Látogatóban egy jó palócnál
ĀAz útikönyv szerény kiállításnak nevezte azt a Szklabonyán (ma Szlovákia) található parasztházban rendezett tárlatot, mely Mikszáth Kálmán írónak állít emléket
ĀAz útikönyv szerény kiállításnak nevezte azt a Szklabonyán (ma Szlovákia) található parasztházban rendezett tárlatot, mely Mikszáth Kálmán írónak állít emléket
ĀSzabadnak lenni szerintem azt jelenti, hogy jogom van mindarra, amihez másnak is joga van. Ezt nevezném társadalmi rendnek
ĀNem kell ahhoz különösebb látnoki képesség, hogy megérezzük, mi több, naponta tapasztaljuk is, hogy az emberiség eljutott egy olyan apokaliptikus korszakba, amellyel a saját létét veszélyezteti
ĀTalán négy esztendővel ezelőtt lehetett először kétséget kizáróan észlelni, hogy megélénkült a politikai élet az iskolák körül. Korábban ilyesmit nemigen tapasztaltunk
ĀAz elmúlt hónapokban a magasságos Európai Unió háza tájáról is bőséggel érkeztek hírek kenőpénzekről, képviselőknek járó törvényellenes pályázati pénzekről
ĀOlvasom, hogy a Szikra Mozgalom rendezvényén nem volt ritka a magyargyűlöletnek nevezhető jelenség, melyek kapcsán többen megkérdezték, miért is gyűlöl ez a társaság mindent, ami magyar?
ĀA lényeg ezúttal is pusztán annyi, amit már jó régen kitalált a harcos ellenzék: ha nincs botrány, csinálni kell! S ez bizony rendre megtörténik
Ā„A nemzetközi helyzet fokozódik.” Idézem most én is a zseniális Tanú című film egyik – sokak által sokszor idézett – mondatát. Tudniillik a mondat a jelen időkre is érvényes
ĀOlvasom, hogy egyfajta gazdasági hadviselés zajlik hazánk ellen a két unió részéről, azaz az Európai Unió és az Egyesült Államok jóvoltából
ĀKi és miért oly közömbös, tudatlan, hogy egy gépféle diktátorra bízza gyermekét? Magyarán börtönbe zárja. A számítógép, az online, az olcsó kínálat, olcsó szórakozás börtönébe
ĀNem kaptunk sehonnét a migránssimogató, valamint roppant szabadelvű világból tervet, elképzelést arra nézve, miképpen lehetne a merényletek és más agresszív cselekedetek számát csökkenteni
ĀAz élet egy kabaré, szól a híres film még híresebb betétdala. S aki a dalt eszembe juttatta, nem volt más, mint egy budapesti taxisofőr
ĀSzámos példát tudunk fölemlegetni arra nézve, hogy elődeink mi mindenről alkottak máig érvényes, életünkben máig tanulsággal szolgáló véleményt
ĀIrigylem azt az embert, aki nem veszi észre, de hisztériacunamiban élünk. Nem kicsit, nagyon! S ez bizony erősen megvisel bennünket
ĀNem tudom, eleget olvastak-e már az érzékenyítésről. Aligha, mert az ezért felelős emberek még mindig úgy érzékelik, nem vagyunk elég érzékenyek
ĀEltűntek az emberhez méltó szabályok, melyek kialakítása, megkövetelése nélkül közösségi élet nem képzelhető el. Eltünedezőben vannak a közösségek is
ĀA napi hírek változatlanul tele vannak a sok ezer menekültről szóló tájékoztatókkal, s továbbra sincsenek tele azzal, hogy a magasságos unió ugyan mit óhajt kezdeni ezzel a döbbenetes jelenséggel
ĀIgen, Európának hívják kontinensünket, de már valójában nem az, csak nevét őrzi. Lényegét nem
ĀPár évvel, úgy négy-öt évvel ezelőtt Svédországban töltöttem néhány napot, ahol is kezembe került egy újság, amelyben a létező családmodellekről óhajtották tájékoztatni a nagyérdeműt
ĀA példák a bölcs politikusok rendeleteiről, cselekedeteiről vég nélkül sorolhatók. Meg a buta civilek háborgásáról is. S ez utóbbiakat az sem vigasztalja, hogy nem csak a mi hazánkban tapasztalhatók kedélyborzoló történések
ĀMost, amikor az úgynevezett migránsok kötelező betelepítéséről szólnak a viták, én a már betelepültek különös társaságáról szeretnék írni
ĀA szeretetnek, a békés egymás mellett élésnek a szándéka, valamint a megnyilvánulása sosem lehet felesleges. És megkönnyíti, meg szebbé teheti az életet. Még ebben az elfajult, elrondított világban is
ĀMeglehet – sőt valószínű biztos is –, hogy sokan gyerekes, naiv ötletnek tartanák, ha kérdésözönt zúdítanánk az Európai Unió illetékes embereihez, ráadásul több témában, ajánlott levélben és válaszra várva. Ezerszám
ĀMegannyiszor szembesülünk azzal, hogy történelmünkről, sorsunkról, népünk ezeréves hányattatásairól, veszteségeiről, tragédiáiról és sikereiről bizony keveset tudunk
ĀGyökeres változásért, változtatásért kiált a mai politikai élet is a világ számos helyén, még ha ez az óhaj ez idő tájt cseppet sem tűnik könnyen megvalósíthatónak
ĀA rendszerváltásnak nevezett valami után jó harminc esztendővel szomorúan állapíthatjuk meg, hogy csöbörből vödörbe, azaz egy hazug világból egy másik hazug világba sodródtunk bele
ĀMivé lettünk? Hol van az isteni arcunk? Milyen időket élünk, hogy szinte csak a sátáni cselekedetek uralják a világot? Ki az, aki magyarázatot – hiteles magyarázatot – ad hétköznapjaink borzalmas, embertelen tetteire?
ĀElhagyva a messzi tájakat, a fegyveres harcok színterét, hazugságokra itthon is bőven mondhatunk példát, s valahogy a hazugságoknak, pontosabban a hazugok utolérésének nálunk sincs valódi következménye
ĀKötelességemnek érzem, hogy elindítsak egy olyan kezdeményezést, melyben követelem, hogy Molnár Csaba álljon elő, s nevezze meg, névvel címmel, kiknek a zsebében landolnak azok az uniós pénzek
A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.
Elfogadom