Kérdések – válaszok nélkül

Jócskán több, mint három évtizede élünk úgy, hogy alapvető kérdéseinkre nem kaptunk, s azóta sem kapunk választ. Sokan, nagyon sokan elmentek már egy más – talán sokkal szebb – világba, akik fontos szerepet játszottak az úgynevezett rendszerváltozás idején. Úgy mentek el, hogy alapvető kérdéseinkkel és kételyeinkkel nem volt idejük foglalkozni, így nem kaphattunk tőlük választ, pedig ezek a kételyek, s a válasz nélkül maradt kérdések még mindig gyötrik a még életben lévőket. Az utóbbi napokban például a Magyar Tudományos Akadémia működése, tagjainak tevékenysége „dobott fel” néhány válaszra váró kérdést. Például azt, amiről Lánczi András filozófus írt a minap. Ő azt állította, hogy rég átvilágításra lenne szükség az MTA-nál, már csak azért is, mert a szervezetnél elmaradt a rendszerváltás. E kijelentés egyben azt is jelentette, hogy az Akadémiát évtizedek óta ugyanazok a balliberális körök uralják, amelyek a rendszerváltás után is megtarthatták a pozícióikat. Nos, vélhetően minden közélet iránt érdeklődő ember felkapta a fejét ezen kijelentésekre, s tudom, sokan azt is hozzátették, hogy „igen, az én foglalkozásomat illetően is elmondhatnám mindezt, tehát azt, hogy az úgynevezett rendszerváltás az én szakmámba sem hozott újat, nálunk sem volt változás, ugyanazok a körök uralják a »mezőnyt« nálunk is”. Mindez azt jelenti, amit ma Magyarországon nagyon sokan éreznek, hogy bizony nem volt itt rendszerváltás, legfeljebb csak annak hívjuk. Ha csak a saját szakmámat, az újságírást nézzük, ugyanezt mondhatjuk el. Naponta derül fény arra, hogy honi hazaárulóink jelentős külföldi támogatással írogatják cikkeiket, készítik televíziós-rádiós műsoraikat, s rég kiderült már az is, hogy bizonyos pártok tevékenységére ugyanez jellemző. Magyarán külföldi érdekeknek megfelelve árulják szakmányban a hazát. Súlyos tények ezek, s még a politika mindennapjai iránt cseppet sem érdeklődő emberek fejében is megfordul, hogyan jutottunk el idáig? Miképp létezhet, hogy a fentebb felvetett kérdések nincsenek szabályozva?

Nos, sem filozófus, sem pártember nem vagyok, naivan mégis azt kérdem, miért is nem történt meg a rendszerváltás ezeken területeken? Ennyi idő elmúltával miért is nem lehetett ezeket a bajokat feltárni, s a közvélemény elé tenni? Miért nem lehet igazságosan megvizsgálni, mit segített és mit segít a nemzetnek az Akadémia? Mi a hasznunk belőle? Milyen eredményekre jutottak a különböző ágazatok tudósai? Mit jelent a teljesítmény egy-egy akadémiai tagot illetően?

Avagy, eltávolodva az MTA tevékenységétől, mit is jelent egyáltalán a hazaárulás? Szerintem azt mindenképpen jelenti, hogy külföldről pénzelve, saját hazája ellen dolgozva ne tevékenykedhessen egyetlen újságíró sem. Súlyos erkölcsi kérdések ezek, melyekre válaszolni kellene, méghozzá minél előbb. Mondjuk, jól megalkotott jogszabályokkal. No meg azok szigorú betartatásával.

Mint ahogy arra a régi kérdésre is választ várnánk, amit Bogár László éppen tíz éve megjelentetett könyvének címében tett fel, s mi azóta is kíváncsian várjuk a választ, de az csak nem akar jönni. A kérdés így szól: Hol vagyon a vagyon? Mármint az úgynevezett rendszerváltás idején eltűnt nemzeti vagyon. Nincs válasz rá. Volt, nincs, fene bánja. Ez a válasz, vagy még ez sem. Csak röviden idézek a könyvből: „1989-ig bezárólag a statisztikai évkönyveknek volt egy olyan fejezete, hogy »magyar nemzeti vagyon«. Az 1990-es évkönyvben azonban ezt a fejezetet már hiába keressük, és ez éppen negyedszázada folyamatosan így van.” Hogy hová lett? Hát szétlopták. Hogy kik és hogyan, azt nem e cikk szerzőjének kell megválaszolnia, s nem is Bogár Lászlónak. Azt viszont nekünk kell látnunk, hiszen minden nap tapasztaljuk, hogy széthullóban van a világ. Erkölcsét és erejét napról napra és egyre sebesebben veszíti el. Hogy ez megállítható-e? Nem tudom. Azt viszont hiszem, hogy a lejtőn való lecsúszás megállításának egyik lehetséges eszköze az, hogy a bennünket gyötrő kérdésekre a választ ki kell követelnünk. Bármi áron. Különben ne is ejtsük ki a szánkon azt a szót, hogy rendszerváltás.

A szerző újságíró