Emlékünnep reggelén
ĀMegannyiszor szembesülünk azzal, hogy történelmünkről, sorsunkról, népünk ezeréves hányattatásairól, veszteségeiről, tragédiáiról és sikereiről bizony keveset tudunk
ĀMegannyiszor szembesülünk azzal, hogy történelmünkről, sorsunkról, népünk ezeréves hányattatásairól, veszteségeiről, tragédiáiról és sikereiről bizony keveset tudunk
ĀGyökeres változásért, változtatásért kiált a mai politikai élet is a világ számos helyén, még ha ez az óhaj ez idő tájt cseppet sem tűnik könnyen megvalósíthatónak
ĀA rendszerváltásnak nevezett valami után jó harminc esztendővel szomorúan állapíthatjuk meg, hogy csöbörből vödörbe, azaz egy hazug világból egy másik hazug világba sodródtunk bele
ĀMivé lettünk? Hol van az isteni arcunk? Milyen időket élünk, hogy szinte csak a sátáni cselekedetek uralják a világot? Ki az, aki magyarázatot – hiteles magyarázatot – ad hétköznapjaink borzalmas, embertelen tetteire?
ĀElhagyva a messzi tájakat, a fegyveres harcok színterét, hazugságokra itthon is bőven mondhatunk példát, s valahogy a hazugságoknak, pontosabban a hazugok utolérésének nálunk sincs valódi következménye
ĀKötelességemnek érzem, hogy elindítsak egy olyan kezdeményezést, melyben követelem, hogy Molnár Csaba álljon elő, s nevezze meg, névvel címmel, kiknek a zsebében landolnak azok az uniós pénzek
ĀKorunk filozófiája sokat foglalkozik a szabad akarat fogalmával, miként a vallásfilozófia is fontos kérdésnek gondolja, hogy választ adjon a fogalom pontos jelentésére
ĀSehol a világon nem lehet fontos közintézmények kapuját indokolatlanul átlépni. Fel nem fogható, hogy mi a bajuk a budai vár építkezési területeit védő kordonokkal
ĀMagyarországon egyelőre bizonyíthatóan nincs akkora „rajongótábora” ezen elméletnek, mint a művelt Nyugaton, ám azért nap mint nap értesülünk néhány rémtörténetről
ĀAnatole France mondása: „Az élet álmát legigazabban a könyvek között lehet álmodni.” S ezt a gondolatot is hadd toldjam meg annyival, hogy a versek talán még inkább hajlamosak kihozni az emberből az álmodozást
ĀIsmerős nekünk ez a magatartás, ez az erődemonstráció. S tudjuk, átéltünk már ilyet. Ám változnak az idők! Lassan, szerintem, de valószínű mindennek rendelt ideje van
ĀA rendszerváltásnak elnevezett fordulat kerek évfordulójára emlékezve a kérdés egyre csak ott motoszkált az agyamban, tényleg szabadok lennénk?
ĀAz egyre reménytelenebbé váló orosz–ukrán háború zajában alig-alig hallatszanak a békességre vágyók hangjai
ĀUniós küldöttségek járják az országot, hogy jogállamiságunkat, törvényeinket kifogásolják, hogy bizonyítékok nélkül vádaskodjanak, egyszóval hazudozzanak és gyalázkodjanak
ĀA prímet maga Gyurcsány Ferenc vitte, ő ugyanis a DK ünnepi rendezvényén egyebek közt azt találta mondani, hogy: „Ma bajban van az, aki szabadságért küzd, mert a kormány a szabad magyar gondolat és élet elfojtója”
ĀCáfolhatatlan, hogy divat lett az emberhez méltatlan viselkedés, s cseppet sem csak a kocsmákban. A közéletben is
ĀErre a kérdésre sokan feleltek már igennel is, nemmel is, hiteles, bizonyítékot nyújtó választ adni viszont még talán senkinek sem sikerült
ĀA világ botránycsinálói nem bírják botrány nélkül, mindig új balhé után kell tehát nézni, hadd legyen minél zavarosabb a világ helyzete, hiszen a zavarosban jól lehet halászni
ĀLáthatóan, érzékelhetően és sajnos bizonyíthatóan rossz útra tévedtünk, legalább is a világ jelentős részét illetően. Eltűnőben van a rend a világból
ĀMa már ott tartunk, hogy kénytelenek vagyunk naponta tapasztalni, miképpen fenekednek ellenünk a normális létet fenyegető erők
ĀMi, magyarok (a lengyelek is) már régen a jog asztala alatt vagyunk, pontosabban alá vagyunk küldve, s onnan próbálunk kikiabálni
ĀAz okos és tisztességes, a méltó élethez szükséges bátorság bizony eltűnt az életünkből. Vajon nyomába eredhetünk-e még?
ĀSokunkban felmerül a kérdés, lesz-e még módunk, lehetőségünk elzarándokolni Kárpátaljára, hogy közelebb kerülhessünk az ottani kulturális emlékekhez?
ĀManapság úgy látjuk, a magát mindenhatónak gondoló ember szertelensége tényleg nem ismer határokat. Értelmetlen gyilkolásokat eszel ki, műtőasztalon hagyná meghalni az élő, de nemkívánatos csecsemőket
ĀKár, hogy akiknek kellene, nem vonják le, sőt elhazudják a következtetést, ami mára már valóság: Európa behódolt. Tehát a legjobb úton van ahhoz, hogy felszámolja önmagát
ĀA tények makacsul azt mutatják, hogy szinte nincs perc, amikor a bolygónk lakói valahol ne háborúznának, s nincs az a civil tiltakozás, amely elérné a háborúzó felek vezéreinek ingerküszöbét
ĀMára már oda jutottunk, hogy a demokrácia címén és ürügyén minden megetethető az emberekkel
ĀNem ezekben a napokban, hanem éppen egy évvel ezelőtt írtam le az alábbi sorokat. Azóta sem tudtam szabadulni a történettől, s úgy vélem, azóta sem sok minden változott
ĀNem tudom, Európa gazdag és dölyfös országaiban vajon van-e olyan szabály, amely azt rögzítené, mi az, amit megkövetel a haza?