Az első számú közellenség
ĀElső számú közellenségnek lenni néha megtisztelő állapot, de sohasem kellemes. Megtisztelő akkor, ha az elnyomással szembeni küzdelemben vívja ki valaki ezt a státuszt
ĀElső számú közellenségnek lenni néha megtisztelő állapot, de sohasem kellemes. Megtisztelő akkor, ha az elnyomással szembeni küzdelemben vívja ki valaki ezt a státuszt
ĀSokan maradtunk amolyan itt felejtett magyarok, akik – bár már negyed százada élünk ebben az új korban – úgy érezzük, valami menthetetlenül ott maradt a régiben
ĀÚgy veszem észre, gyanús lett lelkesedni a saját korunkért. Saját magunkért pedig pláne! Nem csodálom, hisz korunk fő jelszava a nemzetgyilkolás
ĀA kommunisták pontos tervet készítettek, amelynek értelmében 208 ezer hamis szavazatot kellett leadnia tizenkétezer embernek. Egy aktivistának átlagban tizenhetet
ĀHiába, már csak a koromnál fogva is, nekem a Gellért-hegy csúcsán álló pálmaágas nőalak csak „Felszabadulási emlékmű” maradt. Soha nem éreztem a szabadság szimbólumának
ĀEllentmondásos időszak volt az emberiség történetében a száz esztendővel ezelőtti korszak is. Kína is mocorgott, s ha egy óriás megmoccan, megérzi a Föld is
ĀÚgy tör ránk a rég elfeledettnek vélt lázadás a humánum és az emberi értékek ellen, hogy lassan már csak rezignáltan ülünk a fotelunkban, és szemléljük a züllöttség értelem alatti tobzódását
ĀAkárhogy is, Európában élünk, együtt kell élnünk az itteni népekkel, nemzetekkel, beleértve a Nyugatot és Keletet is
ĀA jakobinus diktatúra – és általában a francia forradalom – nagy iskolája az emberi szándékok és az emberi képességek közti ellentétnek
ĀVajon volt-e az emberiség történetében akárcsak néhány emberöltő a sok ezer év alatt, amikor nem volt őrjöngés, rablás, fojtogatás, háború, lázadás és összeesküvés?
ĀNevezetes nap július 13-a a magyar történelemben. Joggal mondhatjuk szerencsétlennek is, mert 1849-ben ezen a napon vonult be Budára az „osztrák” sereg, Pestre meg az orosz
ĀÚgy lehetett ez egykoron, hogy a római birodalomban olyan állapotok alakultak ki, hogy az értékes életre vágyók nem akartak többé rómaiak lenni
ĀNem mese ez, történelem. Egy híján nyolcvan esztendeje ezen a napon furcsa nemzetközi szerződést kötött két olyan állam, amely már jó harminc éve nem létezik. Csehszlovákia és a Szovjetunió
ĀNyolcvanhárom esztendeje kezdődött el az a háború Európában, amelynek előzményeihez, kitöréséhez és lefolyásához olyan szívesen hasonlítgatják a mai és a lehetséges jövőbeni helyzetet
ĀSzázhetvenhat éve tartanak Magyarországon népképviseleti választásokat. Azelőtt csak a nemesek, városi polgárok, kiváltságos területek választhattak, összefoglaló nevükön a rendek
ĀBizonyos, hogy Szent Iván havának első napján nagy tömeg lepi el majd Budapest utcáit, s a Margitszigetre menvén legfontosabb üzenete a sokaságnak a béke lesz
ĀHiába, ezer évek óta a május az élet ideje, a reményé, a színeké, természet pompájáé, a Napé és a fény felé törekvő virágoké
ĀA kimondott szó becsülete, a kimondott szó hatása foglalkoztat mostanában, amikor boldog-boldogtalan beszél, szónokol, üzen, „tartalmat gyárt” és ácsolja magának a piedesztált
ĀAz embereket meg kell győzni – így a Bizottság –, de ha ez valamilyen okból nem sikerülne, a hatóságoknak joga van a renitenseket kirekeszteni, átnevelni, végső esetben likvidálni
ĀBárcsak jönne még egy szép nyár! Nyáron talán a világgal kibékülni is könnyebb, a szorongás is oldódik. Ez a „kozmikus szorongás”, amely elszívja az életet, az erőt, a kedvet, a derűt
ĀTudom, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége semmi esetre sem kívánja a háborút. Hogy Magyarország, vagyis mi mindannyian újra belekeveredjünk, belesodródjunk egy fegyveres konfliktusba
ĀA német nép érzelgősségmentesen búcsúzik a civilizációtól, s bízik egy új kultúra születésében; az orosz alázattal óvja a sajátját, s új világrendet épít. Bármi áron. Vajon újra egymásnak esnek?
ĀA Magyar Hírlap szalagcíme így számolt be az 1990-es március 25-i választások eredményéről. Első: MDF, a második: SZDSZ, a harmadik: FKGP
ĀClemenceau francia miniszterelnök ellen egy honfitársa 1919. február 19-én merényletet kísérelt meg. Többször is rálőtt, de a hetvennyolc éves „Tigris” lényegében sértetlen maradt
ĀWeöres Sándortól hallottam az állandó háborúk koráról, ő talán Hamvas Bélától, s hogy Hamvas kitől, nem tudom
ĀVégignéztem a riportot Medvegyevvel, Putyin orosz elnök szellemi alteregójával, egykori orosz elnökkel, miniszterelnökkel