Így előzzük meg a „karácsonyi szindrómát”

Amikor a nagy, karácsonyi családi összejövetelek régi sérelmek kiújulását vetítik előre, és félünk tőle, hogy ismét fellobban a viszálykodás vagy a harag lángja, e feszültség megjelenése különféle fizikai kockázatokkal jár. Hatására testünk az első, amely figyelmeztethet: összerándul a gyomrunk, megfájdul a fejünk, hólyaghurut tör ránk…

A fájdalmak felfedik érzelmeinket és feszültségeinket, testünk kész „újraírni” családi életünk konfliktusos előzményeit. De ha hallgatunk a szavára, és megfejtjük titkait, lehetővé válik, hogy a családi ünnepeket örömtelibben, a gyakori tünetcsoportok megjelenése nélkül éljük meg.

Az ún. szomato-érzelmi – szomatikus (testi eredetű) – megközelítés lehetővé teszi, hogy pld. a testünket a tudatalattival érintkező „felületként” használjuk. Gondolunk rá vagy sem, az ünnepek rendszerint visszaterelnek minket a családi fészekbe, és azzal együtt a hozzájuk kötődő konfliktusokhoz. Ha nem sikerül ezeket kezelni, testünk reagál rá.

Emlékezhetünk arra is, hogy egész életünk, érzelmeinkkel és vágyainkkal együtt, de a fáradtság is bizony belénk vésődik. A szomato-érzelmi megközelítés lehetővé teszi a párbeszéd megújítását a környezetünkkel, a konfliktusok eredetének felkutatását és feloldását, a feszültségek okainak megfejtését és a felszabadulást alóla. Amikor a testben megszűnnek a görcsös jelenségek, az kihat az érzelmi szférára is.

Egyesek számára csak „örökség” a család, és a megszokott, nagy karácsonyi összejövetelek lehetősége máris pld. gyomorfájással jár. Hiszen a családi konfliktusok felmerülésének lehetőségét kísérő fájdalmak gyakran erre a testtájékra korlátozódnak. Többek közt ez a tünet mutathat rá arra, hogy a családi konfliktusok megújulása milyen negatívan hat ránk, kényelmetlen helyzetbe hoz minket. Gyakran megtörténhet, ha távoli családtagokkal találkozunk, akikkel korábban feszült volt a viszony, és pld. a karácsonyi összejövetel mindezt a felszínre hozza.

Hogyan jöjjünk össze, miként ünnepeljünk karácsonykor anélkül, hogy bárkit is megbántanánk? Minden évben felmerül ez a kérdés – nehéz a választás, kit, mikor látogassunk meg az ünnepeken, kit hívjunk meg, és ha kell, nemet is tudjunk mondani. Ha bármilyen fizikai tünet kíséri ezt a folyamatot (pld. nyakmerevséget kapunk tépelődés közben…), nagy az esély rá, hogy mindez komoly fejtörést okoz! A test azonnal akcióba lép, ami belső „forrongást” idéz elő. Ezért tanácsos teljes nyugalommal, előre megfontoltan viszonyulni a kérdéshez.

Az ajándékozás és a megajándékozottság öröme nem mindig ad egymásnak randevút… Az ajándékok értéke is számít, öntudatlanul is számba vesszük, ki, milyen mértékben emlékezett meg a másikról. A fenyőfa „árnyékában” az ilyen jellegű összehasonlítások elkerülhetetlenek, még ha azt is hisszük, hogy sikerül megszabadulnunk tőle. „Tessék, a testvéremet idén elhalmoztam ajándékokkal, ő meg nem tett ki magáért” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok törhetnek ránk. Miközben jó képet vághatunk hozzá, de félő, hogy a testünk felfedi igazi érzelmeinket. A hólyaghurut például kapcsolódhat az ilyen jellegű problémákhoz, és a baj kiújulásához vezethet az ünnepek alatt. Ezért, ahelyett, hogy izgatnánk magunkat azon, hogy „csak ezt érdemeljük”, felejtsük el az ilyen romboló gondolatokat, és tiszta szívből közelítsünk a dologhoz a szeretet ünnepén.

Netán légzési nehézségeink vannak a karácsony közeledtével? Ha harag dúl bennünk, a nagy „fegyverszünet” nem jön létre feltétlenül magától. Belsőnkben sokszor dúl a harc, és ez még a légzésünkben is megnyilvánulhat. Márpedig jó arcot vágni hozzá akkor is, amikor ott legbelül nem múlt el a harag, bizony nem könnyű dolog. És azt tudjuk-e vajon, hogy a gyakori karácsonyi díszítés, a magyalfa azt a haragot jelképezi, amelytől megszabadulunk ilyenkor? Hiszen nem ünnepeken kell a problémákat újra felvetni, a haragvást feleleveníteni. Jó módszer lehet, ha levezetjük előzetes feszültségeinket valamilyen testmozgással, és ily módon szabadulunk meg esetleges agresszív hajlamainktól is. Keressünk alkalmat rá, hogy a családi konfliktusokat később rendezzük, ne az ünnep alatt.

A pszichoszomatikus tünetek tudomásul vétele már egy lépést jelent a tőlük való megszabadulás felé. Ha aggodalmaskodónak és görcsösnek érezzük magunkat, megfelelő módja lehet az akadályok legyőzésének, ha többet foglalkozunk, illetve törődünk magunkkal. Fontos, hogy gondoljuk át újra, mire van szüksége a testünknek. Relaxáló masszázsra vagy netán pihentető fürdőre? Ha ezekre nincs módunk, és netán az említett légzési nehézségek törnek ránk, a jóga által inspirált légzőgyakorlat mindenképp segít negatív érzelmeink kezelésében. Minden mély légzéssel küldjünk levegőt a gyomorba, és meglátjuk, lassanként jobban érezzük magunkat. Van úgy, hogy 10-20 ilyen jellegű légzés elég a jobb közérzethez, a negatív hozzáállás megszűntéhez.

A fenti tanácsok és légzőgyakorlatok segíthetnek az ellazulásban az évnek ebben a gyakran „kötelezően” feszített periódusában. Mindamellett az ünnepek alatt előjöhet olyan betegségünk is, mely tényleges orvosi kezelést igényel – akár kapcsolatban áll a most tárgyalt stressz-helyzettel, akár nem. Ne ingadozzunk hát, forduljunk orvoshoz ilyenkor is, de azzal a fontos feltétellel, hogy megnyugszunk tőle, majd relaxálunk, és hagyjuk eluralkodni magunkon az ünnep örömét.