Na, most már tényleg lőttek a futballnak! Már ez a mai, reformfutball sem az igazi, lassúbb, unalmasabb, álomba ringatóbb, mint a korábbi, és éppen azzal rontották el, hogy javítani akartak rajta. Bevezették a VAR-t, vagyis a video assistant referee-t, a videóbírót, s bár meglehet, ezzel picivel igazságosabb lett a játék, ám a gép sem győzte le végleg a tévedéseket. No meg a csalásokat. Az állandó hátrafelé játék, a kapuskirúgások lerövidítése és persze a magasabb osztályokban és a nemzetközi meccseken a gólok állandó kontrollja időnként olyanná teszi a focit, mintha nem is meccsre, hanem éppenséggel futballkonferenciára jöttek volna össze a nemes felek és persze a népek. Ugyan olybá tűnhet fel, hogy itt aztán nincs mese, folyvást győz az igazság, pedig egy nyavalyát. Az igazság annyiban van jelen, hogy az egy ideje nem is rosszul fizetett bírák megnyugodhatnak, mindent rákenhetnek a bölcs masinákra.
Pedig dehogy. A gépeket is ember kezeli, s talán bírónak gyengébb is, mint aki éppen a pályán rohangál. Legfeljebb a gólvonal-technológia tűnik csalhatatlannak, bár ott is akadnak néhanap vaskos tévedések. Arról nem is beszélve, hogy a gépek szétszakították az egykoron oly demokratikus játékot. Igen, hiszen eredetileg a libalegelőtől a Luzsnyiki Stadionig vagy az MTK-pályáig mindenütt egyforma szabályok léteztek, s nem fordulhatott elő, hogy utólag megnézzük, hogy valóban áthaladt-e a labda a gólvonalon, vagyis két iskolatáska között. Ma meg megnézzük. Megnézik, de Magyarországon hetente mindössze hat pályán! Ugyanis ennyin van első osztályú bajnoki, csodamasinával, a többin meg becsületszóra vagy elhisszük, vagy nem. Ráadásul a gyerekek VAR nélkül szocializálódnak a játékba. Hát akkor mi ebben a jó?
Annyi viszont bizonyos, hogy mi sem játszhatjuk másként a focit, mint ahogyan a világ más tájain játsszák. S újabban a hollandok külön megőrültek, s igen komolyan fontolgatják, hogy a Grassrootsban, vagyis az alacsonyabb osztályokban eltörlik a lest. Éppen azt a szabályt, amelyet például a kívülállók, a nyugdíjas nénikék csak nagy nehezen tudtak megérteni. S mire lassan meg is értették, tessék, most eltörölnék itten nekik. A Grassrootsban azért vették fontolóra a lesszabály eltörlését, mert a statisztikák szerint az előző bajnoki évben lejátszott 780 ezer meccs közül 1864-et kellett félbeszakítani azért, mert rátámadtak a játékvezetőre vagy a partjelzőre egy-egy rossznak gondolt ítélet után. Ez egyébként az előző évhez képest 11 százalékos, az öt évvel korábbinál pedig 58 százalékos növekedést jelent. És leggyakrabban a les beintése vagy éppen be nem intése miatt történik incidens. A holland szövetség amatőrfutball részlegének igazgatója, Jan Dirk van der Zee szerint ugyan elenyésző a botrányok száma, ám mégsem szeretnék ezt elbagatellizálni. S az is előfordulhat, hogy „egy nap nem fogunk asszisztenseket küldeni ezekre a meccsekre” – jelentette ki Van der Zee, s azt is hozzátette, hogy konkrét tervek ugyan még nincsenek, de komolyan gondolják, hogy jobb lesz a játék les nélkül.
