskolai mészárlás áldozata lett egy gyermek egy finnországi iskolában, kettő meg súlyosan megsebesült, amikor társuk rájuk lőtt
ĀNapjainkban számos példa bizonyítja, hogy a törvény az nem törvény, hanem egy mellékes valami, amit – annak ellenére, hogy társadalomfenntartó erő – semmibe lehet venni
