Mátyás király

Nagy valószínűséggel megtalálták Hunyadi Mátyás királyunk csontvázát az egykori székesfehérvári bazilika helyén lévő nemzeti emlékhely osszáriumában. A hír megdobogtatja a szívet. De vajon országos viszonylatban is így van-e? Vagy a 21. század magyarjainak legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a hír elgondolkoztatóvá és büszkévé tegye őket? A dolgok természetéből fakadóan az ember saját korában szinte képtelen észrevenni bármit is, ami a múlt legendás alakjaira emlékeztetné. De hát legnagyobb királyunk földi maradványainak előkerülése ötszázharmincöt év múltán, a csoda kategóriájába tartozik! „Mátyás király… Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában” – írta Bajcsy-Zsilinszky 1939-ben.

Nem feledhető, hogy kiváló hadvezér volt, államférfi, diplomata, a magyar faj legnagyobb géniuszainak egyike; uralkodása alatt létezett egy magyar birodalom is, a szent korona pedig „a magyar államalkotás eredeti, megragadó és hódító szimbóluma” lett. Ugyanakkor – s ezt a mondatot a fiataloknak szánom – Mátyás gondolkodásában mindent áthatott a haza forró szeretete. De mit kezd a 21. század ifjú polgára ezzel a láthatatlan magaslattal? Mit tud Mátyás királyról? Félek, hogy a többség keveset. Talán csak azt, hogy sokáig uralkodott (harminckét évig), hogy volt egy zsoldosserege, és az olasz Beatrice volt a felesége. Itt vége is a tudománynak. A „hídfoglalók” és szépreményű társaik számára talán a legrégibb, de jellemzően magyar közmondás – „meghalt Mátyás király, oda az igazság” – sem jelent már sokat. Pedig nagy baj és veszedelem idején a közmondás ima volt, sóvárgó fohász a Kárpát-medencében. A legendát, hogy Mátyás álruhában járt a nép között, századokon át szőtte-fonta az emlékezet mesékben, adomákban, tréfákban, közmondásokban.

Hogy volt egy király, aki nem félt az igazságtól? Kit érdekel ez ma? Érezte nagyra hivatottságát, de látta azt is, hogy irigység és gyűlölködés fogja körül mindenütt. A máig ható magyar átok! Egyesek napjainkban csak az egójukkal vannak elfoglalva, az éntudat megerősítésével és kiteljesedésével. Nincs más a szemük előtt! A történelem szerintük többnyire hamis beszámoló nem fontos tettekről, melyeket uralkodók´és katonák vittek véghez.

Mátyás szigorú király volt. Uralkodói érdekeit soha nem tévesztette szem elől. Az igazság számára a király igazsága volt. Ő volt a törvény, s aki ellenszegült meglakolt. Zrínyi Miklós jajdult segítségért Mátyás királyhoz, Berzsenyi Dániel és Széchenyi István. És Márai Sándor emlegette egy halottak napjára írt publicisztikájában: „Gondolják csak, milyen izgalmas, félelmes és nagyszerű élmény lenne meghallgatni a rádióból Szent István szavát! Vagy Mátyás király egyik parancsát! Vagy Zrínyi hangját, amint a magyarság kötelességeiről beszél! (…) Mert az emberi hang mélyebben, személyesebben örökíti meg és fejezi ki egy ember személyiségét, mint az arckép…” A különböző leírások alapján tudjuk, hogy Mátyás „beszéde és írása erőteljes, magvas, világos” volt.

Sokatmondó lesz, hogy az újratemetésen hányan jelennek majd meg? Milyen koporsóban temetik el a királyt és hol? Székesfehérvárott, ahol megtalálták a csontjait vagy a fővárosban? A Fiumei úti temetőben kap helyet és síremléket vagy másutt? Ki fogja mondani az ünnepi beszédet? Van jelöltem…

A szerző újságíró