A helytartói palota a Hajógyári-szigeten

Budapest gazdag római örökségének érdekes darabja a Hajógyári-szigeten lévő helytartói palota. A műemlék nem látható, évtizedek óta visszatemetve áll, lévén feltárásakor a helyszínen gyár üzemelt. A palota romjai az Aquincumi Múzeumhoz tartoznak.

Az intézmény honlapján az áll, hogy a az első palota – összesen öt építési periódus ismert – nem sokkal az után készült, hogy Kr.u. 106-ban Pannonia tartomány kettéosztásával Aquincum Pannonia Inferior helytartói székhelye lett, Hadrianus uralkodása idején. Az utolsó átalakítás pedig a 3. század elején volt. A szigetet az egykori katonavárostól keskeny Duna-ág választotta el el, míg másik oldalon a palota a túlpart, a barbaricum, azaz a barbárok földje felé fordult. Valószínűleg saját kikötője is volt a helytartónak.

A főépület egy központi udvar körül helyezkedik el. A helyiségekben padlófűtés volt. Az északi szárnyban lehetett a helytartó magánfürdője, a déli oldalon a házi szentély. A nyugati oldalon a gazdasági helyiségek és egy, a császárkultusznak emelt szentély állhatott.

Ahogy az Óbuda évszázadai című monográfia beszámol róla, a palotáról évszázadokig nem tudtak, csak egy 1851-es ásatás során sikerült feltárni először a komplexum fürdőjének medencéjét, majd a huszadik század negyvenes és ötvenes éveiben a további termeket, így sikerült felrajzolni az épület egykori alaprajzát. A könyv felhívja rá a figyelmet, hogy a komplexumban helyet kapott egy nyolcszögletű társalgó és egy vízöblítéses latrina is. Szó esett a szentélyekről: a császárkultusz helyszínén találtak egy tógás császárszobrot, de előkerült egy Fortuna Nemesis-figura is.

A szobor bal kezében attribútumként a világmindenséget jelképező globust tartja, másik kezében fáklya van, erre támaszkodik, hívja fel rá a figyelmet Budai Balogh Tibor régész egy, az Ókorportál.hu-n megjelent tanulmányában. „Az istennő bal lábánál kerékre támaszkodó griff látható, mindezek a szimbólumok pedig azt mutatják, hogy a szobor alkotója Nemesist, a római állam rendjének, törvényeinek őrét, a császári ház és ennek megfelelően a politikai rendszer szövetségesét kozmikus királynőként, démoni vonásoktól sem mentes, panteisztikus világűrnőként jelenítette meg” – írja.

A szobák falain festett figurális és növényi motívumok tűntek fel, a nyolcszögletű teremben pedig a helytartó által igen kedvelt tengert idézték meg, a mozaikábrázolásokon delfin, aranyhal, kardhal, vadkacsa és kagyló látható.

A leleteket, a falfestményeket, a mozaikokat, ahogy említettük, az Aquincumi Múzeum állandó kiállítása mutatja be. Az épület 260 körül vált lakatlanná, valószínűsítik, hogy tervszerűen ürítették ki, nem pontosan tudni, hogy miért – valószínűsítik, hogy az árvízveszély volt a háttérben.