Helyben járó Európa

Nem állítanám, hogy túl jó volna a memóriám, de hiába töröm a fejem, egyszerű állampolgárként nem tudok olyan cselekedetre, intézkedésre, ötletre visszatekinteni, amikor a magasságos Európai Unió olyan újítással, érdekes gondolattal, tervvel, állt volna elő, ami arra késztetett volna bennünket, hogy örüljünk. Mármint annak, hogy tagjai lettünk ennek a szerintem mára kétséget kizáróan dicstelen társaságnak. Meglehet, a homályban léteznek, voltak olyan intézkedések, amelyek azoknak tetszenek, akiknek hasznára vált az uniós „szakemberek” bármelyik ötlete, ám sajnos mi itt, Európa közepén ilyesmikről nem tudunk, s leginkább arra emlékszünk, hogyan próbálták tisztára mosni Vera Jourova cseh politikusnő ilyen-olyan bűnügyeit, miközben a hölgy éppen az Európai Bizottságban a politikai értékek és az átláthatóság koordinációjáért felelős alelnöke volt, meg talán még az egyenlő bánásmód enyhén ködös meghatározásáért is felelt. Aztán kiderült, hogy néhány millió cseh korona kenőpénzt fogadott el, hogy uniós támogatást szerezzen egy kastély felújítására, de lebukott, állítólag egy hónapot csücsült is egy börtönben, de ily apróságok az Uniót nem érdekelték, Jourova politikai karrierje ment tovább, méghozzá úgy, hogy folyton bennünket, magyarokat támadott, ugyanis a mi jogállamiságunk nem tetszett neki. Aztán hamar kiderült, hogy további korrupciós történetek is megestek a magasságos szervezetben, bizonyos Eva Kaili és társai amolyan görög-olasz összefogással korrupciós vádak miatt voltak kénytelen börtönben csücsülni, egy bizonyos Katar-gate ügyben, ugyanis kenőpénzek elfogadásával vádolták őket, s a vádak igaznak bizonyultak, mindenesetre Brüsszel utcáin akkortájt többen sétáltak pénzzel teli bőröndökkel. Nem sok idő telt el, s az EU háborúpárti nagyasszonya, von der Leyen bukott le – nem eléggé sajnos – bizonyos korrupciós ügyek miatt. A terhelő bizonyítékokat, azaz sms üzeneteket ugyanis, melyek enyhén szólva is korrupcióról szóltak, a zsebében hordta, de onnét kiejtette, és valakik felvették. Lényeges következménye persze egyik ügynek sem lett, ott terpeszkednek az emlegetett „nagyemberek” mindmáig a brüsszeli padsorokban, s Jourova is fontos pozíciót visel újból, ha jól tudjuk, immár a szülőhazájában. A fentebbi sorok igazán csak apró példákat tartalmaznak arra nézve, hogy az uniót, pontosabban a tevékenységét aligha nevezhetjük az erkölcs mintaképének. Nem csoda hát, ha egyre többen kérdezik kis hazánkban, hogy mit keresünk mi még ebben a társaságban, de hiteles felelet, magyarázat sajnos erre még nem érkezett, azt persze minden politikába beleszagolt ember tudja, hogy a malmok arrafelé általában lassan őrölnek, a malomkerék meg gyakran meg-megáll.

