Kastélyszemle

Kérdezheti a kedves olvasó, hogy miért is érdemes meglátogatni a magyar kastélyokat? Nos, először is azért, mert nagyon sokan nem tudják, hogy mennyi csodaszép kastélyt támasztott fel az elmúlt években a honi műemlékvédelem, és mily sok titok tárult fel előttünk a tekintetben, hogy kik és hogyan éltek ezekben az építményekben, amikor még az övék volt. Aztán azért is érdemes ezeket megnézni, hogy feltáruljon a történelem! Méghozzá a sok tekintetben eltitkolt, elhazudott magyar történelem. Még azok számára is, akiknek sosem jutott eszébe, hogy minden vár, minden kastély, minden ember lakta hely üzenetet hordoz. A kastélyok kiváltképpen, már csak azért is, mert a magyar kastélyok nem annyira régi üzeneteket őríznek, mint amennyit a sok-sok évszázados várak, de még a várromok is. A mi történelmünk még azt sem engedte meg, hogy a kastélyok „békében” fennmaradjanak.

Ám segített a nem létező véletlen, s Magyarországon az elmúlt néhány éve fantasztikus kastélyrekonstrukció-sorozat kezdődött el és fejeződött be részben. Egyre-másra újították fel a szebbnél szebb hajdani főúri épületeket, úgy tudom, hogy ez az „akció” még nem is fejeződött be, van még mit rekonstruálni. Kérdezheti bárki, miért is érdemes elmenni a csodálatos magyar kastélyokba? Nos, először is azért, hogy tisztában legyünk a magyar történelemmel. Mi zajlódott ezekben a gyönyörű épületekben az elmúlt századokban? Kik voltak a bennük lakó, történelmünkben ilyen-olyan szerepet játszó lakói? Aztán meg azért is, mert ezeket a csodaszép épületeket már csak művészeti értékeikért, a szépség dicséretéért is érdemes saját szemünkkel látni. Tehát esztétikai, történelmi és lélektani jelentősége is van annak, hogy tisztába jöjjünk váraink és kastélyaink, s persze ezek tulajdonosainak sorsával, valamint magyarságunkkal, történelmünkkel kapcsolatos cselekedeteivel.

Olvasom, hogy az illetékesek nemrég már indítottak egy olyan akciót, melynek lényege, hogy mindenki segítsen abban, hogy ezen építmények, melyek történelmünk tanúi, mielőbb kapják meg azt a szerepet, mely felhatalmazza őket arra, hogy méltó helyszíneket hozzanak létre a magyar várakban és kastélyokban annak céljából, hogy a magyar történelem, életmód, művészet segítségével hiteles helyszínt teremtsünk ahhoz, hogy bemutathassuk, milyen volt ezen építményekben az élet, kik és hogyan képviselték hazánkat főúri származásukat illetően, magyarán a történelem jelentős tanúiként. Tehát ötleteket is szívesen fogadnak a „kastélyfelelősök”.

Most én csak egy kastélyról írnék, amely Fejér megyében található, mégpedig a Nádasdy Alapítvány gondozásában, Nádasdladányban. A Nádasdyakról sokan tudják, hogy a família nevezetes alakja Nádasdy Tamás nádor volt, aki a törökök elleni küzdelemben is szerepet játszott, no meg apja, Nádasdy Ferenc, hadvezér, úgyszintén. Aki a kastélyt megnézi, tudomást szerezhet arról, hogy a magyar történelem viharait ugyancsak megszenvedte a család, egészen az „újkorig”. Persze nem voltak egyedül, szinte valamennyi magyar vár és kastély őriz olyan történelmi titkokat, melyek megismerése történelmi műveltségünket, s országunk sorsát meghatározták. Azt azért sokan tudják Magyarországon, hogy a kastélyaink kincseit, köztük a nádasdladányi Nádasdy-kastély kincseinek nyolcvan százalékát is még a német visszavonuló hadsereg vitte el, a többi kincs meg szétszóródott.

Nos, a kastélyok, várak története regénybe illő. Már csak azért is, mert izgalmas, és nagyon sokat ad a történelmi ismereteinkhez. S csak egyetlen család – ez esetben a Nádasdy család – sorsa is azt mutatta és máig mutatja, hogy ők magyarok maradtak, mert azok akartak maradni. Kedves volt rádiós kollégám, Sályi András rádióriporter készített a nagysikerű Névjegy című portrékötetünk számára egy interjút Nádasdy Ferenccel, a kastélyban, 2004-ben. Ebből idézek. Kollegám azt kérdezte az alapítvány létrehozójától, Nádasdy Ferenctől, hogy milyen indíttatás munkálkodott benne, amikor úgy döntött, hogy sokévi külföldi tartózkodás után visszatér Magyarországra? Íme a válasz: „Amikor korábban azt mondtam, hogy elszakadtam Magyarországtól, az azt jelentette, hogy én a kommunizmus alatt nem voltam hajlandó élni, még hogyha kádárizmusnak hívták is. De a magyar történelmet, a magyarságomat és a magyarság sorsát sosem öltem ki magamból. Különben nem beszélnék most is magyarul, mint ahogy beszélek. „A rendszerváltozást követően nem jöttem rögtön haza, mert nem tartozom azok közé, akik szeretnek a zavarosban halászni. 1991 végén jöttem először Magyarországra, és akkor már a Nádasdy Alapítvány koncepciója készen állt, mely szerint a Nádasdy-kastély – egy kiemelt, el nem adható állami tulajdonú műemlék – tökéletes helyszín lenne a Nádasdy Akadémia számára.”

Már csak ezen szavak miatt is érdemes kastélyainkat látogatni, mert rendre bebizonyosodik, hogy nemzetünk történelmi eseményeinek megismerése nem egy, de számos kastélylátogatást megér.