Mikor nem szabad feledni?

Megírtam már lapunkban, hogy az elmúlt időszakban arra adtam a fejem, hogy azokat a honfitársainkat kísérlem meg bemutatni, vagy inkább sokak figyelmébe ajánlani, akiknek a munkásságáról sokan szinte semmit sem hallottak, pedig életükben felejthetetlent alkottak, ám valahogy mégsem sikerült zseniális hagyatékaikat, alkotásaikat megismertetni a nyilvánossággal. S megmutatni, mily nélkülözhetetlen szerepet játszottak, és játszanak kulturális és tudományos életünkben, mindmáig. Pontosabban játszhatnának, ha kellően megismertettük volna munkásságukat az emberekkel. Tényleg, mikor nem szabad feledni? Szerintem a jót soha! Márpedig nagyon sok felejthetetlen embert tettünk már félre, holott rengeteget tanulhattunk volna és tanulhatnánk is mindmáig tőlük. Nos, az a honfitársunk, aki főszerepet játszik – sajnos olykor hatalmas ellenszélben – abban, hogy kiváló embereinket ne felejtsük el, s rendre készít filmeket nagyjainkról, most is dobott egy nagyot feledékenységünk ellen. Jelenczki Istvánról van szó, a kiváló dokumentumfilmesről, aki a „Népek Krisztusa, Magyarország” című sorozatában legközelebb a Csete György építészről, s annak munkásságáról készített filmjét mutatja be az Urániában. Október 26.-án. Ajánljuk mindenki szíves figyelmébe!

Csete György építész szinte minden díjat megkapott, mégsem mondhatjuk, hogy eléggé ismernénk életét és munkásságát. Pedig vérbeli építész, vérbeli környezetvédő, s lenyűgöző tehetségű iskolateremtő művésze volt a szakmájának. 2016-ban távozott az élők sorából. A Magyar Rádió munkatársainak nagy szerepe volt abban, hogy a Kairosz Kiadó elindította a Magyarnak lenni című sorozatát. Jelenczki István Csete Györgyről készített filmbemutatója elé hadd idézzek néhány gondolatot ettől a kiváló építésztől abból az időből, amikor a Magyarnak lenni sorozat megjelent.

A Debreceni Református Kollégiumban 1956-ban érettségiző ifjú a Műegyetemre ment tanulni. Később az ún. „élő építészet” híve lett. Hogy erről miképpen vélekedett, idézem a vele készített interjú egy részletét. „A régi korok emberei olyan lakóépületekben éltek, amelyek természetes, élő anyagokból készültek. A házak a földből nőttek ki, a környezetükkel szerves egységben voltak. Emlékezzünk csak a falusi lét természetes körforgására: a parasztvilágban úgy volt, ha meghalt az ember, ha kihalt a család, akkor az emberlakta ház is föléje dőlt és elporladt, visszaomlott az anyaföldbe, amelyből vétetett.” Vagyis a természetes anyagokból épült ház a lakója után „halt”. Az organikus építészet lényegét Csete György az interjúban egy Kosztolányi Dezső verssel magyarázta meg. Imígyen: „A ház is alszik holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.” S azt is hozzátette a 2008-ban készült interjúban, hogy „A magyar építészet egészen addig rossz lesz, amíg vissza nem talál oda, ahonnan Lechner Ödön elindult.” S arról is sokat vallott, miért érdekli őt leginkább a természetelvű építészet: „Azért, mert olyan hajlékot biztosít az ember számára, amely nem szennyezi a környezetet akkor sem, amikor építik, és akkor sem, amikor már elpusztult. A szerves építészet kivezető utat jelenthetne abból a civilizációs életformából, amely a természetet távol tartja az embertől, hiszen szemben áll vele. „Én következetesen vállalom az itthoni szerves építészeti irányzatnak azt az ágát, amely a népi építészettel rokon vonásokat mutat, és amelyből egyfajta hazai építészeti karakter nőhet ki.”

Valaki egyszer azt mondta Csete Györgyről, hogy jó neki, mert ő csak kedves, kicsi épületeket alkot. Ezt elismerően mondta az illető. Csete így felelt: „Amit egy magyar szív megépíthet, én csinálom. Észre sem veszik. Igazából nem probléma, ha észrevétlenül tudunk építeni. Nem kell hivalkodni, de nagyot akarni kell.”

Nos, igazán csak kedvcsinálónak szántam a fenti sorokat a Jelenczki filmhez, amelyet egy kiváló ember alkotott egy kiváló emberről. Remélem nem felejtik majd el a televíziós szerkesztők is műsorra tűzni. Akit pedig az építészet ága-boga, no meg az olyan kiváló emberek érdeklik, mint Csete György, az kiránduljon el az általa megalkotott Forrásházhoz, amely Orfűn található, s amely a magyar organikus építészet első remekműve. Avagy nézze meg a paksi Atomerőmű-lakótelepet, a „tulipános házakkal”, mely igencsak megtörte a szürke betontengert. S elmehet Halásztelekre is, ahol az általa tervezett templom az ég küldöttének, az Evangélium egyik „gyakorlati megvalósítójának”, Szent Erzsébetnek állított emléket. Csete György is olyan művész volt, aki Antonio Gaudi, a nagy katalán építésszel együtt vallotta: „Minden építészeti stílus a templomépítés szolgálatában született.”