Kultúra
Aquincumtól Rómáig
Velünk élő rómaiak. A Pannóniát átszelő utakat a 18. század vége óta kutatják, a 19. században Finály Gábor régész rajzolta meg térképüket itinerariumok alapján
Augustus korában nyolcvan-százezer kilométernyi kiépített út hálózta be a Római Birodalmat. Noha az utakat magánszemélyek, főleg kereskedők is használták, valamint ezeken bonyolódott a postaforgalom, maga az útépítés elsősorban katonai célokat szolgált. Az utazóknak útikönyvek (itinerariumok) és térképek is a rendelkezésükre álltak. Az útikönyvben általában a városok távolságait jelölték.
Pannóniát számtalan út szelte át, ezek egyike Dél-Pannónián keresztül haladt, míg az Itáliából északra tartó Borostyánkő út észak–déli irányban futott, ezenkívül haladt egy út a limes mentén is. A három főútvonalat kisebb utak kötötték össze, és megteremtették az összeköttetést a nagyobb városok közt is, így Sopianae-ből Savariába, Arrabonába, Brigetióba és Aquincumba egyaránt el lehetett jutni.
Mivel Pannónia nem a mai Nyugat-Magyarországot fedi le, hanem túlnyúlik azon, az utak végpontjai, csomópontjai nemegyszer a mai országhatárokon kívül vannak, így az egyik, Aquincumból induló út a mai Szlovénia felé fut ki Poetovióba (Ptuj), a horvátországi Salona (Solin) területén induló utat szintén Pannóniába vezették, míg a horvátországi Sisciát (Sisak) összekötötték Aquileiával.
Mint arra a Romaikor.hu cikke felhívja a figyelmet, három különböző úttípus volt, a via kétsávos közút, az actus egysávos, és lovas- és járműforgalomra szánták, míg az iter két láb szélességű gyalogút volt, de lovak is elfértek rajta. A dunántúli utak csakúgy, mint a birodalom más útjai, töltéseken futottak, ezeket kavicsokból, máskor tört kőből készítették.
A Pannóniát is átszelő főút, a Borostyánkő út Itáliában Aquileiáig vezetett, ahol a Via Postumiába „torkollt”, és továbbhaladt Genuába (Genova). Észak felé tartó szakasza a Balti-tengerhez futott ki, innen szállították a borostyánkövet a főváros felé. Az út fontos volt a hadseregnek is, főleg a germán hadszíntér miatt. A pannóniai szakasz legfontosabb városa Savaria volt, a település mellett meg is találtak egy 1. századi mérföldkövet, amelyen jelölik a Rómától mért távolságot, amely 675 mérföld (ezer km).
A Balaton partján is haladhatott egy út, amelynek jelentőségét sokáig vitatták, mivel nem szerepel a korabeli útikönyvekben. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy nem vezetett el városok mellett, ám a Balaton környéke a római korban tele volt villagazdaságokkal (amelyekről bővebben sorozatunk következő részében írunk majd).
Az útikönyvekben nemcsak a birodalom útjai szerepeltek, de a folyók, az egyes utak melletti városok, a városok közötti távolság római mérföldben és azok a fogatváltó helyek, illetve pihenők is, amelyek az állami posta útvonala mentén helyezkedtek el.
Tóth Endre régész hoz példát tanulmányában arra, hogy mennyi idő alatt lehetett eljutni a központtól viszonylag távol lévő Pannóniából Rómába vagy Rómából a pannon provinciákba: Pertinax császárt Kr. u. 193. március 28-án gyilkolták meg Rómában. Halálhíre legkésőbb április 8-án este megérkezett a Duna menti Carnuntumba, ahol a légió április 9-én császárrá kiáltotta ki Septimius Severust. A hír tehát tíz-tizenegy nap alatt jutott el Carnuntumba, amely 1105,56 km távolságra feküdt Rómától. Ezzel a tizenegy napig tartó úttal számolva a futárok napi teljesítménye 100,5 km volt.
A Pannóniát átszelő római kori utakat a 18. század vége óta kutatják, ám már egyes 17. századi térképeken is feltüntették már őket. A 19. század végén Finály Gábor régész volt az, aki az itinerariumok alapján megrajzolta a római utak térképét. A 20. században megkezdődött a szisztematikus feltárások sora.
