Gyerekhalál
ĀA gyerekek hasonlítanak az angyalokhoz. Mert mi más lenne az angyal, ha nem Isten gyermeke. A Biblia szerint az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom
ĀA gyerekek hasonlítanak az angyalokhoz. Mert mi más lenne az angyal, ha nem Isten gyermeke. A Biblia szerint az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom
ĀSokak szerint – magam is úgy vélem –, az emberi élet legdrágább kincse mégis az idő. Az a nyersanyag, amiből összeáll az élet
ĀKosztolányi kihúzott egy szál fehér szegfűt a vázából, és fekete zakójára tűzte. Fehér csokornyakkendőben feszített
ĀVasbányai Ferenc, a magyar irodalom és történelem tanára egy baráti összejövetelen Radnóti egyik levelével szembesült, amelyet egyetlen monográfia sem említ
ĀEnnek az írásnak azt a címet is adhatnám, hogy Rekviem a gőzért. A gőz alatt a Gellért gőzfürdőjét kell érteni. Volt ugyanis egyszer egy gőzfürdő, amely kultikus hely volt
ĀElgondolkodtató dokumentum került elő a levéltárból: az 1947. szeptember 16-ra összehívott országgyűlés képviselőinek névjegyzéke
ĀTalálkoztam a gyerekkorommal. De ehhez Kalotaszegre kellett mennünk. A találkozás váratlanul és felkészületlenül ért. De biz’ isten, örömteli perceket okozott
ĀAz 1951-es berlini Világifjúsági Találkozó előtt azonban – ami egyetemi-főiskolai világbajnokság volt – olyan csalássorozat történt, amely párját ritkítja a világ sportjában és Magyarországon is
ĀA tisztelet napjainkban elhanyagolt fogalom. Régimódi dolog – vélhetik egyesek. De hát az elegancia nem pusztán felszínes valami, hanem egy módja annak, hogy az ember kifejezhesse megbecsülését a másik emberrel szemben
ĀA nyakkendő barátja voltam, vagyok és maradok. Örömmel tapasztaltam, hogy Amerikától ezt is átvettük (a jót nem szégyen)
ĀA Fradi népszerűsége vezethette Szép Ernő tollát is a vershez, amely páratlan a maga nemében. A lelkesítő, szárnyaló és bájos hang vállalás egyben egy olyan korban, amikor az irodalom még távol van a sporttól
ĀAmikor először olvastam arról, hogy Széchenyi Nagycenkről gyalog ment Bécsbe, csettintettem az ujjaimmal, de Petőfi vándorlásaihoz képest ez nem volt különösebb teljesítmény
ĀTumpek György világéletében szókimondó volt az ötvenes években is, amikor a szókimondás nem volt mindig bölcs magatartás
ĀA szerző felfedezte számunkra a hajdani Szepes és Árva vármegyéket, amelyek csalogatóan hívnak bennünket a lengyel területre
ĀA mendemondák szárnyaltatása velünk élő tulajdonságunk. Az emberek könnyen kapaszkodnak beléjük, és nehezen engedik el őket
ĀAzt hiszem, kimondhatjuk, hogy a tiszta, érthető írás és beszéd nem rátermettség vagy tehetség kérdése, hanem általános követelmény. Azt is írhatom, hogy hovatovább udvariasság is
ĀHolnaptól, hölgyeim és uraim, újra valósággá válik a varázslat, és egy hónapon keresztül játszani fogunk. Mi itt, Európa közepén, a tévé előtt szurkolva
ĀMiközben így elábrándoztam, egyszer csak észrevettem, hogy orosz tankok tűnnek fel a Petőfi hídon, és lassan gördülnek a város belseje felé
ĀKiválasztom a köteteket, de olyan dohszagúak, hogy ki kell tennem őket a teraszra, süsse a könyveket az őszi nap, járja át az oldalakat a tiszta levegő, hátha levetik régi ruhájukat
ĀA holttesteket a mindenfajta emberi indulat iránt tökéletesen érzéketlen Ernst törzshadbíró elrettentésül az akasztófán hagyatta, és közszemlékre tétette
ĀHahó, feltámadtak a jegyüzérek! Hosszú ideig mély álomba temetkeztek, most azonban, a magyar–olasz labdarúgó-mérkőzés előtt, az utolsó napokban és órákban csak tőlük lehetett jegyhez jutni