Gazdaság

Újabb kihívás a zöldátállás előtt

Komoly veszélyt jelenthetnek a környezetre a használhatatanná váló szél- és naperőművek

Az elöregedő szél- és naperőművek kezelése jelenti a zöldátállás egyik hosszú távú problémáját. 

Újabb kihívás a zöldátállás előtt
Jelenleg nem megoldott a használhatatlanná váló szélerőművek fenntartható feldolgozása
Fotó: dpa/Dr. Martin Mineur

Nem csak a hiányzó nyersanyagok, a fejlődő országok kizsákmányolása vagy éppen az élelmiszerválság súlyosbítása jelentik az úgynevezett zöldátállás sötét oldalát. Az idő múlásával egyre nagyobb problémát jelent a szélerőművek, a napelemek, illetve egyéb megújuló energiatermelő eszközök elöregedése és használhatatlanná válása. 

Amennyiben nem sikerül kialakítani egy olyan újrahasznosítási ökoszisztémát, amely képes tisztán kezelni a következő években kivonásra ítélt, több millió tonna berendezést, akkor szennyezett talaj, víz, illetve – éppen céljaikkal ellentétesen – megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás lehet az öröksége a megújuló energiáknak.  

A nap- és szélerőművek alkatrészeinek élettartama jellemzően 20–25 év körül mozog. És ezeknek az alkatrészek „nyugdíjazásának” első hulláma lassan el fogja érni azokat az országokat, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak a szél-, illetve a napenergiára. 

A Greenpeace előrejelzése szerint 2025-ben 1,2 gigawatt (GW) értékű szélturbina fog nyugdíjba vonulni. De 2040-re ez a szám elérheti 280 GW nyugdíjazott szélturbinát és 250 GW nyugdíjazott fotovoltaikus panelt. Hogy ezt perspektívába helyezzük, az amerikai Energiaügyi Minisztérium becslése szerint 1 GW teljesítményhez 3 millió tipikus napelemre van szükség, így csak a leszerelt berendezések 750 millió panelt tartalmazhatnak.

Ha a hulladéklerakókba kerül –  ahol egyszerűen elássák –,  a több millió tonna szélturbinában és napelemben lévő nehézfémek szennyezhetik a talajt és a talajvizet. Elégetésükkel viszont mérgező anyagok, például üvegszálak kerülhetnek a levegőbe – nem is beszélve a hatalmas mennyiségű szén-dioxid-kibocsátásról.

Eközben az új zöldenergia-berendezésekhez szükséges kulcsfontosságú anyagok, például az acél, az alumínium, a szilícium és az ezüst előállítása szintén nagy szén-dioxid-kibocsátással jár, ezért is lenne hasznos, ha lehetséges lenne ezek megfelelő újrahasznosítása. 

Ha az összes, várhatóan 2040-ig nyugdíjba vonuló szélturbinát és napelemet teljes egészében újrahasznosítanák, 221 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás szűnne meg a Greenpeace szerint.

Az újrahasznosítás előtt több kihívás is áll, az egyik a legköltséghatékonyabb technológia kitalálása az újrahasznosításhoz, a környezeti hatások minimalizálása mellett. A másik a begyűjtési folyamat fordított logisztikai költségeinek minimalizálása.

Továbbá miközben a napelemek szinte minden anyaga újrafelhasználható, beleértve az alumíniumot, az üveget, a rezet, az ezüstöt, az ólmot és az ónt, eközben a szélturbinákat csak nagyon korlátozott módokon lehet (ha egyáltalán lehet) újrahasznosítani. 

Ugyanakkor Világszerte a megújuló energiaforrások újrahasznosítási ágazata a nap- és szélenergia növekvő mennyiségű hulladékának köszönhetően feltörekvő üzleti lehetőséggé is vált. 

A Rystad Energy energiakutató tanácsadó cég szerint a napelemes hulladék az előrejelzések szerint 2040-re évi 27 millió tonnára nő, és a napelemekből az élettartamuk végén újrahasznosítható anyagok értéke 2030-ra több mint 2,7 milliárd dollár lesz, szemben az idei mindössze 170 millió dollárral.

Éppen emiatt a vállalatok is kezdenek beszállni a folyamatba. A General Electric szélturbinákat gyártó részlege például cementgyártó cégekkel együttműködve a nyugdíjazott szélturbinák lapátjainak a cementgyártásban való nyersanyagként való felhasználására törekszik.

Ugyanakkor az intenzív támogatás ellenére jelenleg ez a szektor még nem érte el a méretgazdaságosság határát. 

Kapcsolódó írásaink