Alacsony a háború- és szankciópárti politikusok népszerűsége

Lefelé ível Európában a háború- és szankciópárti politikusok pályája, mutat rá legújabb elemzésében Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője. Csütörtökön lemondott Mario Draghi olasz miniszterelnök, a múlt héten pedig Boris Johnson brit miniszterelnök jelentette be lemondását a botrányai miatt. Mindemellett a szintén szankciópárti amerikai és francia elnök, valamint a német kancellár sem állnak túl jól a támogatottságot tekintve. A békepárti magyar kormányfő és a Fidesz–KDNP támogatottsága viszont a válság ellenére is töretlen. A nyugati politikusok támogatottságcsökkenésének oka az egyes országok belpolitikai botrányai mellett az, hogy a lakosság egyre nehezebben viseli az orosz–ukrán háború és az elhibázott szankciók egyre érezhetőbb negatív hatásait.

Olaszországban Giuseppe Conte, az Öt Csilla Mozgalom elnöke szerda este bejelentette, hogy a párt parlamenti frakciója nem szavazza meg a Draghi-kormány újabb energiacsomagját, ami a kormánytöbbség végét jelenti. A jobboldal minél előbbi választásokat sürget, Mario Draghi olasz kormányfő pedig csütörtökön benyújtotta lemondását, bár ezt az államfő nem fogadta el.

Az Egyesült Államokban a kormány egyértelművé tette, hogy Oroszország meggyengítése a céljuk, és akár évtizedekig is hajlandók finanszírozni a háborút fegyverutánpótlásokkal és különféle adományokkal. Mindeközben azonban az ország technikai recesszióba süllyedt, két egymást követő negyedévben is visszaesés volt a gazdaságában és idén is biztos zsugorodás várható. Ráadásul egyre erősebb a háborús infláció az amerikaiaknál is, továbbá a benzináremelkedés is érzékenyen érinti a lakosságot. A fentiek fényében nem meglepő, hogy egyes felmérések szerint Joe Biden a legnépszerűtlenebb elnök.

Az amerikai elnökhöz hasonlóan erőteljes háború- és szankciópárti álláspontot képviselt Boris Johnson brit kormányfő is, aki nemrég megbukott. A britek több esetben még az EU előtt bevezettek súlyos szankciókat Oroszországgal szemben, a két ország viszonya a történelemben rég nem látott szintre zuhant, gyakorlatilag teljesen megszűnt a diplomáciai kapcsolat. Boris Johnson támogatottsága elsősorban belpolitikai botrányai miatt zuhant, de az is hatással volt népszerűségére, hogy Nagy-Britanniában szintén erőteljesen megjelentek a háború negatív gazdasági hatásai.

Nincsen jobb helyzetben a francia elnök, Emmanuel Macron sem, aki bár megnyerte az elnökválasztást a francia választási rendszer sajátosságainak köszönhetően, de párt héttel később a nemzetgyűlési választáson elveszítette a mögötte álló kormánykoalíció a törvényhozási többséget.

Németország jelenlegi kancellárja, Olaf Scholz ugyan a háború kitörése utáni hetekben még élesen ellenezte a gáz- és olajembargót, de amerikai nyomásra végül belement, és korábbi állításaival szembemenve támogatja azokat az energiaszankciókat, amelyek jelentős károkat okoznak a német gazdaságnak. Harminc éve nem volt arra példa, hogy havi szinten külkereskedelmi hiányt mutasson Németország, az országban elszabadult az infláció és várhatóan recesszióba is süllyed, emelte ki Deák Dániel. Ugyancsak komoly pánik van Németországban a várható téli gázhiány miatt, ami további politikai bizonytalanságot eredményezhet. Mindez meg is látszik Olaf Scholz és a kormányzó SPD népszerűségén: a német kancellárral csupán 36 százalék szimpatizál, míg 58 százalék elutasítja, a szociáldemokraták támogatottsága 20 százalékra süllyedt.

Mindeközben Magyarország a kezdetek óta jelezte, hogy a brüsszeli szankciókkal Európa lábon lövi magát és súlyos energiaválság lehet miatta. Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy kizárólag a háború alatt kiemelten fontos európai egység megtartása miatt szavazta meg azokat, de nem remél tőlük nagy hatást, továbbá leszögezte, hogy Magyarország energiabiztonságát érintő lépéseket nem támogat. Ennek hatására – bár hazánkban is érezhetőek a háború negatív hatásai – a Fidesz–KDNP támogatottsága nem csökkent, sőt a választás óta még növekedett is, mutat rá Deák Dániel.

A teljes elemzés elérhető itt.