Gazdaság
Újabb kihívás a zöldátállás előtt
Komoly veszélyt jelenthetnek a környezetre a használhatatanná váló szél- és naperőművek
Nem csak a hiányzó nyersanyagok, a fejlődő országok kizsákmányolása vagy éppen az élelmiszerválság súlyosbítása jelentik az úgynevezett zöldátállás sötét oldalát. Az idő múlásával egyre nagyobb problémát jelent a szélerőművek, a napelemek, illetve egyéb megújuló energiatermelő eszközök elöregedése és használhatatlanná válása.
Amennyiben nem sikerül kialakítani egy olyan újrahasznosítási ökoszisztémát, amely képes tisztán kezelni a következő években kivonásra ítélt, több millió tonna berendezést, akkor szennyezett talaj, víz, illetve – éppen céljaikkal ellentétesen – megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás lehet az öröksége a megújuló energiáknak.
A nap- és szélerőművek alkatrészeinek élettartama jellemzően 20–25 év körül mozog. És ezeknek az alkatrészek „nyugdíjazásának” első hulláma lassan el fogja érni azokat az országokat, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak a szél-, illetve a napenergiára.
A Greenpeace előrejelzése szerint 2025-ben 1,2 gigawatt (GW) értékű szélturbina fog nyugdíjba vonulni. De 2040-re ez a szám elérheti 280 GW nyugdíjazott szélturbinát és 250 GW nyugdíjazott fotovoltaikus panelt. Hogy ezt perspektívába helyezzük, az amerikai Energiaügyi Minisztérium becslése szerint 1 GW teljesítményhez 3 millió tipikus napelemre van szükség, így csak a leszerelt berendezések 750 millió panelt tartalmazhatnak.
Ha a hulladéklerakókba kerül – ahol egyszerűen elássák –, a több millió tonna szélturbinában és napelemben lévő nehézfémek szennyezhetik a talajt és a talajvizet. Elégetésükkel viszont mérgező anyagok, például üvegszálak kerülhetnek a levegőbe – nem is beszélve a hatalmas mennyiségű szén-dioxid-kibocsátásról.
Eközben az új zöldenergia-berendezésekhez szükséges kulcsfontosságú anyagok, például az acél, az alumínium, a szilícium és az ezüst előállítása szintén nagy szén-dioxid-kibocsátással jár, ezért is lenne hasznos, ha lehetséges lenne ezek megfelelő újrahasznosítása.
Ha az összes, várhatóan 2040-ig nyugdíjba vonuló szélturbinát és napelemet teljes egészében újrahasznosítanák, 221 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás szűnne meg a Greenpeace szerint.
Az újrahasznosítás előtt több kihívás is áll, az egyik a legköltséghatékonyabb technológia kitalálása az újrahasznosításhoz, a környezeti hatások minimalizálása mellett. A másik a begyűjtési folyamat fordított logisztikai költségeinek minimalizálása.
Továbbá miközben a napelemek szinte minden anyaga újrafelhasználható, beleértve az alumíniumot, az üveget, a rezet, az ezüstöt, az ólmot és az ónt, eközben a szélturbinákat csak nagyon korlátozott módokon lehet (ha egyáltalán lehet) újrahasznosítani.
Ugyanakkor Világszerte a megújuló energiaforrások újrahasznosítási ágazata a nap- és szélenergia növekvő mennyiségű hulladékának köszönhetően feltörekvő üzleti lehetőséggé is vált.
A Rystad Energy energiakutató tanácsadó cég szerint a napelemes hulladék az előrejelzések szerint 2040-re évi 27 millió tonnára nő, és a napelemekből az élettartamuk végén újrahasznosítható anyagok értéke 2030-ra több mint 2,7 milliárd dollár lesz, szemben az idei mindössze 170 millió dollárral.
Éppen emiatt a vállalatok is kezdenek beszállni a folyamatba. A General Electric szélturbinákat gyártó részlege például cementgyártó cégekkel együttműködve a nyugdíjazott szélturbinák lapátjainak a cementgyártásban való nyersanyagként való felhasználására törekszik.
Ugyanakkor az intenzív támogatás ellenére jelenleg ez a szektor még nem érte el a méretgazdaságosság határát.
