
Kő András
„Istenem, ne többet”
Ā„Az összetört követ kell taligára raknom, a taligát egy másik tolja felfelé a hegyen. Mindig azt várom, hogy felébredjek...”
Visszaváltható jegyek
ĀKét sportvonatkozású hír somfordált be az íróasztalomra. Az egyik a jelenből, a másik a múltból
Az útmester
ĀHárom héttel ezelőtt lapunk hasábjain Széchenyi István nevelőjének, Lunkányi Jánosnak 1848-as kalendáriumát tűztem tollvégre
Krizantémok
ĀAhogy jártam a sírok között, mondogatni kezdtem magamban Károlyi Amy Drótvirág című versét, mert holnapután a krizantémok is lehajtják majd a fejüket, és elszáradnak
Pulzusgenerátor
Ā„A Teremtő megajándékozott azzal, hogy az emberi szívet operálhattam, és sok ezer ember szívét tarthattam a kezemben”
Az ölelés a legjobb orvosság
ĀSzékelyföld bizonyos területein a feszültség, a stressz, a baj és a bánat levezetésére a mai napig szokássá vált, hogy az ott lakók különböző fákat ölelnek át
„Barátom!”
Ā„Én pedig melly szerentsésnek tartom magamat, hogy Kegyelmes Uram az utolsó fiára forditatott gondját felosztani méltóztattya...”
Járószékek
ĀA Magyar értelmező kéziszótár szerint a páternoszter végtelenített láncszerkezetre szerelt, járószékekből álló, folyamatosan járó személyfelvonó
Az utolsó játszma
ĀEgy sakkozó alakja hátulról. A kamera egyre jobban közelít a kezére, a kezében lévő sötétre
Különös házasság
Ā„Csupán a sarat vakartam le a ruhámról. Ahhoz pedig mindenkinek joga van, hogy piszkos ruhában ne járjon”
Dedikálások
ĀGrosics Gyula, a labdarúgó Aranycsapat kapusa a róla megjelent könyvet dedikálta. Az egyik úrnak éppen alákanyarította a nevét, kezet fogtak (hol volt akkor még a koronavírus!), minekutána az ajándékozott megjegyezte: „Most egy hétig nem mosok kezet!”
A harang szava
ĀNem tudom, ki hogy van vele, de amióta villanyáram segítségével harangoznak, a harang szava másképp szól. Tompábban. Mindig ugyanúgy
Gyereknek maradni
Ā„az, aki felnőtté válik, azonnal hagyja abba az építészetet, a tervezést, mert a felnőttnek nincs képzelete”
Egy régi könyvnap
ĀA Szabad Európa Rádió dokumentumai között kutakodva egy 1964-es könyvnapi tudósításra bukkantam
A látogató
ĀVidéki házban élünk, s az ilyen házban mindig történik valami. Leginkább darazsakkal háborúzunk, méhek építenek birodalmat a padláson, macskák szántják a kertet, éjszaka pedig az autó tetején ágyaznak meg maguknak
Bizonytalan holnapok
Ā„Egyre több lány, asszony lépett a férfiak helyére: női villamoskalauzok, utcaseprők, kocsisok jelentek meg az utcákon”
Az építésvezető
Ā„A híd az én politikai hőmérőm” – írta naplójában Széchenyi István 1848. augusztus 8-án a leendő Lánchídról. (De írhatta volna napjaink főpolgármesteri hídbohózata közepette is)
A pártfogó
ĀKétféle ember van: az egyik hisz a véletlenekben, a másik nem. Bevallom, az én életemben útjelző táblák voltak
Kiváltságok
ĀVadászünnep képsorai peregnek a szemem előtt, szebbnél szebb agancsokra közelít a kamera, én mégis a vadászokat nézem, akik gyönyörű uniformisban sétafikálnak a kiállított trófeák között
Hét szó
Ā„Noha erről soha nem beszéltünk, egyikünk sem akart ott vendégként sétálni, ahol egyszer otthon voltunk...”