Mocskolódások kora
ĀA világban megbomlott a rend, és ez ragadós. Visszaállítani csak társadalmi összefogással lehetne, de láthatóan erre nemigen van hajlandóság, tehát tenni kellene valamit
ĀA világban megbomlott a rend, és ez ragadós. Visszaállítani csak társadalmi összefogással lehetne, de láthatóan erre nemigen van hajlandóság, tehát tenni kellene valamit
ĀFőképp a jelent nehéz értelmezni, ami persze a múltból táplálkozik, és onnan jön elő
ĀTagadhatatlan, hogy a világ rálépett egy járhatatlan útra. Nem gondolnám, hogy sorolnom kellene a jeleket. Itt vannak velünk. Háborúságok, éhínségek…
ĀJól gondoltuk. Mindahányan. Mármint azt, hogy a jobboldal esetleges győzelme után azonnal összeáll a siratókórus. Az éhes proletárok csapata. Mármint a hatalomra éhes proletároké. Össze is állt
ĀHogy miképpen kell és lehet a világot terror alatt tartani, arról, gondolom, a történészek, politológusok sokat tudnának mesélni. Meg persze az „egyszerű” állampolgárok is
ĀNyelvészeti meghatározás szerint a folyamatos múlt olyan cselekvéseket ír le, amelyek a jelen pillanat előtt történtek, amelyek a múltban kezdődtek és még most is tartanak
ĀAz emberiség történetében mindig voltak bölcsek, olyan okos emberek, akik előre látták a jövőt, akik megjósolták, mi várhat ránk, emberekre az előttünk álló esztendőkben
ĀSzerintem végtelen sok nap, mert az élet hitem szerint örök, ha nem is a földi létben, hanem más szférában
ĀBejárta az orosz–ukrán háborútól szenvedő országokat (a benne résztvevőket éppúgy, mint a harcok határain lévő államokat is) a hír, hogy van megoldás a bajokra
ĀHogy a történetírók miképp fogják dokumentálni és majdan magyarázni a jelen időszak történéseit, az a jövő titka
ĀFolyik tehát a fél- vagy teljesen bolondok dáridója, ami persze nem ezekben a napokban kezdődött. Orosz művészeket presszionálnak, hogy foglaljanak állást saját hazájuk ellen pusztán azért, mert akár csak egyszer is kezet fogtak Vlagyimir Putyinnal
ĀA nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely. Nem is akarjuk, hogy legyen. Adja meg a Teremtő, hogy itt boldoguljunk
ĀA világ dolgain nem könnyű eligazodni. Jó ideig úgy voltunk vele – én legalábbis azt tapasztaltam –, hogy mély tisztelet övezte, ha valaki külföldi egyetemen végzett
ĀS persze – József Attilával szólva – hallgat a mély. Nem egy s nem két ügyben csak kapargatjuk a felszínt, a mélyig igen ritkán jutunk el
ĀRepül az idő, és nem biztos, hogy mindenki emlékszik arra, amiket az Európai Unió egyenlőségért felelős biztosa mondott az elmúlt esztendő vége felé
ĀAki eltávozott ebből a világból, annak talán már mindegy, hogy amit éltében elmondott, cselekedett, azt ki hogyan ítéli meg
ĀA hely, ahol áll az idő. A régi Fonográf-sláger címét idézve, ez a hely ma az Európai Unió. Élettapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy nyolc esztendő nagy idő
ĀPontosabban riogatnak és állandóan fenyegetnek. Hogy kik? Nos, az unió magasságos urai
ĀNiedermüller Péter nyilván valami nagyon fontosat akart üzenni, s kijelentette: kirekesztő a nemzeti kultúra
ĀÉvek óta azzal szembesülünk, hogy a „megcsináljuk” merkeli ígéretéből teljes politikai kudarc lett, de nincs beismerés, nincs őszinte szó, csak az a végtelenül arcátlan „vigasztalás” van, miszerint ezzel a veszéllyel meg kell tanulni együtt élni
ĀA világ környezetért, állatokért, rovarokért aggódó, ámde idiotizmusokkal és Gretákkal terhelt, könnyen félrevezethető fele naponta képes újabb és újabb méterekkel tovább süllyedni az ostobaság, álságosság tengerében
ĀAz év vége már csak olyan, hogy összegez az ember. Leginkább azok, akiknek van mivel számot vetniük
ĀNem tudom, rendnek lehet-e nevezni azt a káoszt, ami ma van, ezért jó lenne valami kapaszkodó, valami bizonyosság abban, a jelenlegi káoszból rend születik valamikor
ĀHogy miért fogalmazódik meg bennünk – sokunkban – a címben feltett kérdés, azt a becsületes többségnek nem kell magyarázni
ĀAmióta eszemet tudom, válságban van a világ. Nem ismerem azt a nagy tehetségű rendezőt, aki rendre kitalál egy-egy újabb válságot, ráadásul ez idő tájt éppen a mi kis európai világunkban, de hogy mindig képes megújulni, az vitathatatlan
ĀGondoltam, próbálkozom. Hogy megfeleljek a korszellemnek
ĀSokunknak volt egy okos nagymamája, nekem is. Tőle tanultam egyebek közt a közmondásokat is, például hogy „jobb félni, mint megijedni”
ĀTény, hogy az Európai Unió jeles szakértői jó ideje már, hogy gőzerővel igyekeznek az orosz gázfüggőséget csökkenteni (nem sok sikerrel), így aztán a pulóverek mint fűtéspótló tárgyak minden valószínűség szerint új karrier előtt állnak.