Ravenna, Brüsszel
ĀAlig másfél évtizede, hogy akkori munkahelyem, a Duna Televízió egy hétre kiküldött – valaha úgy mondták: fejtágítóra – Brüsszelbe
ĀAlig másfél évtizede, hogy akkori munkahelyem, a Duna Televízió egy hétre kiküldött – valaha úgy mondták: fejtágítóra – Brüsszelbe
ĀA most kezdődött új esztendőben a tízévente esedékes népszámlására is sor kerül
ĀIdegesítő kettősség uralja a magyar közgondolkodást. Mintha mindig mindennek lenne egy kizárólagos A és egy B változata
ĀAdy háborús éjjelt emleget Az Úr érkezése kapcsán. Akkor érkezik, „nem szép, tüzes nappalon”
ĀVan Jean-Paul Sartre-nak egy – ma már jószerével elfelejtett – egyfelvonásosa, A tisztességtudó utcalány a címe.
ĀA közhellyé laposított mondás, miszerint a történelem ismétli önmagát, javításra szorul: a történelem időnként nagyon szeretné megismételni önmagát – de sohasem tudja
ĀNéhai jó Szent Miklós püspök nem tudhatta, mennyiféle alakváltozaton kell majd keresztülmennie szegény jó Mikulásnak
ĀEz év elején éppen 750 éve volt, hogy a Duna egyik szigetén, a Boldogasszony anyánkról elnevezett zárdában visszaadta lelkét teremtőjének egy mindössze 28 éves fiatal lány, a magyarság történelmének egyik legmegragadóbb és legmegrendítőbb nőalakja
ĀA felejtés lehet életkori sajátosság és lehet mesterségesen előidézett törekvések akciójának végterméke
ĀHolland lányok kollektív akciójáról elég ritkán hall az ember, ha meg az még magyar vonatkozású is, pláne
ĀA csók alapjában véve intim dolog, de – még ha most nem is érzéki, nem holmi hormonműködés által generált csókokra, csókolózásra gondolunk – legalábbis meghitt, bizalmas cselekedet
ĀEgyre többet hallom: a koronavírus-járvány tönkretette az idei százéves Trianon-megemlékezéseket is, ez már helyrehozhatatlan, hiszen ilyen évforduló köztudottan csak egyszer van, nincs mit tenni, jaj, jaj
ĀA külváros, ahol cseperedtem, Szegeden van, de az időtlen, örök egy Angyalföldről alighanem már mindenki hallott
ĀTelnek a napok, emlékezések ’56-ra, természetesen, mégis: nem tudok szabadulni a mind kínzóbb hiányérzettől. Vagy ha úgy tetszik, néhány eretnek gondolattól. Uramisten, mennyi mindent nem tudunk még mindig azokról a csodás-dicsőséges napokról
ĀÉrdemes sokszor gondolni erre az immár mindörökké ifjú Zang Gi Hongra. Elképzelem, milyen lehetett, hogy festhetett itt, Budapesten honfitársai és a mieink körében, mennyire, hogyan tudhatott magyarul, miket mondhatott társainak
ĀHa máshonnan nem, hát háborús filmekből jól tudhatjuk: a hidaknak mint stratégiai pontoknak igen-igen nagy, olykor sorsdöntő jelentőségük van
ĀAzon a hat évtizeddel ezelőtti őszön az Amerikai Egyesült Államokban a korábbi elnök, Eisenhower alelnökével, bizonyos Richard Nixonnal szemben elnökké választottak egy 42 éves, ír származású, kimondottan jóvágású, Elvis Presley-frizurás férfiút
ĀNem volt túlságosan hideg 2016 novemberében a Vörös téren. A híres–hírhedt épület, a mávzoléj előtt tömegnek a világon semmi nyoma
ĀVan egy réges-régi zeneszám, még a hatvanas évekből. Egyféle nagy-nagy, a világot átfogó óriási csendről szól, szokatlanul mélyen és líraian, éppen ezért igen-igen emlékezetesen
ĀAz oroszok nagyszerű, emlékezetes, tízrészes filmsorozatot készítettek Bulgakov ma már klasszikus nagyregényéből, a világhírű A Mester és Margaritából
ĀTöbb Balaton, kevesebb Adria – az új program jegyében majdhogynem körbeutaztam a Balatont vonattal, kocsival. Fölöttébb tanulságos túra volt. Helyzetjelentésre méltó
Ā…csaknem fél évszázadon át legföljebb csak beavatottak és jól tájékozott, magányos, kóbor partizánok tudhatták, ismerhették magát a kifejezést is: „második bécsi döntés”
ĀPusztaszer, az idei augusztus 20. erősen fékezett habzással. A Covid éve 2020, hogy a Fennvaló rogyassza rá az eget erre a vírusos világra – se Szent Jobb-körmenet, se Kurultáj, se Magyarok Országos Gyűlése
ĀÁlldogálunk az obeliszk előtt, visszanézek Branyiszkó felé. Lám, csatákat is lehet lopni. Győzelmet, dicsőséget, önfeláldozó hazaszeretetet
ĀMeghalt a vidéki nagyváros egykori tanácselnöke. A dolog nem érdemelne nyilvánosságot, ha nem tudnánk, hogy a Kádár-korabeli városi tanácselnökök közül a rendszerváltás táján egy-kettő – kevés – viselt dolgaival az akkori nyilvánosság elé került
ĀMert a történelem mindig kiszemel embereket. Lám, nyugati embereket is. Lehet őket internálni, megpróbálni félreállítani, így-amúgy – még fizikailag is, hát hogyne – kinyírni, de lám: megszületnek. És itt vannak. És pontosan tudják a dolgukat
ĀKisújszállás a Nagykunság szívében fekszik, a 4-es számú főút és a Budapest–Debrecen–Nyíregyháza-vasútvonal mellett, Szolnoktól keletre vagy negyven kilométerre
ĀA temetők is rejtenek véletleneket. Miként a halottak alighanem a legbeszédesebb élők a magyarok országában
ĀNyugati szomszédunk kerek egy évezreden át szűrőként is működött. Amit vágyottnak, irigyeltnek, valamilyen szinten követendő példának (is) tekintettünk, az napnyugatról érkezett