Hát nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogy hány ehhez hasonló írásra, tüntetésre van szükség a les megmentése érdekében, hogy az valóban hatásos legyen. Mindenesetre az nem járja, hogyha egy falusi pályán, de akár a Wembley-ben is történik valami szokatlan, akkor másnap már új szabályt hoznak a játékot értő, okos emberek. Ha, mondjuk egy játékos részegen esik be a meccsre egy éjszakai bárból vagy éppen a sarki kocsmából, akkor nem ér a gólja? Akkor meg kell szondáztatni? Akár még az összes nézőt is, már ha rosszalkodnak? Esetleg újdonságként, az izgalmak fokozására a katonaviselt csatár ezentúl Kalasnyikovból vagy ágyúból is lőhet kapura? Bár a gól után igazolnia kell, hogy valóban járt katonáéknál, és nem csak találomra, a vakvilágba lövöldöz, mert éppenséggel ő ismeri a legtöbb katonanótát. Igaz, némi idő ezzel, a papírok ellenőrzésével is elmegy, úgyhogy nem baj, ha egy-egy meccsre játékosok és szurkolók az alkoholszonda és az igazolványok mellett paplant-párnát, no meg kétnapi hideg élelmet is visznek magukkal.
Ezért hát csak óvatosan azzal a marhulással. Lehet itt mindent írni, mondani. Például azt, hogy az idő és a pénz könyörtelen, a kor- és a pénzhenger minden ósdit elsöpör, és még ezt a csodálatos játékot sem árt időnként megújítani. Nemrég írtam, hogy ez már nem az a jópofa idétlenkedés, amelyet egykoron Löwenrosen Charlyék mutattak be a Pékerdőben, s amelynek végén a fél társaság kórházba került. Ez már nem is az az elegáns varázslat, amelyet Orthék vagy később Puskásék előadtak. Nem. Itt már komoly summáról van szó, és hát a pénz minden korban könyörtelen. A pénz mindent visz. Így aztán egy-egy offside túl sokba kerülhet, s meg kell gondolni, hogy szükség van-e egyáltalán rá.
És éppen a hollandok! Igen, azok a hollandok okoskodnak, akik Neeskenst és Cruyffot is adták a világ labdarúgásának. Jószerivel azt is kitalálhatnák, hogy ezentúl kézzel is meg lehet játszani a labdát – és nem csak a kapusoknak –, bár az is igaz, hogy az ausztrálok ezt már fel is találták, s náluk a soccer mellett ez is igen népszerű játék.
Azért nálunk is halad a világ, idővel más lett a játék, s ha nem így lenne, nem változott volna, akkor még mindig Bély Mihály és Szaffka Manó 1896-ban megjelent, Angol rúgósdi című munkája, első magyar nyelvű szabályismertető füzete lenne érvényben. De nem. Azóta más a világ, bár a lelátóról és a sajtóhelyről mindig is minden más volt. Onnan mindenki élesen lát, és persze ítélkezik, ámbár a lelátón sem mindenkinek könnyű okosnak lennie.
Ugyan meg lehet tenni, hogy elzárkózunk, géprombolók leszünk, nem érdekel bennünket, merre megy a világ, ám jön a kérdés: gép nélkül külhonban mi lesz velünk? Mert hát ahány nagy torna, annyi nagy vizsga. Igen, minden világversenyen újra és újra nem csupán a csapatok vizsgáznak, hanem a labdarúgás szabályai is. És a VAR keretében bonyolult műszerek, rafinált videóberendezések mondják meg, hogy tulajdonképpen mit is láttunk. Miközben erényük a legnagyobb hátrányuk is – legalábbis elméletben –, hogy a döntésük után nincs min vitatkozni. Vagy legalábbis értelmetlen, így pedig a szenvedély sem az igazi. Annak hiányában el is veszti igaz varázsát a játék. Ha csak be nem iktatnak még egy új szabályt, hogy meccs után mindkét nemesen küzdő félnek joga van megkergetni a bírókat. Akkor igen. Akkor valóban van tétje minden meccsnek. És ha annyira okosok azok a hollandok, erre is találjanak ki valamit, elvégre ha meg is szűnik a les, mégsem vezethet minden mérkőzést karate- vagy bunyóbajnok.
A szerző újságíró