Hisztériacunami
ĀIrigylem azt az embert, aki nem veszi észre, de hisztériacunamiban élünk. Nem kicsit, nagyon! S ez bizony erősen megvisel bennünket

ĀIrigylem azt az embert, aki nem veszi észre, de hisztériacunamiban élünk. Nem kicsit, nagyon! S ez bizony erősen megvisel bennünket
ĀNem tudom, eleget olvastak-e már az érzékenyítésről. Aligha, mert az ezért felelős emberek még mindig úgy érzékelik, nem vagyunk elég érzékenyek
ĀEltűntek az emberhez méltó szabályok, melyek kialakítása, megkövetelése nélkül közösségi élet nem képzelhető el. Eltünedezőben vannak a közösségek is
ĀA napi hírek változatlanul tele vannak a sok ezer menekültről szóló tájékoztatókkal, s továbbra sincsenek tele azzal, hogy a magasságos unió ugyan mit óhajt kezdeni ezzel a döbbenetes jelenséggel
ĀIgen, Európának hívják kontinensünket, de már valójában nem az, csak nevét őrzi. Lényegét nem
ĀPár évvel, úgy négy-öt évvel ezelőtt Svédországban töltöttem néhány napot, ahol is kezembe került egy újság, amelyben a létező családmodellekről óhajtották tájékoztatni a nagyérdeműt
ĀA példák a bölcs politikusok rendeleteiről, cselekedeteiről vég nélkül sorolhatók. Meg a buta civilek háborgásáról is. S ez utóbbiakat az sem vigasztalja, hogy nem csak a mi hazánkban tapasztalhatók kedélyborzoló történések
ĀMost, amikor az úgynevezett migránsok kötelező betelepítéséről szólnak a viták, én a már betelepültek különös társaságáról szeretnék írni
ĀA szeretetnek, a békés egymás mellett élésnek a szándéka, valamint a megnyilvánulása sosem lehet felesleges. És megkönnyíti, meg szebbé teheti az életet. Még ebben az elfajult, elrondított világban is
ĀMeglehet – sőt valószínű biztos is –, hogy sokan gyerekes, naiv ötletnek tartanák, ha kérdésözönt zúdítanánk az Európai Unió illetékes embereihez, ráadásul több témában, ajánlott levélben és válaszra várva. Ezerszám
ĀMegannyiszor szembesülünk azzal, hogy történelmünkről, sorsunkról, népünk ezeréves hányattatásairól, veszteségeiről, tragédiáiról és sikereiről bizony keveset tudunk
ĀGyökeres változásért, változtatásért kiált a mai politikai élet is a világ számos helyén, még ha ez az óhaj ez idő tájt cseppet sem tűnik könnyen megvalósíthatónak
ĀA rendszerváltásnak nevezett valami után jó harminc esztendővel szomorúan állapíthatjuk meg, hogy csöbörből vödörbe, azaz egy hazug világból egy másik hazug világba sodródtunk bele
ĀMivé lettünk? Hol van az isteni arcunk? Milyen időket élünk, hogy szinte csak a sátáni cselekedetek uralják a világot? Ki az, aki magyarázatot – hiteles magyarázatot – ad hétköznapjaink borzalmas, embertelen tetteire?
ĀElhagyva a messzi tájakat, a fegyveres harcok színterét, hazugságokra itthon is bőven mondhatunk példát, s valahogy a hazugságoknak, pontosabban a hazugok utolérésének nálunk sincs valódi következménye
ĀKötelességemnek érzem, hogy elindítsak egy olyan kezdeményezést, melyben követelem, hogy Molnár Csaba álljon elő, s nevezze meg, névvel címmel, kiknek a zsebében landolnak azok az uniós pénzek
ĀKorunk filozófiája sokat foglalkozik a szabad akarat fogalmával, miként a vallásfilozófia is fontos kérdésnek gondolja, hogy választ adjon a fogalom pontos jelentésére
ĀSehol a világon nem lehet fontos közintézmények kapuját indokolatlanul átlépni. Fel nem fogható, hogy mi a bajuk a budai vár építkezési területeit védő kordonokkal
ĀMagyarországon egyelőre bizonyíthatóan nincs akkora „rajongótábora” ezen elméletnek, mint a művelt Nyugaton, ám azért nap mint nap értesülünk néhány rémtörténetről
ĀAnatole France mondása: „Az élet álmát legigazabban a könyvek között lehet álmodni.” S ezt a gondolatot is hadd toldjam meg annyival, hogy a versek talán még inkább hajlamosak kihozni az emberből az álmodozást
ĀIsmerős nekünk ez a magatartás, ez az erődemonstráció. S tudjuk, átéltünk már ilyet. Ám változnak az idők! Lassan, szerintem, de valószínű mindennek rendelt ideje van
ĀA rendszerváltásnak elnevezett fordulat kerek évfordulójára emlékezve a kérdés egyre csak ott motoszkált az agyamban, tényleg szabadok lennénk?
ĀAz egyre reménytelenebbé váló orosz–ukrán háború zajában alig-alig hallatszanak a békességre vágyók hangjai
ĀUniós küldöttségek járják az országot, hogy jogállamiságunkat, törvényeinket kifogásolják, hogy bizonyítékok nélkül vádaskodjanak, egyszóval hazudozzanak és gyalázkodjanak
ĀA prímet maga Gyurcsány Ferenc vitte, ő ugyanis a DK ünnepi rendezvényén egyebek közt azt találta mondani, hogy: „Ma bajban van az, aki szabadságért küzd, mert a kormány a szabad magyar gondolat és élet elfojtója”
ĀCáfolhatatlan, hogy divat lett az emberhez méltatlan viselkedés, s cseppet sem csak a kocsmákban. A közéletben is
ĀErre a kérdésre sokan feleltek már igennel is, nemmel is, hiteles, bizonyítékot nyújtó választ adni viszont még talán senkinek sem sikerült
ĀA világ botránycsinálói nem bírják botrány nélkül, mindig új balhé után kell tehát nézni, hadd legyen minél zavarosabb a világ helyzete, hiszen a zavarosban jól lehet halászni
ĀLáthatóan, érzékelhetően és sajnos bizonyíthatóan rossz útra tévedtünk, legalább is a világ jelentős részét illetően. Eltűnőben van a rend a világból
