Ha nem olvasták volna
ĀJó ideje már, hogy sokan vagyunk, akik kérdezzük, mi értelme benne lenni ebben a társaságban?

ĀJó ideje már, hogy sokan vagyunk, akik kérdezzük, mi értelme benne lenni ebben a társaságban?
Ā„Erdély legnagyobb baja, hogy gazdag. Mindenkinek kell. Kellenek a bányák, a természeti kincsek, szépségek, még az erdő is kell. Csak mi, erdélyiek nem kellünk senkinek, különösen az erdélyi magyarok nem kellenek.”
ĀAkiről én írok most, az az ember nem törődött a korával, szerintem azért, mert nem volt neki
ĀAz ÁVH lehallgatta a telefonjait, szüntelenül zaklatták, s ő a feleségével együtt úgy döntött, hogy nem lehet ott élni, ahol az ember fél
ĀAz a bizonyos sokat emlegetett „igazság pillanata” sosem jön el könnyen az emberiség életében
Ā77 évet élt, de már 27 éve nincs közöttünk, s rövid írásom címe alapján sokan rá is jöhettek már, hogy kiről írok
ĀEz a téma azért jutott eszembe, mert a minap – sokan láthatták – a magasságos Európai Unió vezetője, Ursula von der Leyen, akinek eddig mindent megengedett a sors, kiesett a neki rendelt szerepből
ĀPersze már ott tartunk, hogy csak a naivok és az amatőrök hiszik, hogy egy-egy háborús helyzetre, maradjunk ezúttal csak az orosz-ukrán háborúnál, hamar érkezik megoldási lehetőség
ĀAz én embergyűjtő emberemnek felsorolom a filmjeit, bocsánat, sorolnám, de oly sok van, hogy egy ilyen cikk terjedelmét nem viselné el
ĀA mi történelmünk még azt sem engedte meg, hogy a kastélyok „békében” fennmaradjanak
ĀHa a többség békét akar, akkor miért hagyja, hogy egyre több fegyvert, egyre több pénzt, s szellemi erőt fektessünk be egy olyan háborúba, amely nem a mienk?
Ā„Ebben az országban mindenki tehetséges, És mindenki iszik, hogy elfelejtse.”
ĀBájos elképzelés, bár valójában az ünneplések korlátozottak, hiszen megállna az élet, ha minden nap kollektíven ünnepelnénk valamit
ĀLényeges következménye persze egyik ügynek sem lett, ott terpeszkednek az emlegetett „nagyemberek” mindmáig a brüsszeli padsorokban
Ā„A ház is alszik holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.”
ĀPontosan így van, mondta erre az én emberem, s hozzátette, észre kell venni, hogy az egészséges élet a legnagyobb luxus
ĀOlyan ez, mintha az életed egyetlen sakkjátszmára volna feltéve, és neked szótlanul végig kell nézned a partit anélkül, hogy a hülyébbnél hülyébb lépések kockázatát elhárítanád
ĀKínjukban már nem tudnak mást kitalálni ahhoz, hogy valami reflektorfény hulljon reájuk is végre, mint hogy olyan rágalmakat kreáljanak ellenfeleikről
ĀMostanában arra adtam a fejem, hogy érdemtelenül „elhanyagolt”, ám mégis nagyon sok értéket ránk hagyó honfitársainkról kutakodom
ĀAz élet normális, a Teremtő által megalkotott rendje felbomlott
ĀBlaha Lujzától Latinovits Zoltánig sok-sok jeles színművész megfordult a Csokonaiban
ĀMindenesetre a minapi híreket olvasva jutott eszembe az együttes dala, ugyanis az újságokban arról értesülhettünk, hogy Zelenszkíj úr nem adja fel
ĀŐszinte vallomás, és ritka is a migránssimogató nyugati tájakról, bár elég későn jött
ĀA retorika tudományát manapság sem ártana jónéhány politikusnak jobban megismernie, kimondottan a saját érdekében
