A SPORTOLÓ

A Sportolóról írni nagyon nehéz. Mert A SPORTOLÓ nem csak sportoló, hanem ő AZ EMBER is, ugyancsak csupa nagybetűvel. Nem fiatal már, mégis fiatalnak látjuk őt emlékezetünkben, s bár nagybeteg, az emberek érdeklődése nem szűnik iránta. Talán nem is kellene leírni, ki ő, úgyis kitalálnák: Balczó András. Olimpiai és világbajnok öttusázó, a nemzet sportolója, s mélyen hívő ember. Hosszú pályafutásunk alatt sokszor találkoztunk. Az utóbbi időkben inkább már csak a templomban. Ahol mostanában már nem látjuk őt. Augusztus 16-án, azaz ezekben a napokban lett 86 éves. Pályafutásáról, élete nehéz, s persze örömteli eseményeiről sokszor és sokan írtak, mondhatni nyitott könyv lett az élete. Ám sosem lett celeb. Bátor, okos, szerény és bölcs maradt. Mivel a Magyar Rádióban számos interjú készült vele, nincs nehéz dolgom, hogy idézzem őt. Minden mondatára érdemes volt – mindig(!!) – figyelni. Mert cseppet sem csupán a sportról volt véleménye.

Hadd idézzem őt itt először egy 2004-ben készült beszélgetésből. Ebben az időben kapta meg a Nemzet Sportolója díjat, amit személyesen nem vett át. Álljon itt az ő magyarázata: „Nem mentem el a Parlamentbe átvenni a díjat, mert úgy gondoltam, hogy ott kézfogások sora várna rám. Van egy ilyen mondás: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Ebben az esetben a kisökör én voltam, akinek nem szabad megtennie azt, hogy kézfogással hitelesít olyan embereket, akikről látni, hogy nem a nemzet ügyét szolgálják, akik a pénzvilág urainak magyarországi meghosszabbításai, strómanjai.”

Istenem, akár most is elhangozhatnának ezek a mondatok! Az akkori interjúban még hozzátette: „A demokrácia intézményét megkaptuk ’90-ben, boldogok voltunk, a „sorsunkat a kezünkbe vesszük”, közben kiderült, hogy a demokrácia a látszatkeltés államformája, amelyet a pénzvilág ural. Akiknek sok pénzük van, azok nyernek, mivel az emberek becsapásának a lehetősége az ő kezükben van, a média nagy részének ők a birtokosai.” Nos, sem akkoriban, amikor elhangzottak az idézett mondatok, sem pedig ez idő tájt sem tudnánk vitatkozni Balczó András mondataival. Mert igazak! Ugyanis a világhírű sportolót idézve: „Igaz, hogy én szerettem volna az öttusasportban tevékenykedni, úgy éreztem, jogos igény a részemről, hogy kezembe vegyem a sportág szakmai irányítását. Elvégeztem ehhez minden szükséges iskolát, de mindenek ellenére sem jöttem szóba. …Tíz év után egyszer csak észrevettem, hogy az az energia, ami addig bennem volt, a vágy, hogy irányíthassam a sport szakmai munkáját, az az energia egyszerűen elmúlt belőlem. 1983-ban történt, hogy végleg eljöttem a sportág közeléből. Mintha az Isten azt mondta volna: Bandi, szolgaságod évei kiteltek, és most szabad vagy.”

Köztudott, hogy Balczót több helyre is hívták, Kanadától Olaszországig. Hogy miért nem ment? Erre azt felelte: „Nekem Magyarországról nem szabad elmennem. Nekem itt kell maradnom. Ha elmegyek, Kósa Ferenc nem készíti el rólam a Küldetés c. filmet, amely életem meghatározó eseménye volt. Sokfelé jártam az országban, és megtapasztaltam, hogyan áll ez az ország a lélek dolgait illetően, s hogy micsoda rontás következett be… Arra döbbentem rá, hogy ezeknek a bajoknak az a legmélyebb oka, hogy az átlag magyar ember nem hajlandó magát teremtménynek tekinteni. Az általános iskola alsó tagozatában feltették a kérdést nekünk: mi a legnagyobb bűn a világban? Mi kórusban feleltük: az istentagadás. Mi a második legnagyobb bűn a világban? Hazaárulás! Akkor ez volt a természetes. Most? Istentagadás? Egyáltalán: Isten? Hát létezik? Szerintem a bajok legmélyebb oka, hogy az elmúlt fél évszázadban Istenről megpróbálták lebeszélni az embereket. Hogy ne keressék, mi lehet Isten szándéka és akarata. Nem tudom, miért, a Jónás könyve jut állandóan az eszembe. „Aki életét hazugságra veszti, a boldogságtól magát elrekeszti…”

Nos, ez a pár idézett mondat is mutatja, Balczó András hogyan gondolkodik. Mint ahogy jó húsz éve nyilatkozta azt is: „Lucifer felajánlotta az egész világot, mindennel együtt Jézusnak, s felvitte őt egy magas hegyre, s azt mondja neki: mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Vagyis a lelke kellett volna Jézusnak! Jézus visszautasítja. Mert tudja, hogy az anyagi világ nem minden. A mai világ nem utasítja vissza az ilyen ajánlatokat. Bennem az szüremlett le, hogy az embernek egy dolga van: megtenni mindent, ami tőle telik, tisztátalan eszközt nem használni, és minden mást az Istenre bízni…

S a hajdani interjú 2004-ben imígyen végződött: Balczó elmondott egy gyönyörű református éneket, mely szerinte az élet értelméről szól. Sokan ismerik. Íme:

„Amit vagyok, sok bűn alatt, - de hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: -Fogadj el Jézusom! / Amint vagyok, -nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom! / Amint vagyok, - bár gyötrelem, s kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el Jézusom! / Amint vagyok, - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el Jézusom! / Amint vagyok, - hogy a Te szent Szerelmed tudjam, mit jelent / Már itt, s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!”

86 esztendő! Nem kevés. Nagybetegen tán még sok is. Közhely lenne azt írni most, hogy Isten éltesse őt. Mert ha valakiről biztosan tudom, hogy Isten a keblére öleli, ha majd el kell mennie, akkor az Balczó András. A SPORTOLÓ. A teremtő tudja, ki ő. Megpróbálta számtalanszor, ő pedig állta a próbát. A legnehezebbeket is.