Mikor J. Károly rájött, hogy a környezetében és a nagyvilágban zajló eseményeket egyre kevésbé érti, úgy döntött, itt van az ideje egy logikai továbbképzésnek. Tanfolyamra vagy iskolába nem szeretett volna beiratkozni, de a büfés Eszter biztos segít abban, hogy tisztábban lásson. Forró kávéját szürcsölve bökte ki, hogy szerinte vagy a világ működik irracionálisan, vagy a saját logikai képességeivel van a baj.
Persze az sem kizárt, szólt közbe a nő, hogy az irracionális is logikus, csak máshogy kell értelmezni az okokat és okozatokat.
No, éppen ezért kéri a nő segítségét! – Eszter elgondolkozott, hogy vajon milyen mélyre kell ásni az alapokig, aztán az eszébe jutott a közismert példa.
Kezdjük azzal, hogy logikus az, ha egy igaz, vagy annak feltételezett állításból helyesen állapítjuk meg a következmény igazságát. „Ha minden ember halandó, Szókratész pedig ember, akkor Szókratész is halandó.” – És nem azért, mert tudjuk, hogy meghalt, hanem azért, mert a két első állítás igaz. Csak az a baj, hogy az emberi gondolkodás nem mindig a formális logika alapján működik. Vannak, akik kétségbe vonják az ember halandóságát, mások meg egyenesen az „emberi” státuszt kérdőjelezik meg. Vagy pedig úgy érvelnek, hogy bár minden ember halandó, de például az ön teknőse nem ember, következésképp Karcsi örökéletű.
J. Károly már korábban is gondolt rá, hogy Karcsi túl fogja őt élni, de ha nem lesz valaki, aki gondoskodik róla, bizony, nem sokáig, mert éhen fog pusztulni. Rájött, hogy ez is logika.
Eszter azzal folytatta, hogy a logika nem más, mint sémákban gondolkozás. Ha igaz az előfeltevés, szükségképp a belőle levonható következtetés is igaz. A logika nem képes föltárni a tudományos vagy társadalmi igazságot, csak a logikait. Például, „ha kétszer kettő nem négy, akkor maga volt Hunyadi Mátyás.” Logikailag nézve az állítást, mivel kétszer kettő egyenlő néggyel, nem maga volt Mátyás király. És valóban nem maga volt! – De nem azért, mert a kétszer kettő mindig négy. A következtetéshez nincsen semmi köze az első állításnak. Ilyen alapon bármi és bárminek az ellenkezője is igaz lehet. Ez már nem logika, hanem politika. Nézze csak! „Ha kétszer kettő nem négy, akkor nem maga volt Hunyadi Mátyás. De mivel a kétszer kettő mindig négy: a király bizony maga volt, Károly.” Azt javaslom, hogy tegyen egy kísérletet, nézzen szét az aktuális hírek között, és vonjon le belőlük logikai következtetést!
Másnap az első kávészünetben J. Károly előadta Eszternek a logikában való előre haladását. Egy olyan kijelentésre bukkant, ami egy uniós ülésen hangzott el. „Ami a magyaroknak rossz, az a TISZA Pártnak jó.” S magyarázni kezdte.
Ha ez az összefüggés igaz, akkor két dolog következik belőle. Mivel egyetlen párt sem akarhat magának rosszat, ez a párt nem szeretné, ha a magyaroknak jó lenne. Tehát a párt nem a magyarok érdekeit képviseli. De tanultam ám Esztertől! Megvizsgáltam a másik oldalról is a következtetést. Ennek a pártnak a követői vagy nem magyarok, vagy pedig mazochisták, és direkt szenvedni akarnak.
Kedves Károly, sóhajtott föl Eszter, a következtetése logikailag helyesnek tűnik, ám nem biztos, hogy a kijelentésbe fogalmazott összefüggés helyes. Lehet, hogy ami rossz a magyaroknak, az nem jó a pártnak sem. Majd kiderül. De nem logikai alapon – mert arra is figyelmeztettem, hogy nem szabad mindig és mindenben a logikát keresni! Főleg nem ennek a pártnak a politikájában.
A szerző irodalomtörténész