Kultúra
Öreg templom és mártír plébánosa
Hol sírjaink domborulnak – a magyar Erdély temetői és jeles halottai
Gelencére el kell menni, már csak azért is, hogy érezzük milyen az, amikor elfogy az ember alól az út, és odább már csak a Déli-Kárpátok fenyvesei, majd sziklás meredélyei vannak. (A hegyek között lévő Kommandó, a favágók által alapított és lakott település az utolsó, ahol a hajdani ország területén még magyar embert találni, de valahogy nekem Gelence is olyan.)
Aztán Gelencére azért is el kell menni, mert újabbik templomának a falánál van eltemetve Fekete János, a falu mártír papja, akit szó szerint halálra vertek és éheztettek 1950 és 1952 között a börtönökben. 2007-től egész alakos szobra is áll a templom kertjében, de a rendszerváltozásig nem lehetett beszélni róla. Aztán meg térjünk csak be a régi, Felszegen lévő híres templomocskába, amely román alapokból indult, 13,5 méter hosszú és 8,5 méter széles, most kazettás mennyezetű hajóval és félköríves, boltozott szentéllyel, északi és nyugati falán pedig talán a Kárpát-medence legjelentősebb freskóciklusaival. Nincs mese, el kell egyszer menni Gelencére is.
A Gelence-patak mellett elnyúló, Alszegből, Felszegből, Szaladárból és Ladiából álló Gelencére, amiről egy 1499-es oklevélben hallani először, amikor is írásba foglalják a Szent Imre-templomban a Szűz Máriának szentelt oltár kegyúri jogait. Egy 1567-es, már az Erdélyi Fejedelemség alatt készült összeírás 61 kaput említ itt, ami az akkori viszonyok között egészen méretes települést jelent. Az 1602-es, a hírhedt Giorgio Basta által készíttetett összeírás már 77 családot talál itt, akik az állattartás mellett leginkább az erdei munkákkal keresik a kenyerüket.
Aztán jó helyen van ez a Gelence, elkerülik a fontosabb városokba vezető utak, így elkerülték a rabló- és büntetőhadjáratok is. De azért biztos, ami biztos, a már emlegetett felszegi, zömök egyházát lőréses kőfallal kerítik a török időkben, a kapu felett pedig tornyot is építenek. Aztán a falu melletti Kis-Vártetőn, azt mondják, vár is állott a falu népének oltalmául. Ha félreverték a harangot, volt, aki ide futott, az öregek és betegek pedig inkább a templomba. 1910-ben az utolsó magyar népszámlálás 3663 embert talál itt, közöttük mindössze 215-en nem vallották magukat magyarnak. Ekkor élte virágkorát a zabolai Mikesek fűrészüzeme is Gelencén. A grófok a fenyőrönkök szállítására a csúszdák mellett még egy 20 kilométeres kötélpályát is építettek.
A Szent Imre-templom és a falu pedig mindvégig katolikus maradt. A román stílusú istenházát még 1245-körül építették fel, majd az 1400-as évek végén és az 1500-as évek elején építették át leginkább a szentélyét gótikusra. Ami ekkor kaphatta meg máig is látható, csúcsíves, rozettás ablakait, boltozatát a falba épített, néhol emberfejes gyámkövekkel együtt. De az igazi kuriózumot az 1330 körül festett freskóciklusai jelentik, köztük pedig az északi falon megörökített passiójelenetek, amelyeken a sepsikilyéni templomhoz (lásd a Magyar Hírlap április 14-i cikkét) hasonlóan rovásírásos jeleket találunk.
Az igazi szépség ezek felett a Szent László ismert legendájának az ábrázolása a fogadalomtételtől egészen a kun vitéz legyőzéséig. A déli falszakaszon az utolsó ítélet mellett Alexandriai Szent Katalin életéből látunk jeleneteket, a nyugati falra pedig Szent Jakab legendájának képsorozatát festette fel az ismeretlen, de munkája alapján jeles alkotó. Ugyancsak figyelemre méltó barokk főoltára Szent István és Szent László fából faragott szobraival és köztük a festett Napba öltözött asszonnyal, Szűz Máriával.
Nagyon jó állapotban megmaradt az 1766-ban az északi és a nyugati oldalra felrakott, barokkosan megfestett szentek alakjait felsorakoztató fakarzat. Közülük az északit idővel a padló szintjére helyezték, éppen az általa eltakart freskók miatt. Ugyancsak gyönyörű a templomhajó 1628-ból származó, tehát Bethlen Gábor uralkodása alatt, Erdély aranykorában készült kazettás mennyezete. Ahol 12 sorban 103 darab 85 x 77 centiméteres, rozettákkal, növényi ornamentikával gazdagon díszített kazetta helyezkedik el. Köztük megtaláljuk a készítésének körülményeiről szóló latin feliratot, de a székely napot és holdat is.
Ebben a, később a közösség számára szűknek bizonyuló templomban is szolgálta 24 esztendőn át, 1936 és 1950 között Istent és az ő nyáját Fekete János plébános, 1938-tól kézdi-orbai főesperes is. A 15 kilométerre, északra található Bélafalván született 1885-ben, Kézdivásárhelyen érettségizett, majd a gyulafehérvári teológia elvégzése után 1908-ban szentelték pappá. Káplánként működött Petrozsényban, majd Brassóban, majd 1916-ban a Zsil völgyében lévő Vulkán plébánosa lett. (Így biztosan ismerte a szomszéd faluból, Iszkronyból származó, első magyar kommandóst, Maderspach Viktort is.) Vulkánból 1932-ben előbb Sepsikőröspatakra, majd Gelencére helyezték. 1924-ben, még vulkáni plébánosként ott volt az Erdélyi Szépmíves Céh alapítói között, Trianon és 1945 után is meg kellett küzdenie Gelence magyar tannyelvű iskolájáért is.
1949. június 21-én aztán Bukarestbe hívta tárgyalni a hatalom Márton Áron püspököt, akit már út közben elfogtak, később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. Fekete János pedig nem volt hajlandó elfogadni a helyére küldött békepapokat, így aztán 1950 májusában eljöttek érte is. Ez idő tájt hetven papot hurcoltak el a hatalom emberei, közülük heten haltak vértanúhalált. A 65 éves, jó erőben lévő Fekete Jánost addig dolgoztatták, verték és éheztették, míg Ghencea börtönében 96-ról 38 kilóra lefogyva ki nem lehelte 1952. március 25-én a lelkét. Holttestét rokonsága lopta ki a börtönből, és öt nap múlva temették el az 1898 és 1903 között épült, szintén Szent Imrének szentelt templom falánál.
Boldoggá avatási eljárása folyamatban van, sokan fordulnak imáikkal, kéréseikkel most is feléje.
