A gonosz markában
ĀMondták, hogy nagyobb anyagi veszteség nélkül megússza Európa a különös háborút – nem úszta meg. Hatalmas a vesztesége

ĀMondták, hogy nagyobb anyagi veszteség nélkül megússza Európa a különös háborút – nem úszta meg. Hatalmas a vesztesége
ĀA fenyegető hangnem, a parancsolgató stílus, amely újra és újra előbukkan honi és/vagy uniós és világpolitikai szereplők jóvoltából, feltűnően belopódzott mindennapjainkba
ĀA művelt nyugatnak arra is volt és van is energiája, hogy olyan segítőket találjon velejéig erkölcstelen és térfoglaló eszméinek terjesztésére és igazságosnak történő beállítására, mint a mi köztársasági elnöknek is jelölt „hazatalálónk”
ĀMivel nem jött be az az elképzelés, hogy majd mindenki „vastapsolni” fog, ha a magasságos Európai Unió életbe léptet valami ostoba és sokaknak ártó, egyeseknek viszont nagyon is hasznára váló elképzelést, akkor azt ne lehessen megvétózni
ĀNagyon is hiányoznak manapság az optimizmust (reális optimizmust) közvetítő hírek az ifjúnak éppen nem mondható korosztály életéből
ĀAztán itt van a legfontosabb kérdés! Ezek a fránya magyarok azt sem szeretnék, ha háborúba rángatnák őket. Pedig naponta tapasztalják az erre irányuló szándékokat
ĀEmlékszik-e valaki egyetlen olyan parlamenti ülésre is Magyarországon, amelyen valamelyik ellenzéki képviselő ne kezdett volna üvöltözésbe egy-egy napirendi pont tárgyalása során?
ĀA hanyatló, halódó és erkölcsileg a semmibe hulló Róma juthat eszünkbe, ha a jelenkor magukat modernnek és az igazság egyedüli letéteményeseinek gondoló európai és a példaképükül szolgáló egyesült államokbeli vezető réteg életmódját nézzük
ĀAmióta világ a világ, egy szuverén ország azt enged be magához, akit akar, akit törvényei megengednek. Amióta világ a világ, egy szuverén ország maga dönt arról, hogy kinek ad állampolgárságot
ĀNehezen tudok elképzelni olyan légi utast, aki nem száll fel, vagy éppen azért száll fel egy gépre, mert annak oldalán a szivárványos zászló díszeleg
ĀCsak a vak nem látja, hogy fortélyos elnyomásban élünk. Új, embertelen, természetidegen elképzelések, ideológiák születtek
ĀMiképp a folyóknak, a mindennapoknak is megvan a maguk hordaléka. Valamikor régen, több mint fél évszázaddal ezelőtt Déry Tibornak jelent meg könyve A napok hordaléka címmel
ĀValamikor, hajdanán nagy sikerrel játszottak ilyen címmel egy kitűnő filmet a mozik. A történet alapjául Katherine Anne Porter regénye szolgált, amely egy német óceánjárón játszódott – s világhírű színészek főszereplésével készült el
ĀNem lennék meglepve, ha legközelebb arról érkeznének hírek a művelt Nyugat örökös hőbörgőitől, hogy követelik a kutyák szőrének nyírására vonatkozó jogszabály bevezetését
ĀA világban megbomlott a rend, és ez ragadós. Visszaállítani csak társadalmi összefogással lehetne, de láthatóan erre nemigen van hajlandóság, tehát tenni kellene valamit
ĀFőképp a jelent nehéz értelmezni, ami persze a múltból táplálkozik, és onnan jön elő
ĀTagadhatatlan, hogy a világ rálépett egy járhatatlan útra. Nem gondolnám, hogy sorolnom kellene a jeleket. Itt vannak velünk. Háborúságok, éhínségek…
ĀJól gondoltuk. Mindahányan. Mármint azt, hogy a jobboldal esetleges győzelme után azonnal összeáll a siratókórus. Az éhes proletárok csapata. Mármint a hatalomra éhes proletároké. Össze is állt
ĀHogy miképpen kell és lehet a világot terror alatt tartani, arról, gondolom, a történészek, politológusok sokat tudnának mesélni. Meg persze az „egyszerű” állampolgárok is
ĀNyelvészeti meghatározás szerint a folyamatos múlt olyan cselekvéseket ír le, amelyek a jelen pillanat előtt történtek, amelyek a múltban kezdődtek és még most is tartanak
ĀAz emberiség történetében mindig voltak bölcsek, olyan okos emberek, akik előre látták a jövőt, akik megjósolták, mi várhat ránk, emberekre az előttünk álló esztendőkben
ĀSzerintem végtelen sok nap, mert az élet hitem szerint örök, ha nem is a földi létben, hanem más szférában
ĀBejárta az orosz–ukrán háborútól szenvedő országokat (a benne résztvevőket éppúgy, mint a harcok határain lévő államokat is) a hír, hogy van megoldás a bajokra
ĀHogy a történetírók miképp fogják dokumentálni és majdan magyarázni a jelen időszak történéseit, az a jövő titka
ĀFolyik tehát a fél- vagy teljesen bolondok dáridója, ami persze nem ezekben a napokban kezdődött. Orosz művészeket presszionálnak, hogy foglaljanak állást saját hazájuk ellen pusztán azért, mert akár csak egyszer is kezet fogtak Vlagyimir Putyinnal
ĀA nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely. Nem is akarjuk, hogy legyen. Adja meg a Teremtő, hogy itt boldoguljunk
ĀA világ dolgain nem könnyű eligazodni. Jó ideig úgy voltunk vele – én legalábbis azt tapasztaltam –, hogy mély tisztelet övezte, ha valaki külföldi egyetemen végzett
