Kultúra
A legendák szentje
Ma van Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú napja
Ennek a korai szentnek az életét nagyrészt legendák övezik, és egyesek még a létezését is megkérdőjelezték, mert olyan kevés ismeretünk van róla. Alexandriai Szent Katalin életéről valójában semmi biztosat nem tudunk. 1969-ben törölték is a nevét az általános római naptárból (bár az egyház hivatalos Szentek listáján továbbra is szerepelt), megemlékezését azonban 2002-ben újra bevezették, tiszteletben tartva azt a kiváltságos helyet, amelyet a keleti katolikus és ortodox egyházakban elfoglal.
A róla szóló írások szerint Katalin előkelő – egyesek tudni vélik, hogy egyenesen királyi – egyiptomi családban született Alexandriában. Műveltségével kitűnt kortársai közül. Tanulmányai során ismerte meg Jézus életét. A legendák alapján akkor tért keresztény hitre, amikor egy látomásában Szűz Mária jelent meg neki, karján a kisdeddel. Miután áttért a kereszténységre, Krisztus buzgó tanúja lett, és sokakat segített a keresztény hitre téríteni.
A Katalin életét titokzatosan övező, régóta fennálló hagyomány úgy tartja, hogy amikor Maxentius császár (teljes nevén Marcus Aurelius Valerius Maxentius, 305–312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Ekkor Katalin a császár elé lépett, és keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során felismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. Egyúttal elmarasztalta az uralkodót zsarnokságáért, bírálta a keresztényüldözés miatt.
A császár nem tudott válaszolni Katalin érveire. Ellenben továbbra is kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálványisteneknek. Katalin ezt megtagadta, és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, elvárva tőlük, hogy térítsék vissza a rómaiak hitére. Ám a bölcs férfiak hiába próbálkoztak: Katalin olyan bölcsességgel védelmezte hitét, hogy érvei meggyőzték őket, s a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. Végül mind az ötvenen keresztényekké lettek, ami miatt a császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor a bölcseket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet.
Katalinnak a császár megkegyelmezett volna, mert megtetszett neki. Még házasságot is kínált a lánynak, ha megtagadja Krisztust. Pontosabban a császár fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, s ezzel burkoltan a házasságot, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította az uralkodót, aki erre letépette Katalinról ékes ruháját és megkorbácsoltatta, azután börtönbe vettette. Katalin azonban az ott töltött tizenkét napot térítésre használta fel: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett. Más források szerint maga Maxentius felesége is megtért.
Ekkor a császár halállal fenyegette meg Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott „a keresztények hatalmas Istenének”, s a császárné kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amit Isten ellen folytat. Ekkor már maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és a kétszáz katonával együtt lefejeztette, és kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le. Ezért ábrázolják könyvön kívül kerékkel és karddal.
A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen, és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, és főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Ami ezután történt, az a legenda szerint nyilvánvalóvá tette, hogy Katalin kiragadtatott e földi világból: amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el, több mint húsznapi járásra. Később emlékére kolostort és templomot építtettek, sírja fölött ma a Szent Katalin kolostor áll.
A 6–7. században görögül írt Katalin-passiót valószínűleg a képtisztelet vitái és a képrombolás elől nyugatra menekülő szerzetesek vitték magukkal Rómába, ahol a 14. században kiegészítették gyermekkorának történetével. Eszerint Katalin a ciprusi király leánya, akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya az ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
Alexandriai Szent Katalin a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenítették. Mivel pedig a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Miután a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolták.
Egész élete, különösen szenvedéstörténete annyira legendás, hogy belőle a történeti magot kihámozni már lehetetlen. Tisztelete azonban igen elterjedt a nyugati és keleti egyházban egyaránt.
