Törököt fog(t)unk
ĀÖsszemosni az áldozatot a gyilkossal, a védőt a támadóval, a hazát oltalmazót az agresszorral nemcsak gusztustalan és ízléstelen, de vérlázító módon hazug és hazaáruló cselekedet
ĀÖsszemosni az áldozatot a gyilkossal, a védőt a támadóval, a hazát oltalmazót az agresszorral nemcsak gusztustalan és ízléstelen, de vérlázító módon hazug és hazaáruló cselekedet
ĀAz elmúlt hónapokban annyi, de annyi szó esett egészségügyről, orvosokról
ĀOlvasom, hogy Amerikában, egészen pontosan Richmond városában ledöntötték és egy parkban tóba dobták Kolumbusz szobrát az Egyesült Államokat mindinkább fenekestül felforgató Black Lives Matter nevű szervezet fajgyűlölő aktivistái
ĀArra mondják, hogy megjárta száz tű hosszát, aki hosszú utat tett meg, nagy területet járt be – de arra is, aki útjáról dolgavégezetlenül tért meg
ĀAmikor 2006 februárjának végén Moszkvában 81 éves korában elhunyt Mihail Kupcsenko, semmitmondó neve ellenére nem akárki szenderült jobblétre
ĀAzt mondják, Szegeden azóta sem volt akkora temetés: 1980. május 20-át írtunk – kereken negyven esztendeje ennek
ĀA régi – egyesek szerint 15. századi és székely – naptár szerint május hónapjának egykori magyar elnevezése: Ígéret hava
ĀKaranténiában lassan jár az óra, mint egykoron Muszkaföldön a posta. De az csak Muszkaföld volt – most Karanténia, tetszik vagy sem, az egész világot jelenti
ĀHarminc évvel ezelőtt, amikor már túl voltunk a szabad választásokon, délvidéki barátaim váratlanul és észrevehető célzatossággal kivittek Zentán a jól ismert Tisza-partra
ĀNemrégiben volt nyolcvan éve, hogy elhunyt a világnagyhatalomnak számító orosz irodalom egyik legnagyobbika, az az író, akivel talán a legjobban lehet várni a moszkvai találkozást: Mihail Afanaszjevics Bulgakov
ĀAz oroszok most már pontosan olyanok, mint amit réges-régen az első világháborút megjárt őseink meséltek, írtak róluk
ĀA március a magyar tudatban fokozottan kapcsolódik a tavasz felszabadultsága, a kikelet, az újrakezdés, az újjászületés fenségéhez. A szabadsághoz
ĀValamelyik este karanténmagányomban hosszú évek után megnéztem a méltán Nobel-díjas Márquez remekének, a Szerelem a kolera idején című nagy művének filmváltozatát, órákig nem tudtam elaludni utána
ĀA Magyar Patrióták Közösségének tagjai templomokat újítanak fel és mentenek a Bánságban
ĀKovács Emőke Balatoni impressziók című könyvében a tó 19. és 20. századi történetének ismeretlen részleteit tárja fel könnyed, közérthető és érdekes formában
ĀUnió ide, fene nagy barátság oda: a változatlanul erősödő és a Milosevics óta szívósan jelen lévő, erőteljesen duzzadó nagyszerb öntudat még a sajátjaira sincs tekintettel
ĀA NAT a nemzeti gondolat közkinccsé tételének igényét végre felvállalta és megfogalmazta
ĀOlvasom a hírt – azt hittem eddig, elég edzett vagyok, most mégis alig hiszek a szememnek: újjáalakult a munkásőrség
ĀÉppen ez a baj. Mindkettejükkel meg a többi hasonlóval is. A kirekesztés, ne áltassuk magunkat, változatlanul, egyhuzamban folyik. Mármint a mi kirekesztésünk
ĀAmit a testület tagjai kaptak, az még az úri osztály elleni brutalitásnál is kegyetlenebb volt
ĀTizenegy esztendeje jártam itt: feledhetetlen órák Erdély több mint varázslatos legnagyobb borászával, áldott emlékű Csávossy Gyurka bátyánkkal meg Erdei Kata kiadó asszonnyal és a többiekkel ott lenn a pincében
ĀA néhány hete elkezdődött esztendő egy százéves évforduló jegyében indult, és alighanem így is fog végződni
ĀSajátos vonású német–magyar kulturális fellegvár – így jellemezte kilencvenöt évesen távozott idős barátom, a Szabad Európa Rádió egykori közismert Ambrus Mártonja, boldog emlékezetű Skultéty Csaba Késmárkot
ĀNem tudjuk, hogy kolozsvári barátomék tömbházában a román szomszéd lejött, és megkérte őket, ha Kolozsvárt elfoglalják a magyarok, álljanak ki mellette, mert ő nem sovén
ĀHa nincs Margaret Thatcher, Anglia ma alighanem Németországhoz hasonlítana, ahol a nemzeti önbecsülés fölött a politikai korrektség terpeszkedik
ĀKézdivásárhely után Magyarországon is szobrot kap a Székely Hadosztály legendás parancsnoka