Az örök karácsony

Több, mint kétezer éve, Jézus születése óta van karácsony a földön. Ez a születés beleégett a történelembe, a keresztény emberek életébe, a mai napig nem tudunk betelni ennek az eseménynek a jelentőségével. Ebből az ünnepből kiderül, hogy az emberiség az öntudatára ébredése óta a karácsonyt várta, Isten megtestesülését, az életünkben való közvetlen részvételét Jézus Krisztus személyében. A hitetlen ember is érzi, hogy ennek az ünnepnek különös kisugárzása van, a hívő ember számára pedig az ünnepben való aktív lelki-szellemi-fizikai részvételt követeli a karácsony. Ezért mondhatjuk azt, hogy a karácsony számtalan módon és formában örök…

A karácsony békét teremt a háború sötétségében, könyörtelenségében, képes megállítani az értelmetlen öldöklést. Ekkor még a világháborúk idején is megálltak a háborúzó felek a lövészárkokban. Jogos kívánság, hogy most is így legyen. Mert egy szál megszületett Gyermek képes békét teremteni… Mi magunk, a mi gyermekeink is képesek vagyunk, ha hiszünk benne.

A karácsony misztériuma átég a fogyasztói társadalmon, az értelmetlen feleslegen, arra figyelmeztet, ami igazán fontos. Benne van a teljes élet, nincs szüksége semmi másra, mint elfogadásra, szeretetre. Félretolja a kellemesbe fulladt világot, tudva, hogy „kellemes a langyos lábvíz”, ahogyan egy papunk mondta, amikor karácsonykor „kellemes ünnepeket” kívántunk.

Ma, az energiaínség idején a tobzódó fényfüzéreket hiányoljuk, ezzel szemben egy szál csillag, egy szál gyertya valójában tökéletesen elég. A napkeleti bölcsek vezérlő csillaga előttük haladva elvezeti őket Jézushoz. Egy szál gyertya az adventi hajnali – még sötétben kezdődő – rorátékon bevilágít egy hatalmas templomot is.

A karácsony válasz korunk három nagy alapproblémájára: a tudományba vetett „hitre”, mondván, hogy hitre nincsen szükség; a mindent átható erkölcsi lazulásra, ami rombolja az egyént, szétszakítja a társas kapcsolatokat, elrohasztja a társadalmakat; a társakat, a közösséget totálisan kiszorító individualizációra, ami a liberalizmusban egyetemes ideológiai támaszt nyer – mindez az Isten nélküli, istentelen világ. A karácsony fényében viszont világossá válik, hogy Isten terve egyszerű, az életünk ajándék, elszakíthatatlan részei vagyunk egymásnak és az Istennek, aki minket megelőzően szeret – tulajdonképpen ez a karácsonyi történet lényege.

A karácsony Isten legerősebb megszólítása, ami a Magnificattól, a Benedictuson, a napkeleti bölcsek látogatásán át Simeon tanúságtételéig, majd Jézus megkeresztelkedéséig tart. Olyan megszólalások ezek az evangéliumban, amelyek egységes egésszé állnak össze, egymást erősítik az ég és a föld teljes összekapcsolódásában.

A mai világ információcunamijában a fontos dolgokra nem tudunk már figyelni, az angyali sejtésekre, belső üzenetekre, holott a karácsony angyalai most is közöttünk járnak. Máriának a fogantatását hírül hozó Gábriel, ez az angyali üdvözlet, ami mindannyiunkat megszólít. Ebből a találkozásból születik az egyik legszebb himnusz, Mária Magnificatja, ez minden ember igenje a megfogant gyermekre, amelyet minden várandós édesanyának napjában többször el kéne imádkoznia: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.” A következő sorokban ez az ujjongó öröm kitágul az egész nagy közösségre.

Vagy itt van közöttünk Zakariás, Keresztelő Szent János édesapja, aki így beszél a másik hatalmas himnuszban, a Benedictusban: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét!” Nemde ugyanez áll a nemzeti imádságunk felütésében: „Isten, áldd meg a magyart!” Majd így folytatja: „Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját, és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára.” Erre hajaznak a Himnuszunk további sorai: „Nyújts feléje védő kart, / (…) Hozz rá víg esztendőt, / Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!” A magyar lélekben benne van ez a lelkület, ugyanúgy az egyéntől a nagy közösségig táguló módon…

A karácsony az örök úton levés, érkezés, elindulás láncolata. A történet fontos része, hogy Mária várandósan elindul Erzsébethez, amikor hírül veszi, hogy gyermeket vár. Mária és József útra kelnek Betlehembe, ahol nem találnak szállást… A pásztorok felkerekednek az angyal szavára, ekkor hangzik el az eget és a földet összekapcsoló, gyönyörű szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú emberekben!” A napkeleti bölcsek egy csillagot láttak napkeleten, s követték azt, amíg meg nem állt „a hely fölött, ahol a kisgyermek volt”. Mindannyiuk úti célja: Jézus, aki már csecsemőként bizonyítja, amit később a tanítványainak kinyilatkoztat, hogy ő az Út, az Igazság, és az Élet.

Elindulnak persze a halál képviselői is, a betlehemi gyermekgyilkosság résztvevői, előttem id. Pieter Brueghel képe, egy valóságos háború képe, ami a mai kelet-európai háborúról is szól, és arról az életellenességről is, ami egész Európát áthatja. Szintén úton levés: a menekülés Egyiptomba, a menedékbe, majd vissza, amikor elmúlik már a vész.

A gyermek bemutatása a templomban, az öreg Simeon imája, aki addig nem halhat meg, ameddig nem látja az Üdvözítőt, aki az érzéseire és a sejtéseire, vagyis a megszilárdult hitére hagyatkozik, és aki addig nem halhat meg, amíg nem üdvözli a Messiást, aki nem uralkodó egy hadsereg élén, hanem egy csecsemő, akiben Simeon meglátja a Felkentet. Máriának pedig ezt mondja: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át…”

A karácsony vigaszt nyújt a szegénységben, hiszen egy istállóban születik Jézus, szegényes körülmények között, ez viszont példa a bátorságra, az élet feltétlen vállalására bármilyen körülmények között. A karácsonyban, a születés misztériumában benne van a kereszthalál és a feltámadás is, nemcsak azért, mert mi tudjuk, hogy mi lesz Jézussal itt, a Földön, hanem azért, mert a reménységünk a folytonos újjászületés, a feltámadás. A karácsony átsüt a halál kultúráján, az örök életet, az örök újjászületést elővételezi.

A karácsony nem egy habos, cukormázas történet, mint ami az áruházakban bömbölő szirupos énekekből és reklámokból szól, ebben az előbbi hatalmas mondatok, jövendölések hangzanak el. Mindegyikünk születésekor – a mi karácsonyainkkor – hasonló szavak és mondatok szólnak hozzánk, csak nem halljuk meg őket a hitetlenségünk miatt. Holott hit és hitetlenség harcában egyértelmű állásfoglalás a karácsony, Lukács evangéliuma tele van a hitre találás megható jeleneteivel…

A karácsony a legnagyobb áldás, ami a világot érte és éri a mai napig, áldott karácsonyt kívánunk egymásnak, hiszen az áldás már több, mint kétezer éve megérkezett a földre.

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő