Ételszentelés
ĀGyerekkori emlék a falunkban: húsvét vasárnap reggel van, anyánk a legszebb kosarában sonkát, kalácsot, tojást, bort, bárányt készít, s visszük a templomba – szentelésre
ĀGyerekkori emlék a falunkban: húsvét vasárnap reggel van, anyánk a legszebb kosarában sonkát, kalácsot, tojást, bort, bárányt készít, s visszük a templomba – szentelésre
ĀA reklámnak a termék lényegét kell megfogalmaznia rövid, tömör üzenetben – olvasom egy marketingről szóló értekezésben
ĀEgy statisztika szerint az emberiség történelmét tanulmányozva azt látjuk, hogy a Kr. előtti 1496 és a Kr. utáni 1861 között eltelt idő alatt – ami 3357 évet tesz ki –, mindössze 227 békeév volt. S akkor még nem számoltunk a 20. és a 21. század háborúival
ĀA Tétényi úti Szent Imre Kórház előtt mentőautó várakozik. A sofőr a volánnál ül, társa az autó mellett ácsingózik, majd félig komolyan, félig tréfásan megkérdezi: „Te, nem tudod, április negyedike most ünnep?”
ĀOlvasom a hírekben, hogy megjelent a hazai ellenzék új kampánydala, amely A hatalom a népé címet kapta
Ā„Ami a kispad körül történik, ami és ahogy elhangzik, a szavak, a stílus az edző viselkedésének, reakcióinak a folyománya”
ĀKözépiskolás latin füzetem elülső oldalainak egyikére ezt a mondást véstem: „Quod licet Jovi, non licet bovi.” Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek
ĀA napi hírek lehangolóak. Egyre nő ugyanis azoknak a földlakóknak a száma világszerte, és sajnos kicsiny hazánkban is, akik szeretik elveszteni a józan eszüket, és olyan ostobaságokat állítanak, amelyek méltatlanok az elméhez
ĀA napokban Gödöllőn jártam és eszembe jutott az az este Batizi Sándor vívómester otthonában, akinek a vendége Kányádi Sándor költő volt
Ā„Egyetlen sportoló akadt, aki nem törődött azzal, mi lesz, ha elmondja a mikrofonba a véleményét: a vízilabdás Kárpáti...”
ĀSzűk egy év múlva ünnepeljük Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóját
ĀMóra Ferenc egyik írásában visszatekintett azokra az évekre, amikor a Szegedi Naplónál kezdő újságíró volt, és Mikszáth Kálmán íróasztalát kapta örökül
ĀBernáth Aurél, a magyar piktúra nagy mestere így kezdte naplójában: „Elmesélem egy festő lélekstátusát, ami az élete kormányzásában az első helyen áll”
ĀA mesében az állt, hogy karácsonyra készülőben angyalok repdesnek a házak körül, megtudakolandó: milyen álmokat ringatnak a gyerekek
Ā„Minden jó dokumentumfilm feltétele az előkészítés, hogy hosszú időt töltsünk együtt szereplőinkkel, hogy megismerjük életüket...”
ĀOlaf Scholz, az új német kancellár esküjének szövegéből kihagyta az „Isten nevében” szófordulatot, arra hivatkozva, hogy ő nem vallásos. Ajánlom az alábbiakat a messzi 15. századból a kancellár úr figyelmébe
ĀAz egyesült államokbeli Wayne Állami Egyetem kutatói szerint másfél millió különféle mosoly létezik
ĀÁrverésre bocsátja háromszázezer forintos kikiáltás árral a Központi Antikvárium decemberi aukcióján Madách Imre Az ember tragédiája című művének első kiadását, amely a magyar drámairodalom talán legjelentősebb darabja
ĀAz ötvenes-hatvanas évek segédhóhérainak egyikét, K. S.-t egy Kecskemét közeli faluban találtuk meg
ĀAmiről írok, erdélyi emlék. Arról árulkodik, hogy néha a lovak is tudnak meglepetést okozni. A meglepetés ugyanis rejtőzködő. Ám ahogy Szabó Lőrinc versében áll: „Van tömör-édes, mint a méz, / van lángvető csipkebokor.”
ĀA nyolcvanhárom éves asszony botjára támaszkodva haladt a tárlat hatalmas fényképei előtt, amikor hirtelen elállt a lélegzete: tizennyolc éves önmagát fedezte fel az egyik felvételen
ĀA fényképek mesélnek. Ami felpezsdíti a vért, az egy 1911-ben készült fénykép: Thomas Alva Edison látható rajta a Savoy vendéglő előtt, kalapban, egy nyitott autóban