Ám az Európai Unió helyben jár. Vagy inkább azt mondhatjuk, hogy a világ jutott valamiféle káoszba. Naponta érzékelhetjük, hogy a káosz egyre csak növekszik a földgolyón, legalább is annak jelentős részén, a vallást becsmérlik, a háborús fenekedések nem szűnnek, pontosabban azok már velünk vannak, és egyre csak erősödnek, lásd az Európai Unó döbbenetes háborúpártiságát, no meg azt, hogy miközben megalakulásakor mindenfélét igért, keresztény Európát , meg emberi méltóságot, meg békét, ám ezeket már rég elfelejtette, és önkényességében, valamint diszkriminatív megmozdulásaiban mára már jócskán maga mögé utasította a hajdani szocialista társadalmak önkényességeit, valamint arcpirító módon kivételez, azaz kiűzte az EU-ból a toleranciát, a tisztességes párbeszédet meg végképp. Olyan lett, mint a kivételező tanár, aki úgymond egyes diákokra „pikkel”, jelzőket akaszt rájuk, és még sarokba is állítja őket. Velünk, magyarokkal tagadhatatlan, hogy így bánnak, csak mert tiltakozunk az önkény és a diszkrimináció ellen. Sokan megírták már, s nem csak magyarok, hogy velünk úgy bánnak az unióban, mint közellenséggel, durvábban mondva boksz-zsáknak igyekeznek bennünket felhasználni. Mit mondjunk, kezdet óta elég jól bírjuk erővel, de azért be kellene látni, hogy ez nem mehet sokáig így. Büszkeség is van a világon, s amikor bűnöző senkiházik próbálnak bennünket alázni /egy Ilaria Salis nevű gyilkos, például/ akkor egyre több magyar embernek szorul ökölbe a keze, és joggal kérdi, mit keresünk mi ebben a gyülekezetben? S erre erkölcsi választ még nem kaptunk. Én tudok egyet. A KÖZEPET mindig kinézték maguknak a fenekedők. A közép érdekes. Ha a közepet birtoklod, jobban látod a világot, a széleket. Messzebbre látsz el. Így tanítják a filozófusok. Sem elvek, sem pedig morál, azaz tisztesség nem érdekli ezeket az embereket, akik már a demokrácia szót sem merik kiejteni, mert csak a hatalom érdekli őket, nem az erkölcs. Számos példát tudunk mondani a közelmúltból is, de elég, ha csak arra emlékeztetünk, hogy nemrég még a legundorítóbb módon óhajtottak volna Magyarországból migráns-lerakatot csinálni. Mint rabszolgákat, próbáltak bennünket parancsokkal zaklatni.

Ez lenne Európa? A valahai büszke nő? Nem! Ez egy prostituált földrész. Azt csináltak belőle. Tisztességes ember és tisztességes ország nem fogadhatja el ezt. Nem én mondom, politikusok állítják, s nem tegnap jöttek rá arra, hanem az unióba való belépésünk idejétől hangoztatják is, hogy nincs még egy állam az EU-n belül, amely oly mértékben kényszerült volna a közellenség feltételezett szerepébe, mint hazánk. Hogy miért volnánk azok? Hát, mert hiszünk a szuverenitásban. Ami ma bűnnek számít, mert a rabszolgatartók az alattvalókat szeretik, meg a hatalom birtoklását. Mi meg nem szeretjük az alattvalói szerepet, nem beszélve a hamis vádakról, mert azokat sem szeretjük. Ezekből napestig tudnánk sorolni az elmúlt évek „terméseit”, legyenek azok gazdasággal kapcsolatos vádaskodások vagy éppen a szellemi életet illető kifogások, egyre megy. Ők nem szeretik, ha valaki önálló, s nem rabszolga. Innen indult és innen is fog indulni minden baj.

Sebaj! Mostanság ugyanis talán – de legyünk óvatosak – mások is észrevették, hogy az EU lényege a diszkrimináció, a kirekesztés, a „te csak fogd be a szád”, mert másodrendű ember vagy ebben a közösségben. Amely nem közönség, mondom én, hanem banda. A kiválasztottak bandája. Súlyos szavak, csak éppen az a helyzet, hogy a tények makacs dolgok, s bizony vitapartner legyen a talpán, aki ma már meg tudja győzni az embereket arról, hogy az EU-s társaság nem egy nihilista, erkölcsi elveket félredobáló színtársulat, hanem Európa javát akaró vezetők gyülekezete. A vén Európához, a mi álmunkhoz meg semmi köze.

Végül, de nem utolsó sorban, ez a kis cikk azért született, s azért lett a címe Helyben járó Európa, mert – a hét elején /okt. 13. és 15. között/ ilyen témákról lehetett értesülni a napilapokból: Zeleszkij fegyvereket követel, A Tisza Párt szakítana a békepártisággal, Egy német háborodott azt javasolja, hogy támogatni kellene a nyugdíjasok kötelező katonai szolgálatát, Az ukrán kémügy Joe Biden fiáig ér, Atomháborúra készül a NATO, Az EU sosem lesz hatékony, Európa kihullott az élvonalból, Brüsszel továbbra is a háború pártján áll.

Ugye mily biztató címek? Igazán megássák a boldog élet alapjait! Mindenesetre azt bizonyítják, hogy Európa helyben jár. Tehát marad minden a régiben. Mi ez, ha nem rabszolgalét? Vagy ezen jelenségeket egyesek haladásnak tartják? Tragikus. De miért hagyjuk? A kérdésre csak a csend válaszol.