Az eltűnt bátorság nyomában
ĀAz okos és tisztességes, a méltó élethez szükséges bátorság bizony eltűnt az életünkből. Vajon nyomába eredhetünk-e még?
ĀAz okos és tisztességes, a méltó élethez szükséges bátorság bizony eltűnt az életünkből. Vajon nyomába eredhetünk-e még?
ĀSokunkban felmerül a kérdés, lesz-e még módunk, lehetőségünk elzarándokolni Kárpátaljára, hogy közelebb kerülhessünk az ottani kulturális emlékekhez?
ĀManapság úgy látjuk, a magát mindenhatónak gondoló ember szertelensége tényleg nem ismer határokat. Értelmetlen gyilkolásokat eszel ki, műtőasztalon hagyná meghalni az élő, de nemkívánatos csecsemőket
ĀKár, hogy akiknek kellene, nem vonják le, sőt elhazudják a következtetést, ami mára már valóság: Európa behódolt. Tehát a legjobb úton van ahhoz, hogy felszámolja önmagát
ĀA tények makacsul azt mutatják, hogy szinte nincs perc, amikor a bolygónk lakói valahol ne háborúznának, s nincs az a civil tiltakozás, amely elérné a háborúzó felek vezéreinek ingerküszöbét
ĀMára már oda jutottunk, hogy a demokrácia címén és ürügyén minden megetethető az emberekkel
ĀNem ezekben a napokban, hanem éppen egy évvel ezelőtt írtam le az alábbi sorokat. Azóta sem tudtam szabadulni a történettől, s úgy vélem, azóta sem sok minden változott
ĀNem tudom, Európa gazdag és dölyfös országaiban vajon van-e olyan szabály, amely azt rögzítené, mi az, amit megkövetel a haza?
ĀNem tudom, észrevették-e már, hogy a napi híradók mostanság arról szólnak, az Európára kényszerített háborús időkben meddig is „éljen” a díszkivilágítás a közelgő ünnepi napokon?
ĀNem a mi háborúnk ez, mondtuk, hittük a kezdetben, ám az idő előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy bizony mindenkié. A mienk is. Olyan háború, amely fokozza a már régen meglévő káoszt a világban
ĀÉvek óta tapasztalhatjuk, hogy semmi sem változik, ez az a hely, ahol áll az idő. Mármint az Európai Unióban. Ugyanazok a szólamok, ugyanazok az acsarkodások, ugyanazok a korrupciógyanús üzelmek jellemzik
ĀKi akarná „szellemét egyesíteni” azokkal az elmebetegekkel, akik valószínű a testvéri szabadosság és elmebaj, valamint a tisztességes törvénykezés hiánya miatt büntetlenül rongálhatják közös kincseinket
ĀItt van például a nagyon modern, nagyon demokratikus Egyesült Államokból a napokban érkezett hír, miszerint egy átlagos amerikai évente hetven nadrágot dob ki. Nem kimossa, hanem kidobja
ĀHogy mindenkinek világos legyen: a külföldre menekített rengeteg pénzt itthon keresték meg, de ez az országnak egyetlen fillér bevételt sem hozott
ĀA közélet iránt érdeklődő magyarokban feléledt a gyanú, hogy a baráti látogatás netán valamiféle hazaárulási, hazakiárusítási célzattal jött létre, magyarán egyfajta panasznapot tartott nagykövet úr – VÉLEMÉNY
ĀKözeledik november 4., az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja. Ennek kapcsán jutott eszembe egy másik iskola. Pontosabban több iskola
ĀA világ lakóinak többsége civil. S elege van a sok „bölcs” látnok és hatalommániás, magát mindenki felett állónak gondoló bürokratából
ĀAligha tévedünk tehát, ha azt mondjuk, az alapító atyák Európai Unióról álmodott elképzelése nyomokban sem valósult meg. Magam nem találom a választ arra, miért is „siklott ki” a vonat
ĀA káoszkeltők világszerte nem nyugszanak. Beférkőznek a tisztességes leszbikusok, homoszexuálisok közé, belopódznak az óvodákba, egyetemekre, ha nem hívta őket senki, akkor is
ĀAzt hiszem, nem tanultunk meg jól választani. Nem vettük észre az igazi váteszeket, akik figyelmeztettek, vagy éppen okosan élni tanítani próbáltak, akik – bár az sokszor fáj – az igazat mondták el, s megjósolták a valót
ĀAz Európai Unió és a demokráciát az anyatejjel magába szívó Dobrev Klára szerint Magyarországon nincs demokrácia, pontosabban valamiféle hibrid demokrácia van
ĀSzaporodnak azok a jelenségek, amelyek az együttélés elemi követelményeit sem tartják be, nem tisztelik a másikat, sőt, olykor gyűlölik is, valamint folyamatosan provokálják
ĀNem jósolhatunk zavartalan kapcsolatokat London és Moszkva között, ha ezt az elszabadult hajóágyút továbbra is hagyják fenyegetőzni, s ha azt gondolja, hogy neki és társainak mindent szabad
ĀHogy az Európába igyekvőknek hol és mikor húzták el a mézesmadzagot az orruk előtt, hogy kedvet kapjanak a sok ezer kilométeres vándorlásra, az nem érdekes
ĀTérdepelést követelő, tájékozatlan, ámde erőszakos „influenszerek” próbálják rendre sportolókra és drukkerekre ráerőszakolni nézeteiket
ĀEmlíthetnénk persze számos, igazságszolgáltatási szempontból botrányos régi ügyet – Bajnai és libái, a devizahitelesek aljas átverése –, melyek elbírálása köszönőviszonyban sem volt az igazsággal
ĀMondták, hogy nagyobb anyagi veszteség nélkül megússza Európa a különös háborút – nem úszta meg. Hatalmas a vesztesége
ĀA fenyegető hangnem, a parancsolgató stílus, amely újra és újra előbukkan honi és/vagy uniós és világpolitikai szereplők jóvoltából, feltűnően belopódzott mindennapjainkba