ĀVon der Leyen asszony ilyen-olyan törvénytelen megnyilvánulásait mostanában éppen elégszer bírálták már a magasságos Európai Unióban, no meg azon kívül is, ám valójában semmi sem változott
ĀÜnnepelni kellene a határainkat immár fegyverrel is fenyegető, Európába igyekvő, ki tudja, milyen szándékkal érkező illegális „bevándorlókat” – sokak szerint katonákat?
ĀJelentem, van. Mindig van, így most is. Pár hónapja már a háború, bocsánat, a háborúk befejezésének reményében élünk, de a harcok, főképp a folytatásukra irányuló fenekedések csak nem akarnak szűnni
ĀNem emlékszem már arra, hogy ki vezette be ezt az ezúttal címnek használt kifejezést, mindenesetre a világ s benne sok-sok ország mai állapotára vitathatatlanul illik az elnevezés
ĀKi gondolta volna, hogy eljön az az idő amikor a művelt s önmagára oly büszke, ám egyre inkább elviselhetetlen európai vezetői gárda Idi Amint játszik. Magyarán korlátozza a szólásszabadságot, s bünteti a bátrakat és őszintéket
ĀTavasz van, rügyfakadás, s már az is múlóban. S mit tesz a nem létező véletlen, éppen – bizonyos családi okok miatt – az évforduló-naptáromat böngésztem. S kicsit megdobbant a szívem
ĀNehezen állom meg, hogy ne rójam fel a szerintem rosszat, még ha Pál apostol mondja is, miként azt is nehéz megemésztenem, hogy a szeretet nem gerjed haragra, s a szeretetben nincsen félelem