ĀA fényképek mesélnek. Ami felpezsdíti a vért, az egy 1911-ben készült fénykép: Thomas Alva Edison látható rajta a Savoy vendéglő előtt, kalapban, egy nyitott autóban
ĀAz iskolával kezdődik és az iskolával folytatódik minden, gyereknek és felnőttnek egyaránt, mert a felnőtt is iskolába jár élete végéig: az élet iskolájába
ĀMostanában gyakran téma a mohácsi csatatér a médiumokban, ahol felkészült, tudós emberek keresik a történtek pontos helyszínét, és kutakodnak a múlt iránt
ĀMinden embernek van legalább egy nagy pillanata az életben – olvasom Bálint György egyik elbeszélésében. Hát még a győzelemre született sportembernek!
ĀÉletünk állandó kísérője a szerencse és a balszerencse, vagy más szóval a pech. E két fogalom jelen van a versenyeken is, így aztán a napjainkban zajló olimpiai játékokon szintúgy gyakran idézik, magyarázatul az eredményekhez
ĀNagyon hamar beleszerettem. De valójában az idő tájt, amikor megvettem Erika írógépemet, amelynek egyik billentyűjére ráforrasztattam ezt az írásjelet; mert az írásjelek közül a legszabadabbnak éreztem
ĀA mai napig nem kaptam elfogadható magyarázatot arra, hogy miért nem engedélyezték azt a riportot. Pedig amikről írtam, azok az 1980-as moszkvai nyári játékok különleges helyszínei voltak: imahelyek az olimpiai faluban
ĀRejtő Jenőt tárcsáztam anno, az 1970-es évek egyik telefonkönyve alapján, megtudakolandó, hogy van-e valamilyen rokoni kapcsolat közte és a neves író között
ĀOptogenetikai módszerekkel részlegesen helyreállították egy vak beteg látását, áma sokaknak reményt adó eljárás alkalmazásához még hosszú időre lesz szükség
ĀNéha úgy érzem, még most is kerget. Meglát a Margit hídnál, és uccu neki! Meglódul. Üget. Hatalmas tappancsaival utánam ered, és jaj lesz nekem, ha egyszer utol is ér. Annyi év múltával visszafizeti a „kölcsönt”
Ā„A glóbusz minden szegletéből érkezik ide a közönség, és elmerül az élvezetekben, amelyet ez a páratlan fesztivál nyújt” – vallja Cecilia Bartoli Székely György könyvében